Csapody Kinga a Massza rövid ismertetése után azzal a kérdéssel fordult a szerzőhöz, hogy milyen érzés volt felkérést kapni egy ilyen regény megírására. Kalapos Éva gondolkodás nélkül vágta rá, hogy „rémisztő” szót, majd elmondta, hogy nem csak a korosztály kényes mivolta és a téma érzékenysége rémítette meg, hanem az is, hogy a Massza miatt hanyagolnia kellett D.A.C.-beli szereplőit, illetve a sorozat soron következő kötetének is csúsznia kellett egy fél évet. Ez pedig nem csak az olvasók irányában érzett elkötelezettsége miatt jelentett frusztrációt a fiatal írónőnek, hanem azért is, mert kétségei voltak, hogy egy ilyen kemény szöveg után képes lesz-e visszatalálni a D.A.C. jóval könnyedebb, színesebb világába. (Természetesen megnyugodhatnak a rajongók, hiszen később kiderült, hogy már nem kell sokat várniuk a sorozat újabb kötetére.) A következő kérdésre KRSA, a PASO énekese elmondta, hogy a zenekar természetesen fontosnak találja, hogy aktuális társadalmi kérdésekre és jelenségekre reagáljon dalszövegeiben és klipjeiben, még akkor is, ha a ska műfaja alapjában véve nem tartozik a politikus műfajok közé. Épp ezért választották új lemezük egyik klipjéhez ugyanazt a témát, amely Kalapos Éva könyvében is megjelenik. Bár a zenekar tagjai nem voltak fiatalabb korukban ilyen jellegű bántalmazásnak kitéve, mostanában pedig csupán középkorú hölgyrajongóik zaklatása teszi kényelmetlenné mindennapjaikat, tisztában vannak azzal, hogy az internetes bántalmazás komoly veszélyt jelent a fiatalabb korosztály számára. Arról, hogy ez a veszély milyen komoly, Klausz Melinda beszélt részletesebben. Statisztikai adatokra hivatkozva elmondta, hogy minden negyedik tizenhárom-tizennégy éves gyerek belekeveredik – bántalmazóként vagy bántalmazottként – ilyen ügyekbe. Ám míg a nyilvános, valóságban folyó bántalmazásnál van reális esély, hogy valamilyen kontroll-személy, tanár vagy szülő felfigyel a folyamatra, a cyberbullying esetében ennek esélye nagyon csekély. Ráadásul a szülők jelentős része negligáló vagy egyenesen tagadó álláspontra helyezkedik, akkor is, ha gyermeke vagy tanítványa megkeresi egy ilyen szituációban.   A kiskamaszok számára az online visszajelzések kiemelkedően nagy jelentősséggel bírnak. Az analóg világ szülöttei el sem tudják képzelni, milyen fontosak számukra az online kapcsolatok, mekkora örömöt vagy törést jelenthet nekik egy-egy cybertérben lezajlott esemény. Ráadásul napjainkban már differenciálódtak a közösségi terek is: míg a digitális migránsnak számító harmincas-negyvenes, azaz a szülői korosztály elsősorban a facebookon aktív, a kamaszok előnyben részesítik a snapchat, vagy az instagram felületét. Ugyanakkor, bármilyen otthonosan mozognak is a virtuális világban, nincsenek tisztában technikai és morális alapvetésekkel. Természetesen a netes zaklatás is az áldozat-típusokat találja meg, viszont jelentősen nagyobb annak a veszélye, hogy hamis profilokkal rendelkező rosszindulatú felnőttek a fiatalok bizalmába férkőzzenek. Ezért, hangsúlyozta a szakértő, kiemelten fontos a családon belüli kommunikáció, a bizalomra épülő szülő-gyerek illetve tanár-gyerek kapcsolat. Elmesélt egy pozitív kimenetelű történetet is, melyben az egykor bántalmazott kisfiú felnővén épp az internetes bántalmazás áldozatainak jogi megsegítését tűzte ki célul.   Arra a kérdésre, hogy mit lehet tenni egy már folyamatban lévő bántalmazás során, nem kapott igazi tippet a hallgatóság, bár Csapody Kinga felhívta a figyelmünket arra, hogy a regény appendixében alaposan bemutatják a gyakorlati lehetőségeket is. Ezután ismét a szerzőhöz került a mikrofon. Éva beszélt az alkotási folyamat nehézségeiről, elmondta, hogy még egyetlen írásába sem halt bele ennyire. Mesélt arról is, hogy a főszereplő megalkotásakor fontos volt számára, hogy egy fiút válasszon, hiszen a kamaszfiúkra hatalmas súllyal nehezedik a társadalom „boys don’t cry” elvárása is. Ezen kívül írói szempontból is nagyobb kihívás volt egy fiú szemszögéből elmesélni a történteket.    A közönség ezután joggal reménykedett abban, hogy meghallgathat néhány bekezdést a műből. Természetesen senki sem reklamált, mikor e helyett KRSA és néhány zenésztársa előadott egy dalt a PASO új lemezéről. Majd újra a könyv került a figyelem középpontjába: a szerkesztő méltatta a szöveg ívét, a regény felépítését, azt a párhuzamot, ami a Frankenstein-színdarabban részt vevő főhős egyre teljesebb azonosulását mutatja be a darabbeli Lénnyel. Megtudhattunk olyan titkokat, hogy milyen zenéket hallgatott a szerző a könyv írása idején, de sajnos most sem került sor egyetlen részlet felolvasására sem.    A könyvbemutató végén még egyszer megtapasztalhattuk, hogy egy teljes ska-bandára írt dal tökéletes hitelességgel előadható egyetlen énekhanggal, egy szaxofonnal és egy melodikával. A zene után a közönség soraiban helyet foglaló író, Vig Balázs említett meg néhány, hasonlóan kemény témát bevállaló ifjúsági regényt a közelmúltból, majd további kérdések híján a közönsége egyik része dedikáltatni állt sorba, másik része pedig a pogácsás asztal ellen intézett teljes frontos támadást. A jó hangulatú bemutatóból tényleg csak a felolvasás hiányzott, főleg úgy, hogy Kalapos Éva prózáját és tehetségét ismerve biztos vagyok benne, hogy néhány oldal a Masszából többet mondott volna az internetes bántalmazásról, mint több oldalnyi statisztika, tanulmány és példázat.