A második fejezettől ugyanis a legkülönfélébb varázslények és -tárgyak közé csöppen a felvezetésben kissé elringatott olvasó. Egy sértődött nagy cikcakkolló Cápafogú Konrád néven főgonosznak nevezi ki magát, és Szabócskával egy időben ő is elindul, hogy mindent szétvágjon („Kinyírom! Kinyírom!").   A cselekmény mesésen sokszínű és egyszerű: a jó egyből megszerzi a Tűt, ezzel pedig összevarr mindent, amit a gonosz szétszabdal, majd van végső ütközet és győzelem (némi kozmikus segítséggel megtámogatva).   A szöveg- és mesevilág eközben néhol szórakoztatóan, néhol bántóan eklektikus: hősünkkel együtt járunk a Világ Végén, a pokol bugyraiban, a Bánat tengerén, sőt Szabócska az „ég kabátkáját" is összeöltögeti; találkozunk nyikorgó, rozsdás varrógépből táltossá avanzsált segítővel, rossz álmokat befogó hálót szövögető pókkal, az „ördög bibliáját" forgató kis „belzebúbokkal", életet mentő gályatartó halacskával. A motiválatlan és funkciótlan karakter- és motívumhalmozással szembeni ellenérzést erősítheti a megformálás esetlensége: szó szerinti értelemben használt szókapcsolatokra, szólásokra épülő fordulatok, népi gyerekmondókák, polinéz ének (polinézül) és sok együgyű versike tarkítja az amúgy is meghatározhatatlan regiszteren szóló szöveget.   A mindezek ellenére létrejövő, a könyv egészét jellemző harmonikus összhatás nem az alapvetően lírai hangvételnek köszönhető, hanem a gyerekirodalomban mértékkonstituáló munkásságot magáénak tudható illusztrátornak. Szegedi Katalin fotókból, apró tárgyakból és textilekből varázsolt karakteres, nosztalgikus, finom vonalú kollázsai teremtik meg ennek a század eleji kispolgári és időtlen mesei toposzoknak a keveredéséből született világnak a valódi hangulatát. A régi fotók és mindennapi tárgyak használata miatt ismerős lesz minden, személyesebbé válnak a hősök, s így, emberarcúan, még a mese jólelkű gonoszkái is esendőek és szerethetőek lesznek.   Ha van ma márkanév a gyerekillusztrátorok között, akkor az kétségtelenül a Szegedi Kataliné -  ez a könyv is elsősorban az ő védjegye. Lovász Andrea