— Számunkra természetes, hogy nagyon gazdag a gyereklíránk, más irodalmakban ez korántsem evidens. Számos olyan európai ország van, ahol már nem nagyon találkozni kortárs gyerekverssel – jegyezte meg a költő, s hozzátette, hogy külön örömöt jelent számára, hogy egy verseskönyv került be a világ legjobb gyerekkönyvei közé. Árpád elmondta azt is, hogy a nemzetközi tanács a világ országaiban tevékenykedő, gyermekkönyveket megjelentető kiadókat, szerzők, szerkesztők, fordítók és kritikusok nemzeti szervezeteit tömöríti maga köré, s minden második évben állítja össze a legjobb gyermekkönyvek listáját, és hozzátette, hogy a szervezet idei díjátadóját Új-Zélandon rendezik meg, s ezért kicsi az esélye annak, hogy el sikerül jutniuk rá. A verseskötetnek egyébként részben vagy egészben van már angol, francia, bolgár, lengyel és orosz fordítása is, a szerb nyelvű pedig alakulófélben van — mesélte a költő, aki egyben a reményének adott hangot, hogy a díj talán segít majd ezek kiadásában is. Kollár Árpád egyébként a nemrég fejezte be A Völgy, írta Tárkony című mesekönyvének az írását, s jelenleg az illusztráláson dolgoznak. Az illusztrációkat Nagy Norbert jegyzi, aki a díjazott versesköteten is együttműködött Árpáddal. A Csimota Kiadó gondozásában a Könyvhétre megjelenő mesekönyv egy elzárt kis hegyvidéki faluban élő költőről szól, aki pontosan olyan, ahogy az elsőéves vegyészhallgatók vagy hentesinasok a költőket elképzelik: béna, nyavalyás, nyafogós, hiú, önző, lusta, aluszékony és kotnyeles. Természetesen nagyon is szerethető figura – ecsetelte Kollár, s elmondta azt is, hogy a karakter rengeteg nyelvi és szituációs humort tesz lehetővé a szövegben. A fiatal irodalmár beszélt arról is, hogy ezzel párhuzamosan az új, úgynevezett felnőtt verseit tartalmazó kötet bő fele is elkészült, s nekifogott Tolnai Ottó lírájával foglalkozó disszertációja megírásának is. Valamint készül egy vidám kis vajdasági bestiárium is, melyben az úgynevezett bácskai „trollokat” veszi leltárba: Matuska Szilvesztertől, a biatorbágyi rémtől kezdve Michelangelo Pietàját szétverő Tóth Lászlón át a magyar foci széthullasztásában el nem évülő érdemeket szerző Dr. Mezey Györgyig.