A talán az egyik legizgalmasabb szálnál elvágott első rész három évig tartotta izgalomban a jó népet (Magyarországot csak két esztendeig), mostanra pedig már kézbe vehetjük az itthon a Kossuth Kiadó impozáns kivitelezésében megjelent második kötetet, az Üresek városa címűt. A kötet megjelenése önmagában is esztétikai érték: elgondolkodtató, érdekes kép a címlapon, cirádás fejdísz, elegánsan tagolva a szerző és cím, borító és kézre álló méret, mindez remekbeszabottan megtöltve varázslatos képekkel és tartalommal.
Szereplőink a régiek: a történet hőse, Jacob, akinek különleges képessége, hogy látja a „más” gyermekekre vadászó üresrémeket, szerelme Emma, aki képes pusztán kezeivel tűzet gyújtani, a levegőbe repülő lány, a jós fiú, a halottakat pillanatnyilag feltámasztani képes srác, és természetesen a fiú, akinek gyomrában méhraj él, akiket bármikor harcba tud küldeni. A történet mozgatórugója pedig szintúgy Vándorsólyom kisasszony, ymbryne, a cairnholmi hurok igazgatónője, aki ezúttal madáralakba kényszerítve jelenik meg.
A regényfolytatás az időt manipulálni tudó, jóságos, ám rendkívül szigorú és pedáns kisasszony megmentéséről szól, ugyanis az előző részben ellenségei átváltoztatták madárrá. A könyv ott kezdődik, ahol az előző – levegővételnyi izgalmat sem hagyva olvasójának – hirtelen vége tért. Gyermekhőseink idilli otthonukat elpusztítva, ergo kitaszítva a Paradicsomból, a világháború elején, 1940-ben hánykolódnak két csónakban valahol Wales környékén, a rájuk vadászó üresrémek pedig bármikor és bárhol felbukkanhatnak. A Vándorsólyom kisasszony által pátyolgatott, örök fiatalságban élő különlegeseknek most erőn felül kell megoldást találni az idő sürgető múlásával szemben arra, hogyan mentsék meg ymbryne-jüket.
A madárasszonyok, akik a világ különböző pontjain a különleges gyermekeket fogják össze és segítik, most a rémek fogságában sínylődnek megalázó körülmények között a brit fővárosban. A gyermeksereg pedig mást sem tesz a háromszázvalahány oldalon át, mint gondviselőjük bőrét próbálja menteni London különböző koraiban, amelyeket az időhurkokba való ki- és belépések útján érnek el. E képek érzékletes visszaadásában Riggs mester, a világháború borzalmai, illetve a náci és a gyermekevő rémek közötti bolyongás leírása éppen olyan, amilyen sötétnek, kilátástalannak és rettegéstől izzadónak képzelni merjük a háborút. A főhősök első útjának helyszíne éppen ellentéte ennek: a mesebeli világ pozitív élmények sokaságát generálja az olvasóban, akiben gyermeki énje is feltámad a regényt olvasva.
Az Üresek városának legnagyobb hibáját az okozza, hogy hiába a lebilincselő történet és a mesebeli világ, egy idő után monotonná válik a fiatalok odüsszeiája és nehezen hisszük el, hogy ez a félseregnyi gyermek képes megmenekülni a világ összes bajától abban a korban, amikor talán a legtöbb veszély fenyegette az embert, hát még a különlegest. A szöveg azonban a nehezen behatárolható, de homályosan kivehető műfajt tekintve kiváló, az eredeti alapanyagot Gálvölgyi Judit csak szuperlatívuszokban említhető fordítása teszi még élvezetesebbé – elég ha csak az élőbeszédi fordulatokra, a cigányok dialógusaira, vagy tájszólással beszélő szereplőnkre gondolni.
Az előzményhez hasonlóan ebben a kötetben is szerepelnek sajátos hangulatú képek, azonban ellentétben az első részhez, itt a történetet már nem hozzájuk találták ki, hanem a képeket válogatták a történethez érzésem szerint. A nagy mesélő mágus, Rangsom Riggs pedig olyan megoldást választott befejezésül, amelyre senki sem számított, mégis rendkívül kézenfekvő módszere annak, hogyan tartsunk életben egy történetet három köteten át. De ha ez az ára annak, hogy kiteljesedve élvezhessük különlegeseink kalandjait, legyen.
Mészáros Márton
|