Csilicsala csodái
Lovász Andrea 2016.10.30. 14:57
Írta: Török Sándor, illusztrálta: Kalmár István. Ciceró, 2005., 264 oldal
Az egyéni mese(világ)-teremtés lehetősége is veszni látszik azonban, ha életvilágunk csupán a szigorú értelemben vett fizikai realitást legitimálja, mint lehetséges létdimenziót.
Csilicsala világa már magán viseli keletkezése korának karakterisztikus realitását: a lakótelepi gyerekek életében sajátos vágyak, azaz inkább csak kívánságok beteljesülése jelenti a csodát.
A Csilicsala csodái tulajdonképpen Gyuszi nevelődési, fejlődési regénye: a hazudozó, csavargó, hebehurgya, állhatatlan, kapkodós, lusta kisfiú mindig belátja tévedéseit, és megjavul.
|
A könyv egyes fejezetei egy-egy rossz tulajdonságot és annak kiküszöbölését mutatják be (az előbb felsorolt rendben), ehhez szükségesek Csilicsala varázslatai, aki így funkcióját tekintve tanárrá, nevelővé alakul. Bár Gyuszinak teljesíti a leglehetetlenebb kívánságait is, mindezt azért teszi, hogy a kisfiú saját maga ébredjen rá helyzetének képtelenségére, és belátva hibáit, tanuljon abból. Amúgy Csilicsala igazi mesebeli varázsló: muzsikában érkezik, láthatatlanná tud válni („ahol nagyon nincs, ott van. Vagyis … mindenütt. Ami a fényképésznek a sehol, az a varázslónak a mindenütt” 7.: az itt és ott egyszerre való létezés valódi tündéri attribútum:
„hiába igyekeztek lerajzolni a legnagyobb művészek is, sose sikerült” 29.), rendes varázslóhoz illően nem sértődős (ugyanis „minél kevésbé varázsló valaki, annál sértődősebb” 238.), türelmes, néha csúfondáros, de van humora.
A történések szempontjából mégis az a legfontosabb jellemzője, hogy hívásra megjelenik, és kötelező módon segít a gyerekeknek. Ez a vonása ugyan Asimov robot-törvényére emlékeztetően egyrészt megkérdőjelezi a varázsló függetlenségét; másrészt pedig a valóság-mese viszonyt illetően a mesevilág teljes alárendelődését jelenti: a varázslatok, a varázslók csupán a gyerekek nevelésének eszközei lesznek. (A kör tovább tágítható a gyermekirodalom fogalmáig: a meseirodalom is csak pedagógiai célnak alárendelt példatárként értelmeződik.)
Gyuszi hétköznapi világa teljesen integrálja a varázsló létét és vele együtt a legmeghökkentőbb varázslatokat is, nemcsak a gyerekek, de a főszereplő felnőttek is természetesnek tekintik pl. a ló, a hóember vagy személyesen Csilicsala megjelenését – bár a mesemondó megjegyzései (pl. a szomszédok egészen mást látnának, ha benéznének az ablakon) megkérdőjelezik a mesei alakok hitelességét, ti. megengedik azt a lehetőséget, hogy a varázslatok, a leírt események csak Gyuszi képzeletében léteznek. Emellett a könyv szereplői mindannyian tudják, hogy a mesék világa „az egészen más”, és azt is, hogy pontosan milyennek kell lennie.
A Messzi mesék között fejezetben Gyuszi a klasszikus bemutatott változattól, azaz az eredeti mű teológiai vonatkozásoktól megfosztott tanítómesévé alakul. A mesék birodalmába varázsoltatja magát, és bár tisztában van a mesei szabályokkal és ismeri a mesei történeteket, ott is galibát okoz – jelezve, hogy a mesevilág nem tud megoldást kínálni mindennapi problémáira, azaz a mesevilágnak nem funkciója és nem feladatköre, hogy pl. Gyuszi elköltött pénzének és csavargásának problémáját megoldja.
Török Sándor arról mesél, hogy megváltozott a gyerekek és a mesék viszonya, azaz a hagyományosnak tételezett mesevilágot már (csak) eszközként kezelik a nagyon is realista gyerekek, ám (még) hisznek abban, hogy a mesék varázslatai befolyással bírhatnak hétköznapi életükre. (Gyuszi esetében ennél kevesebbről van szó, neki csak arra van szüksége, hogy a varázslat lehetőleg mentesítse a felelősségre vonás alól.)
A könyv szereplői ugyanakkor helyenként saját történeteikre is képesek meseként reflektálni, pl. Gyuszi a kötelezően érvényes mesei megoldásokat kéri számon Csilicsala „bácsitól”. A Csilicsala által megnyitott világok létmódjuk tekintetében különböznek Gyuszi mindennapi világától: megközelítésükhöz varázslatra van szükség. Közös ezekben a világokban, hogy sajátlagos jegyeik minden esetben alárendelődnek Gyuszi nevelésének, pl. a János Vitéz, Robinson és a többiek fejezet a mesevilág–fikció világa azonosulását eredményezi, ám ez az azonosulás semmilyen kitüntetett funkciót nem hordoz; a klasszikus mesék világának szereplői, a félbehagyott dolgok törvényszéke vagy a fordított világ gyermektársadalma is valamennyien csak Gyuszi oktatásának helyszíneként értelmeződnek.
A varázsló nagyon eltűnik zárófejezet a varázsló, a varázslatok e világból való kiiktatása szükségszerűségének felismerését hordozza. Gyuszi ilyenszerű „megkomolyodása” negatív fejleményként értékelhető, hiszen a világ teljes varázstalanodását jelenti, ami nem Gyuszi (ill. a gyerekek) fejlődését, hanem intellektuális és érzelmi elszegényedését eredményezi.
Lovász Andrea
|
|