Cobb, Rebeca (3) Valamicsoda
2017.02.19. 16:51
Kiadó: Betűtészta Kiadó, 2015
Fordította: Simon Szonja
Oldalszám: 28
A szerző, a Mind megettem! című könyve után ismét saját maga illusztrálja történetét. A The Sunday Times szerint:
„Cobb illusztrációi az örömteli gyerekkor lenyomatai.”
A történet főhőse és egyben mesélője egy kisfiú, akinek a kertjében, a cseresznyefa alatt keletkezett egy titokzatos lyuk.
A gyermeki képzelőerőnek nem szabnak gátat a felnőttek, sőt beszállnak a játékba, ők is találgatnak, vajon ki lakik a lyukban, és hagyják, hogy a kisfiút magával ragadja ez a csodás rejtély.
Sikerül vajon kitalálni, hogy ki lehet a lyuk lakója? És fontos ez egyáltalán?
A gyerekbarát és melegséget árasztó hangvétel is magyarázza, hogy ezt a könyvet is egy kiskamasz, a 13 éves Simon Szonja fordította.
|
A kalandban és találgatásokban az egész család, a barátok és a hűséges kutya is aktívan kiveszi részét. Mindenki a maga kis tipikus módján: a nővér trollokkal ijesztget, anyuka kisegerek családjának idilljét festi le, apuka passzivitásra int. A barátok pedig: mindenféle ötlettel előállnak. Hogy tulajdonképpen mi is rejtőzik a föld mélyén, maradjon a történet titka...
A Valamicsoda talán kevésbé nemspecifikus, mint a Papírbabák, így a 3-5 éves korosztály igazi kis kedvencévé válhat. Ha lehet, még több lehetőség rejlik benne, mint Julia Donaldson könyvében.
Rebecca Cobb ebben a rövidke kötetben a társadalmi szerepeket, helyzeteket nagyon érzékletesen mutatja be. Apa például bátran segédkezhet a házi munkában, a legjobb barátok szintén nagyon sokfélék, nemre, származásra érdeklődési körre és lehetőségekre nézvést. Ez pedig lehetővé teszi, hogy az egyes oldalakon még jobban elidőzzünk a gyerekekkel. Így a képzelőerő fejlesztése mellett a könyv nevelő szándékát abszolút pozitívumként könyvelem el.
A Valamicsoda az a csoda, ami beteljesíti a gyermekkönyvek funkcióját: nevel és gyönyörködtet. A többi pedig csak a szülőn/mesélőn áll.
|
|