| 		
		 
  Klasszikus: Ezópus legszebb meséi
  2018.05.19. 20:50 
	
		
			
				
					 Kiadó: Egmont, 2011 
				
					Oldalszám: 198 
				
					Ez a jeles író az ókori Görögországban élt. Meséi - bármennyire is állatok a főszereplői - különböző embertípusokról szólnak. És hogy miért van ez a burkolt megfogalmazás, miért nem nyíltan embereket szerepeltet? 
				
					Ennek csak az az oka, hogy el akarta kerülni a személyeskedést. Ha valaki mégis magára ismerne valamelyik állatfigurában, az pedig magára vessen, és okuljon ezekből a tanító célzatú mesékből! 
			 | 
		 
	
 
	  
 
	
		
			| 
				 
					Bár történeteit "Aesopus meséi" címen ismerik, valószínűleg azok sokkal korábban élt mesemondók képzeletének szüleményei. A józan paraszti észt éltető történeteknek manapság számtalan különböző változata létezik, melyek a világ minden táján töretlen népszerűségnek örvendenek.  
				
					Ez az igényes gyűjtemény A róka és a gólya, Az aranytojást tojó lúd, Az ember, a fia és a szamár meséje mellett még számos jól ismert történetet tartalmaz, amelyek nem hiányozhatnak egyetlen család könyvtárából sem.  
				
					  
				
				
					
						A városi és a mezei egér története például remek példája annak, hogy sokszor a szegénység nyugodtabb életet biztosít az embernek, mint a gazdagság. A kis mezei egérnek meg kell küzdenie minden kis táplálékért a réteken, míg városi rokonának az emberek kamrájában bőségesen jut ennivaló. Ám a kis városi egér minden napját rettegésben tölti, nehogy a házigazda rátaláljon, és elkapja vagy megmérgezze.  
					
						Tehát csak első látásra olyan csillogó a gazdagság, sokkal többet ér annál a nyugalom.    
					
						  
				 
				
					Részlet a kötetből 
				
					A sas és a róka  
				
					 
					A sas barátságot kötött a rókával és elhatározták, hogy egymás közelében vesznek szállást s jó szomszédok lesznek. A sas egy magas fa tetejében rakott fészket, a róka pedig egy közelben levő bokorban húzta meg magát s nemsokára megkölykezett. Midőn egyszer elment hazulról a róka élelemért, az éhes sas lerepült a fa tetejéről, elrabolta a rókakölyköket és megette a sasfiókákkal. Amint hazajött a róka és látta, mi történt, nagyon búsult rajta, hogy kölykeit elveszítette, de még jobban fájt neki, hogy még bosszút sem állhat érte, mert nem tud fölmenni a fa tetejébe. Felnézett hát a magas fára és mit tehetett volna egyebet, megátkozta odafönt lakó ellenségét.  
				
					Nemsokára jámbor emberek kecskét áldoztak a mezőn. Oda repült a sas és azon mód üszkösen elrabolt egy jókora darabot az áldozatból s fölvitte fészkébe. Éppen nagy szél fútt, tüzet fogott a fészek és a tollatlan sasfiókák megsütve hullottak a földre. Most odaszaladt a róka és mind megette őket a sasnak szemeláttára.Aki megszegi a barátságot, ha a sértett fél nem is tudja magát megbosszulni rajta, Istennek büntetését még sem kerülheti el.  
				
					  
			 | 
		 
	
 
	  
 |