1997/ Mi a helyzet a kortárs magyar gyermek- és ifjúsági irodalomban? (2)
2015.03.07. 20:47
2. Vázlatos, szomorkás helyzetkép (Könyvek, kiadók, szerzők és az olvasó)
A helyzet kialakulása mögött világok összeomlása, átalakulása és egy átmeneti korszak húzódik. Amúgy ráadásként éppen a Gutenberg-galaxis is véget ért. S mostanában nemcsak az eredeti magyar gyerekkönyv tűnt el, hanem többé-kevésbé a gyerekolvasó is; Főként a belletrisztikától húzódozik. Tulajdonképpen felnőtt-mintákat követ – az égvilágon mindenben. Ahogy írtam nemrég, a könyvmoly kifejezést magyarázni kell nemsokára.
Tizenkét év alatt a művek száma megduplázódott, a példányszám négyszerese lett, az olvasók száma látványosan fogyott. Holott akkor még csak két válságát éltük át a XX. századi olvasáskultúránknak. A 30-as években a mozi veszedelmét (így emlegették), a 60-as, 70-es évek fordulóján pedig azt, hogy – Rodari szavaival – beleestünk a tv-be. A harmadik válság nyugaton már beköszöntött. A számítógép is családtag. Az olvasás a statisztikák ranglétráin ezzel a nagyon sokadik helyre került. Nálunk 1994-ben még a 6. helyen állt. (L. Education, 1994/2). De nincs még computer az átlag magyar családban.
A statisztikai adatok szerint ezekben az években nem ritka az 50–60 000 példány egy-egy gyerekkönyvből. 1982-ben A Pál utcai fiúkat 100 ezer példányban adták ki. Az ára 18 Ft volt (1960-ban 10 Ft). 1987-ben már csak 8500 példány kell Nemecsekékből. A könyv státusa nem változott. Kötelező volt, maradt. (1992-ben az ára fűzve 398 Ft!).
De nézzük meg a 90-es éveket a statisztika tükrében! 1992-ben 466 mű jelent meg 7,5 millió példányban. (L. Statisztikai tájékoztató – közgyűjtemények, kiadói tevékenységek 92.)
Láthatóan zuhantak a példányszámok. És mennyi volt ebből az eredeti, első kiadású magyar gyerekkönyv? A 466-ból 33! (A könyvpiac csaknem áttekinthetetlen, de törekedtem a pontosságra.) Részletezném a 33 könyvből álló csomagot. Íme: 28 a gyermekkönyv (7 lapozó belőle!) és 5 az ifjúsági. Jobbára ismeretlenek a szerzők, a fordítók, az illusztrátorok. (Öröm, hogy az illusztrátorok között ráakadunk Kass János, Keresztes Dóra, Deák Ferenc, Sajdik Ferenc, Vida Győző nevére. A fordítók között ott van Tótfalusi István. De azon, hogy Füzessi Zsuzsa az illusztrátor, és az új kiadók nem keresik lámpással a rangos fordítót, ez nem változtat.) – Az 1993-as év alig egy tucat eltérő kiadású könyvvel a mélypont. Szerencsére kiragyog a lista könyvei közül Lázár Manógyára Faltisz Alexandra illusztrációival. – 1994-től 20-25 között van az editio princepsként fellelhető magyar gyerekkönyvek száma.
Kik adnak ki gyerekkönyvet?
A 80-as, 90-es évek sok szempontból hasonlítanak területünkön a két világháború közötti időhöz. Rengeteg a gyerekkönyv, ritka a remekmű, mindenki adhat ki gyerekkönyvet, nincs mérce, nincs kritika, átlátni se lehet a helyzetet. A 80-as években megjelenik a Tipegő, a Táltos, a Go-Press, a Gulliver, a Cicero, az Egmont és a többiek. Mára kb. félszáz kiadó ad ki gyerekkönyvet. A Móra Kiadó elvesztette monopóliumát. Ez utóbbit nem sorolhatjuk a bajok közé. De azt már igen, hogy a Móráéhoz hasonlatos mérce nem érvényesül. A verseny pedig nem eléggé tisztességes. Kalózkodás folyik véget nem érő perekkel. Disneyland hódít a gyermekkönyvkiadásban, a Barbie-babák ott vannak a gyerekkönyvekben is. A kiadók közül láthatóan akad 15, amelyik gyerekkönyvkiadásra kíván specializálódni.
Kik a szerzők?
A 80-as években őrségváltás zajlott le a gyermekirodalom háza táján. (Lezajlott egy váltás a 20-as években is: Molnár nem ír már a gyerekeknek, Karinthy is csak fordít, Gárdonyi meghal, Móra regényterveket vált valóra.) Irodalomtörténeti tanulság, hogy az őrségváltást apályos korszak követi.
