Lengemesék 1. - Tavasz a Nádtengeren
Kucserka Fanni 2016.07.17. 15:06
Írta: Berg Judit, illusztrálta: Timkó Bíbor. Sanoma Bud Kiadói Rt., 2012., 80 oldal
De hát olyan, hogy lenge, nem is létezik!
Már hogyne létezne!
Lengék igenis vannak, csak olyan aprók, és olyan ügyesen rejtőzködnek zöld színüknek köszönhetően a nádasban, hogy még egy tudósnak sem sikerült felfedeznie őket.
Hihetetlen részletességgel, gonddal és kreativitással kidolgozott, koherens világ bontakozik ki előttünk, pillanatok alatt mi is ismerősen mozgunk a Nádtengeren. Megismerjük Füttyös Vilkót, a főhőst, aki csak arra vár – és mi is türelmetlenül vele –, hogy végre az ő haja is zöldről barnára változzon, mert akkor őt is felnőtté avatják, és a lengék közösségének egyenrangú tagjává válik.
|
Várakozás közben pedig csupa kalandban lesz részünk: találkozunk a harácsokkal, a lengék legádázabb ellenségeivel, részt veszünk békaderbin, ahol a lengék összemérik békalovagló tudásukat, és ha van türelmünk kivárni a sort, még pattogatott békalencsét is kaphatunk. Amennyiben pedig bölcs tanácsra vagy csak egy kis nyugalomra vágyunk, keressük fel a Nádtenger mélyén lakó nagyapót!
Zseniális névadásokkal találkozhatunk, például Vilkó, Lile, Füzi, Minyon, harács. Egytől egyig jellemzik a név gazdáját, és olyan tökéletesen illeszkednek a magyar nyelvbe, hogy épp csak picit hangzik furán, nem zökkent ki az olvasásából.
Íme egy közösség, szigorú szabályrendszerrel, királlyal, ünnepekkel, szokásokkal, legendákkal, anekdotákkal, valamint közös céllal és világos feladattal. Ebben a mesében nincsen szó családról, a főhősnek a felnőtté válásért kell megküzdenie, hogy a közösség – ha tetszik, a társadalom – hasznos (sőt, ha lehet, a leghasznosabb, legügyesebb, leggyorsabb, legismertebb) tagjaként ismerjék el. De mint minden jó mesében, hősünk itt is valamilyen hátránnyal indul a többiekkel szemben, jelen esetben ez egy igen triviális külső tényező: az a fránya fűzöld haj csak nem akar barnára változni.
A kalandregény műfajához igazodva Vilkónak ezenkívül számos akadályt kell leküzdenie, hogy bebizonyítsa, nála talpraesettebb és tehetségesebb legény még nem született széles e lengehazában. Jelleme a klasszikus héroszokat idézi: bátor, tettre kész, leleményes, gyors, kíváncsi, viszont rendkívül türelmetlen, büszke, önfejű, sokszor meggondolatlan, vakmerő és elég sértődékeny. Magányos figura ő, mint a zsenik általában, nincsenek segítői, barátai is elhagyják, egyedül a szintén kiközösített nagyapó érti meg őt, illetve a sérült, ezért a közösségből kitaszított ebihal. Bár napjainkban nagyon távoli a hőskorszak világképe, a 7–10 éves fiúk számára életkori sajátosságuk miatt mégis teljesen helyénvaló példakép lehet Vilkó. Azonban egy kissé erőltetettnek hat a tökéletessége, sikerének töretlensége.
Mint ahogy erőltetettnek találtam a mesebeli és a valós világ közti kényszerű megfeleltetéseket, túlságosan egyértelmű utalásokat. Ilyen például a stadionban zajló békaderbi, vagy a telefon- és internethálózatra utaló telepók. Nekem, egy Berg Judit-rajongónak, ezek a poénok üresek maradtak, és hiányoztak az írónőtől megszokott fanyar, kissé gúnyos, ironikus narrátori mondatok, szereplői megszólalások.
Egy rendes hősnek hősnő is dukál, ebben a mesében Vilkó és Lile közt szövődik valami románcféle. Gender szempontból nézve örvendetes, hogy a Nádtengeren a munkamegosztást tekintve nincs jelentősége a nemnek, a lányok nádirigók hátán lovagolva, buzogánnyal és íjjal harcolnak, mint a fiúk. Az viszont kifogásolható a történetben, hogy amikor az egyébként bátor és erős Lile felfedezi, hogy barátja, a legkisebb ebihal eltűnt, csak gubbaszt és pityereg. Vállalva a rá osztott passzív szerepet megvárja, míg Vilkó, a hős segítségére siet, és erős karjainak hála, megoldja a helyzetet, megmenti az ebihalat, és mindent elrendez. De várjuk ki a végét! Ki tudja, a folytatásban milyen kanyart vesz a történet?
A remek üzleti húzás során négybe vágott történet első kötete(Tavasz) után ne habozzunk beszerezni a többit is! Hiszen végre a nagyobbacska korosztálynak szóló izgalmas kalandregény ez Timkó Bíbor varázslatosan finom, humoros rajzaival. Lengevár története megelevenedik e kedves és művészi gonddal készített, gyönyörű, pasztellszínű rajzokon.
Kucserka Fanni
|
|