Jó néhány évtizede jelent meg először a kötet, amely azóta már több kiadást megért. A Réber László színes rajzaival illusztrált könyv lapjain a nagyvárosi kisfiú elpanaszolja, hogy a felnőttek hét közben sosem érnek rá vele játszani, mert dolgoznak. Vajon mit is dolgoznak egész nap?   A családtagokat kikérdezve aztán részletesen elmeséli, hogy mivel telik a postai dolgozó, a rendőr, a darukezelő, a gyerekorvos egy-egy napja. Ezek után pedig már nem is olyan nehéz kitalálni, hogy mit is játsszon. „Hétfőn azt játszom, hogy postás vagyok. Kedden azt játszom, hogy rendőr vagyok….” Hétvégén aztán végre együtt van a család, mindenki ráér játszani, és a kisfiú bármit kérdezhet….   ..."Hétfőn azt játszom, hogy postás vagyok. Kedden azt játszom, hogy rendőr vagyok. Szerdán azt játszom, hogy darukezelő vagyok.  Csütörtökön azt játszom, hogy gyerekorvos vagyok. Pénteken azt játszom, hogy nyugdíjas vagyok. De szombaton már nem kell egyedül játszanom, mert mindenki ráér, anyu is, apu is, nagymama is, nagypapa is, Vera néném is. Vasárnap pedig az a legjobb, hogy vasárnap van. Ha sétálni vagy kirándulni megyünk, megkérdezhetem, mit dolgozik a tűzoltó, a mozdonyvezető, a virágárus, a katona, a hajóskapitány, az asztalos, a pék, a juhász. És anyu, apu, nagymama, nagypapa és Vera néném minden kérdésemre felel. Most már igazán tudom, hogy mit dolgoznak a felnőttek."(...)