Ha én felnőtt volnék
2017.05.13. 17:43
6 éves kortól
Illusztrálta: Réber LászlóK
Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2016
Oldalszám: 35
"Addig örülj, amíg gyerek vagy!" - szeretik mondogatni a felnőttek. Pedig minden gyerek tudja, hogy felnőttnek lenni sokkal jobb! A felnőtt ugyanis azt csinál, amit akar, a gyereknek pedig azt kell csinálnia, amit a felnőtt akar.
A könyv egyetlen hosszú gyermekmonológ, amely megjelenésekor fergeteges hazai sikert aratott, és nemzetközi hírnevet szerzett az írónőnek és szerzőtársának, Réber László grafikusnak.
"Folyton jónak lenni iszonyúan unalmas" - fogalmazza meg minden gyermek nevében elkeseredett alapállását a kötet narrátora. A számos intelem ("Hányszor mondtam, hogy mosd meg a kezed! Ne rágd a körmöd! stb.) megkeserítik az életet. Egészen más lenne a világ, ha ezek az intelmek így hangzanának: "Hányszor mondtam már, hogy ne feküdj le este, hogy egyél ebéd előtt lehetőleg sok csokoládét" stb.).
Mindebből az következik, hogy meg kell várni a beköszöntő felnőttkort, amikor is minden titkos vágy teljesül: aranyhalat lehet tartani a fürdőkádban, a szobában tölgyfa nevelhető és így tovább. A kitűnő és roppant mulattató történetek feltehetően azonnal megértésre találnak a gyerekeknél (és komoly tanulsággal szolgálnak a felnőtt olvasónak).
|
Nagyon jó ám felnőtt fejjel egy eleven kissrác elmélkedéseit olvasni!
Persze, tudom, hogy ezek az írónő gondolatai… és most, immár a 4. kötetnél járva kérdezgetem magamtól: hogy csinálja? Felnőtt fejjel hogy tud 6-8 éves "rosszcsontpeti" lenni?
Kezdem ám megérteni, hogy gyerekkoromban mért is nem vonzódtam Janikovszky Éva könyveihez – a gyerekeim sem túl lelkesek, amikor felolvasom nekik – ezek a könyvek igazából Janikovszky Éva kézikönyvei a gyerekes és (még) gyerektelen szülőknek, mintegy használati utasításfélék felnőtteknek, akik már elfeledték, milyen is volt gyereknek lenni, pedig minden bizonnyal, nekik is, nap mint nap eszükbe jutott az a gondolat gyerekkorukban: mi lenne "ha én felnőtt lennék".
Réber László rajzai egyszerűen zseniálisak, nagyon sokat mosolyogtam, nevettem képen-szövegen; picit Irma nénit és Károly bácsit juttatták eszembe a Frakkból azokon a rajzokon, amikor a mutatóujjukkal intve példáloznak…
A könyvnek egy a lényege, amit már egy odafigyelő kisgyerek is meglát (nem is kell túl éles szeműnek lennie), hogy a felnőttek bármit, bármikor (="sok mindent") büntetlenül vagy legalábbis mindenféle figyelmeztetés nélkül megtehetnek, ami eszükbe jut, és főleg azt, amiért egy gyerek csupán lelkesedhet, vágyakozhat: pl. csokit ehet evés előtt, vizet ihat leves után, szipoghat orrfújás helyett vagy akár tarthat otthon (furcsa) állatot…
Nagyon tetszett a fiúcska lányokról kialakított véleményalkotása: pl. a levelibéka, papírzacskódurrantás, sárkányra-zsinór felkötés esetében, (rajzokat tekintve is ezek az oldalak a kedvenceim) és a végén az apuka-nagycsalád esetében, hogy azért az a picike kis kivételezés "felnőttségére" tekintettel megmarad, és ő kapja a nagyobb lufit, a nagyobb fagyit, a nagyobb pocsolyát stb.
Igazi tükör ez rólunk felnőttekről, és megláttatja velünk ha nem is az életbevágó hibáinkat, csupán esendőségeinket, amelyek mosolyra fakasztják környezetünket, és persze saját magunkat is…
egypercek.blog
|
|