Az 5.d úgy érzi, igazi balszerencse érte őket, hiszen a hónapok előrehaladtával a jegyeik is romlani kezdenek. Jóhegyi Laci, valamint az ikrek, Dóri és Sári boszorkányságot sejtenek a levegőben, ezért Aranka engedélyével beavatják egy-két osztálytársukat a titokba. De nem csak az iskolában történnek furcsa események: Gyuri hallása egyre rosszabb lesz, Rácz Ignác fogyókúrába kezd és a Vege-tál reklámarcává válik, a színen pedig feltűnik egy igazi kobold, aki évszázadokkal ezelőtt esküdött bosszút a tündérkönyvtárosok ellen.
Az igazat megvallva, ehhez a kötethez is felemásan állok. Anno, az első megjelenést követően már olvastam egyszer a történetet, de megvallom, nem sok maradt meg belőle, így kíváncsi voltam, milyen is lesz az élmény felnőttként. Persze, most is elmondható, ami az előző kritikámnál, hogy nem én vagyok a célközönség, így a sok szójáték számomra már inkább volt idegesítő, mint humoros (bár régebben sem voltam oda annyira azért, hogy ennyire erőszakosan nyomják le a torkomon a szavak kifordított jelentését). Ugyanakkor a történet hangulatában Thomas Brezina regényeit idézte fel bennem, akiről tudni kell, hogy kölyökkorom kedvenc szerzője volt, így a Klott Gatya olvasása is jó érzéssel töltött el végig.
Egyfelől hiányérzetem volt a történetet illetően, mégpedig az, hogy nem volt egy központi figura, mint a Tündérboszorkány esetében Jóhegyi Laci. A cím Klott Gatyára utal, ennek ellenére valahol a történet közepén mintha megfeledkeztek volna róla, inkább az osztályközösség került előtérbe. Amivel alapjáraton semmi baj nem lenne, csak az első kötet után szokatlan ez a váltás, hogy teljesen más oldalról közelíti meg a történetet. Nagyon sokáig a mágia sem jut fontosabb szerephez, ami valljuk be, szintén az előzményeket tekintve kissé fura. Olyan érzésem volt olvasás közben, hogy maga a szerző sem tudta pontosan mit akar, ezért mindenből belecsempészett egy kicsit, de éppen emiatt nem volt képes kellően kidolgozni az egyes sztoriszálakat. (Erre jó példa a Morze-jelek behozatala a történetbe, aminek az égvilágon semmi köze nem volt a cselekményhez.)
Ugyanakkor látom azt is, hogy miért válhat népszerűvé a könyv a fiatalok között. Sokat lehet tanulni belőle a nyelvtanról (valószínűleg nem ez lesz a legjobb mondat az ajánlóban a gyerekek számára), de ha lehet, az átlagszámítás alapszabályait ne a könyvből tanuljuk meg, mert a jelek szerint a szerző hiányzott a matekóráról. Ezen kívül a kalandok is megállják a helyüket, az már más kérdés, hogy milyen példát mutat az osztály a sztrájkkal az olvasók előtt, de ettől most tényleg tekintsünk el. A tanárok figuráit jól megalkotta a szerző, az 5.d összetartása is jó irányt mutat a leendő felsősöknek, no meg az egyéb iskolai problémákra is kitér a szerző.
Összességében, hasonlóan az előző kötethez, ennek kapcsán is nagyon vegyesek az érzéseim. Gyerekként biztosan sokkal jobban szerettem volna a történetet (hiába olvastam közel tíz éve, semmilyen benyomást nem tudok felidézni), ugyanakkor felnőttként is el-el tudnak bűvölni ifjúsági regények, így ennek is simán meg lett volna rá az esélye. A harmadik résznek mindenféleképpen adok esélyt, egyrészt mert nem szeretek sorozatot félbehagyni, másrészt a Kolibri-féle kiadás szemet gyönyörködtető, így mindenképpen szeretném a polcomon látni a teljes trilógiát. És azután elméletileg jön egy folytatás-féleség, amelyben a Békés Utcai Általános Iskola újabb napjairól olvashatunk.
Könyvkritikák blog
|