Mit jelent az őrségváltás? Költők sora ment el a világból, akik gyerekverset is írtak. (Weöres, Zelk, Csanádi Imre, Tamkó Sirató Károly, Szilágyi Domokos, Nemes Nagy Ágnes, Pinczési Judit.) – Az ifjúsági próza Mándy és Tatay nélkül íródik már. Régóta nem ír a gyerekeknek Szabó Magda. Az ifjúsági regény népes regényírói táborából ritkán látjuk új könyvön Rónaszegi Miklós, Petrovácz István, Bogáti Péter, Kántor Zsuzsa, Kertész Erzsébet, Takács Tibor, Padisák Mihály nevét. Nemere István gyerek-sci-fi-it se látjuk a kirakatokban. És közülük is elment már Nagy Katalin, Fehér Tibor.
A regény körül új gárda látszik szerveződni: Annus József, Doór Ágnes, Értavy Baráth Kata, Foky István, Gyócsi László, Horváth Péter, Jólesz György, Kovács Lajos, Kósa Csaba, Köves József, Lux Alfréd, Nagy Franciska, Nógrádi Gábor, Sohonyai Edit és mások.
Gyermekirodalmunkban csak a mese és a gyermektörténet területén van jelen egy nagy triász: Csukás István, Janikovszky Éva, Lázár Ervin. Az editio princeps tőlük is ritka ajándék.
A művekről szólva ez a 80-as, 90-es évek apályos korszak. Ahogy irodalmunk egészében is. Szenzációi valahogy az irodalom belügyei. Még az sem hangos siker, ami az lehetett volna. Békés Pál Kétbalkezes varázslója, Gion Nándor Sortűz egy fekete bivalyért c. regénye. Líraian szép könyvként köszönthettük volna Kósa Csaba Szélfúvó Garaboncát. Örülhettünk volna, hogy megszületett a Te rongyos élet gyerekváltozata (Fenákel Judit: Grófnő a répaföldön). Hogy olyan bandaregény született, mint Lux Alfrédtól az Éjszakai dolgozat javítás, olyan kamaszregény, mint Kárpáti Kamiltól a Kísértet, kísértet!, vagy olyan meseregény, mint Rákoss Pétertől a Mumusok a padláson. De ritkák a szenzációk. Az IBBY díjait az elmúlt három esztendőben nem volt kinek adni. Az utolsó díjazott verseskötet Eörsi Istvántól a Kalap és villamos. Az utolsó mesekönyv Lázártól a Manógyár, s az utolsó regény, pontosabban meseregény: Békés Páltól a Félőlény. (Bocsánatos bűnöm, hogy örömként élem át: a Liszt Ferenc téri gyerekkönyvtárból az utolsó példányt is ellopták. Nem kellene újra kiadni?)
Regény régóta nem akadt a díjazottak listáin. A 70-es évek ifjúsági regényeinek tendenciáit, szociológiai információit még ki tudtam olvasni. A 80-as évek derekáig követni lehetett a regényváltozatok sorsát. Manapság inkább az ifjúsági regény haláláról értekezhetnénk. De higgyünk inkább a feltámadásában!
Lennének feladatai a regénynek. Megíratlanok a történeteink. Nem szól könyv 1956 kis magyar Gavroche-airól. Micsoda téma lenne Mansfeld Péter! Az autókat elkötő kis csavargó, aki egyszer csak hős lesz. Kihívja a halált. Az erdélyi Baráth Zoltán lányregényében (Réka naplója) már megelevenedik az 1989-es romániai forradalom! 1956 csak Mezey Katalin Levelek haza c. lányregényében tűnik fel néhány képben. És nem zajlottak le azok a bizonyos tabu törések a magyar ifjúsági regényben, amelyeket Nyugat-Európában már maguk mögött tudnak. A kortárs magyar ifjúsági regénnyel bizony bajok vannak.
Ilyenkor, az apályos korszakokban szoktunk fogékonyak lenni a világirodalomra. Megérkeztek Thea Beckmann, R. DahI, Benno Pludra, K. Paterson, Ch. Nöstlinger, M. Ende, S. Townsend könyvei – és kissé megkésve Pergaud-tól a Gombháború, Tolkientől A Gyűrűk Ura, A babó. Az irodalmi hatások is érzékelhetőek. (L.: A Gyűrűk Ura – Szentmihályi Szabó Péter: Virágok virága, Townsend: Adrian Mole titkos naplója – Lux Alfréd, Sohonyai Edit könyvei!)
Az is jellemző, hogy az ilyen apályos időszakban az irodalom felfedező útra indul a múltba. Sas Ede: Rin-Tin-Tinje, Tamás István Potyautasokja elfelejtett, újrafelfedezett könyvek. És sok egyéb is előkerült a múlt kútjából.
|