Már a beharangozójánál lehetett tudni, hogy valódi sikerkönyv születik: a dinókat minden gyerek szereti, cukik!, ezek meg ráadásul miniatürizáltak -  félelmetes attribútumaik kiiktatva. És még viccesek is! Az éppen olvasni tudók célkorosztályának mondjuk eleve nem nehéz humorosat írni: az intellektuálisabb, szofisztikáltabb, ironikusabb nyelvi lelemények helyett elég egy jó kis szituációs humor. Trendi szereplőkkel vicces és izgalmas könyvet akart írni Berg Judit - és ez sikerült is neki. Csak nekem megint éppen az akarással van bajom, mivel itt, úgy olvasom, csupán a sikerreceptúra szótagra pontos alkalmazásáról van szó. Könnyed csevej az egész, a szellem viszont hiányzik belőle, ráadásul a szereplők és az olvasók életkorából adódóan, a visszaemlékezés-formának köszönhetően, tudható, hogy veszélyek és valódi izgalmak eleve kizárva - így tétje sincsen igazából a történetnek. A terjedelem miatt (szöveg)tér és idő sincsen egy alaposabb, tettekből kibontakozó jellemábrázoláshoz (ezért is kell pl. hatszor, átlag tízoldalanként elmondania Trikónak, hogy barátja „nem egy lángész"  - na jó, nem ezért mondja, hanem azért, mert ez a könyvben a humor helye.) A sikerhez elegendőek a tiszta típusok: az egyik gyerek legyen okos, a másik falánk meg lassúbb észjárású (egy dagi, na, akinek csak a zabáláson jár az esze). A kalamajkát rendszerint ez utóbbi okozza, az előbbi meg igyekszik megoldani/ellensúlyozni/átvészelni. Itt is arról lenne szó, hogy Nyamm mohósága miatt kerülnek „ekkora bajba" - de baj igazából nincsen, hisz mikor ez kimondódik, már egy hátizsákban rázkódnak, játékdinóknak álcázva magukat, aztán meg simán kirágják a zsákot, és kicsivel később elvonatoznak Büdipestre (ez legalább ütős poén, annak ellenére, hogy három oldallal előtte már szerepel a Budapest szó, tehát mire olvassuk, már nem is üt akkorát). Akárcsak a típusokból adódó poénok, az időutazás gegjei is rendesen és ismerős módon kihasználódnak: két kis dinónk jön, lát - és rögtön vissza is menne (bár a szalámis zsemle és a főtt kukorica finom kis ellenérv). Trikó gyerekszlenges, közvetlenkedő (bratyizós) szövegelése („Érted, ugye?", „Komolyan mondom", „Nagy ügy.") elfeledteti az idő-bakikat, amelyek éppen a folyamatos szövegelésben érhetők tetten, azaz még a dinók idekerülése előtt sok jelenkori tárgy (kaják: ropi, reszelt sajt, kecsöp) olvasható a szövegben, és csak a könyv utolsó oldalaiban kezd Trikó arra reflektálni, hogy „akkor még nem tudtam..." (mi az a pokróc, madarak, haj, elemes játék stb.) - arról nem is beszélve, hogy Trikó szlengje már az őskorban abszolút trendi volt!   Lovász Andrea Forrás: barkaonline.hu