Finy Petra meséje nem konkrét tanulsággal és megszívlelendő intelmekkel hat, hanem – költőisége révén – a lélekben hagy nyomot. Keleti kincseket: borzongatóan izgalmas hasonlatokat és bánatosan szép jelzőket rejt a szöveg. Bái hercegkisasszony úgy néz az Arany Sárkányra, „mint a felhő, amiből ezer fürdődézsányi eső készül kiszakadni”, s karjai olyan lágyan zuhannak vissza csípőjére, „mint a friss lepedő, melyet az ágyra terítenek”. A cseppcsengettyű patakhangú, a felhők bivalyszürkék, a nap sárga sörényű. Mivel Bái hercegkisasszony bőrének fehérsége annyira titokzatos, hogy a gyanútlan olvasó fejébe biztosan nem tolulnak rögvest konkrét társadalompolitikai problémák, a másság okozta kitaszítottság univerzális szinten teremtődik meg. Más szóval minden olvasó (vagy mesét hallgató gyerek) a saját bőrén érzi Bái hercegkisasszony problémáját. Ugyanakkor a főhős bátran szembenéz a nehézségekkel, s megalkuvást nem tűrő lelke végig tiszta marad. A szöveg szépsége ugyanilyen fájdalmas szomorúsággal visszhangzik az illusztrációkban. A keleties motívumok szépen belesimulnak Takács Mari rajzainak plasztikusságába és színvilágába. Bái hercegkisasszony szeme – még ha cérnavékony is – beszédes: megindító szépség, tántoríthatatlanság vagy a bánat látszik bennük. Az Arany Sárkány olyan, mint egy nagyra nőtt, barátságos csiga, a Száműzöttek Birodalma hercegének pedig már ajkán látszik a gonoszság. Rádai Andrea Forrás: revizor kiritikai portál