Annak ellenére, hogy a könyvnek kimondatlan célkitűzése közelebb vinni a sakkot az olvasóhoz, mely szándékot a kötet végén olvasható szabályzat is erősít, a megközelítés nem válik didaktikussá, belesimul a regény szövetébe. Néhol viszont furcsa számomra a szóhasználat, mely a bábuk megnevezését a hivatalos regiszterben tartja – vezér és nem királynő, huszár és nem ló, de világos, hogy aki most ismerkedik a sakkjáték szabályaival, ezeket az elnevezéseket fogja elsajátítani.
Berg Judit az utóbbi közel tizenöt évben komoly munkával a kortárs gyerekirodalom igen fontos szereplőjévé vált. Ez az út a ma is keresett, hiánypótló Hisztimesékkel kezdődött, majd folytatódott a Ruminivel, amelyből sorozat lett, és az évek során számos további kötetet fialt a legkülönfélébb műfajokban, a levélregénytől a drámáig. Ezek is élvezetes, színvonalas alkotások, mondhatni „derekasak”, de véleményem szerint nem tudták megközelíteni az első kötet kimunkáltságát, dramaturgiai bravúrjait és elevenségét.
A Rumini-széria óriási sikere után sorozatok garmada került ki Berg Judit tolla alól, kezdve többek között a Panka és Csiribin, a Cipelő cicákon át, egészen a Maszat-sorozatig, a Lengemesékkel zárva a sort. Az olvasó nem tud szabadulni a gondolattól, hogy a Rumini-kötetek sikerét látva az a kiadói és/vagy alkotói ötlet és szándék, hogy ezt a brandet, amit Berg Judit neve fémjelez, folyamatosan a piacon kell tartani, mégpedig jól eladható sorozatok formájában. Különben mi vinne rá bárkit is, hogy évi két, esetenként három könyvvel is jelentkezzen? Amellett, hogy ez rengeteg munkát, energiát és időt jelent, az alkotó kifáradhat, ötletei megkophatnak, az újabb és újabb kötetek önismétlésbe csapnak át. Hiába a remek kivitelezés, a jó grafika, a gondos szerkesztés, ha a frissesség, az újdonság ereje hiányzik a lapokról.
Ezt a szériát töri meg több értelemben is az Alma, mely láthatóan örömmel született és az újdonság fuvallatát hozza magával. A dramaturgia átgondolt, kimunkált, és nyelvi szempontból is kevés kívánnivalót hagy maga után a kötet. Az alaptörténet szerint négy kamasz: Alma, Drifter, Félix és Bella ismeretlen világba cseppennek, ahol kalandok egész sora vár rájuk, amelyek során fokozatosan döbbennek rá, hogy ezt a másik világot a sakk szabályai irányítják. Kész szerencse, hogy Alma profi játékos! A szereplők egyénítettek, a kalandok átélhetőek, izgalmasak, a cselekmény sodró és lendületes.
A remek cselekményvezetés mellett a kötet másik erénye a tipográfiája, a rajzok szépek és informatívak (szükség van rá, hiszen a különféle helyzetek megoldására sokszor a segítségükkel jövünk rá), miközben a könyvben folyamatosan sakkfeladványokat oldhatunk meg. (El is lehet tekinteni ettől, de nem érdemes, nulla tudással is bele lehet kezdeni.) A sakk és a mese összefonódására a legszebb példa a végén a mindent eldöntő csata, melyet a mindentudó elbeszélő előadásában olvashatunk, miközben a margón nyomon követhetjük a lépéseket.
Bátran kijelenthetjük, hogy ez a páratlan vállalkozás, melyre nemigen találunk sem külföldi, sem korábbi magyar példát, meglehetősen jól sikerült.
Jolsvai Júlia
Forrás: prae.hu
|