Ez az elmúlt évek egyik legfontosabb könyve, ami valójában nem is mese, mégis minden gyereknek el kellene olvasnia.   A kötet 12 mai magyar iskolás egy napját írja le reggeltől estig.   Van közöttük olyan, aki a szüleivel él. Olyan is, aki csak az anyukájával. Vagy csak az apukájával. Vagy gyerekotthonban.   Van köztük szegény és gazdag, olyan, akinek a szülei közmunkások, és olyan is, aki amiatt szomorkodik, hogy a budai villában nincs saját uszodájuk, mint az Ausztráliai házukban, csak egy közös, amiben „idegenek” is fürödnek.   És egy olyan kisfiú is, aki az iskolai feladatot nem tudja megoldani, mert fogalma sincs arról, hogy hány éves az apukája. Semmit nem tud róla. Ezért inkább befeketíti azt a rubrikát, amibe az életkornak kellett volna kerülnie.   Szívfájdító, megrendítő, felemelő könyv! Mészöly Ágnes írta meg a  gyerekek interjúi alapján a szövegeket. Soha nem lehetünk neki elég hálásak azért, amiért ennyire tökéletesen megtalálta azt a hangot, amit ez a kötet kíván. És még a humorral sem maradt adós. Paulovkin Boglárka is rendkívül érzékenyen reagált illusztrációival az adott történetre. Az ilyen könyvekben van a jövőnk záloga. Reméljük, hogy azok a gyerekek, akik elolvassák, felnőttkorukban is tisztában lesznek azzal, hogy mindannyian egyek vagyunk, semmi szükség nincs a gyűlölködésre. E remek kezdeményezés mellé a mi Gyurkó Szilvink is odaállt.