5-8 éveseknek Írta: A. A. Milne Fordította: Borbás Mária, N. Kiss Zsuzsa Illusztrálta: Sajdik Ferenc Kiadó: Holnap, 2014 Oldalszám: 218 Vazul király hadat üzen Bódognak, Bikarbóna uralkodójának, s távolléte idejére lányára, Violára ruházza a királyi hatalmat, ám Csincsilla grófnő ármányosan Valeriána trónjára tör. Szerepel a történetben varázsige, hétmérföldes csizma, tündér és királyfi – minden adva van hát egy igazi meséhez. Valeriánát és Bikarbónát hiába is keresnénk a térképen, hiszen a két szomszéd ország csak Milne meseregényében létezik. Mindaddig barátságban élnek egymás mellett, mígnem egyszer Bódog király hétmérföldes csizmát kap ajándékba. Ez persze még nem volna ok a viszálykodásra, ám a csizma birtokában Bódog több ízben durván megsérti Vazul király reggeliző asztalának légterét. Természetesen hadüzenet, majd furcsa háború követi a sértést. S míg a küzdő felek a hadszíntéren próbálgatják egymás erejét, addig Valeriánában Csincsilla grófnő szinte kibogozhatatlanul összekuszálja a szálakat. Varázslat követ varázslatot, ám a mese szabályai szerint végül minden jóra fordul. A Micimackó írójának ellenállhatatlan humora és nyelvi játékai, ragyogó jellemábrázoló képessége, fordulatos meseszövése, gyereknek, felnőttnek egyaránt élvezetes olvasmánnyá teszi a kalandos, kacagtató meseregényt.

 

Galamb Zotán   Számtalanszor belefutottam már olyan vitába, melynek során az egyik fél amellett érvelt, hogy a mesékben sokszor valóban elburjánzó erőszak mennyire károsan hat a gyermekek lelki fejlődésére. Határozott álláspontom a mai napig nem alakult ki a kérdésben, mivel nem látom egyértelműnek, hogy a Grimm-meséken vagy akár a magyar népmeséken felnőtt nemzedékek valóban kegyetlenebbekké váltak volna, mint az efféléktől megkímélt gyerekek. Ténylegesen erőszakmentes, gyerekeknek szóló, hosszabb és közismert történetet ugyanakkor hirtelenjében viszonylag keveset tudna említeni bárki is A. A. Milne Micimackója kivételével. Hacsak a kezébe nem került a Hol nem volt is.   Ráadásul az öldöklés hiánya ebben a könyvben még inkább feltűnő, hiszen a Micimackó történetei előtt majd’ egy évtizeddel megjelent regény – mely részben az opus magnum egyfajta előképének is tekinthető – még nem egy kisfiú idilli életének tükre, hanem mese a javából, boszorkányokkal, tündérekkel, királykisasszonyokkal, két királyság között kirobbant háborúval és – legalábbis az említés szintjén – rettenetes sárkányokkal. Ám ki hallott már olyan háborúról, ahol egyetlen csepp vér sem ontatik, olyan cselszövőről, akivel az elbeszélő éppúgy szimpatizál, mint a hősökkel; ahogy unatkozó nők által irányított országról sem sok mesében esik szó. Márpedig a Hol nem volt ilyen mese, és valószínűleg nem rugaszkodunk el túlságosan a valóságtól, ha azt állítjuk, hogy megírásának ideje, az 1917-es év, amikor még javában folyt az I. világháború, szerepet játszhatott a történet hangsúlyos erőszakmentességében.   Jóval nehezebb eldönteni azt, vajon kinek is szól ez a mese. Igaz ugyan, hogy a helyzetek jól ismertek, a szereplők azonban nem sematikus, kétdimenziós figurák, hanem plasztikus, hús-vér emberek, hétköznapi erényekkel és gyarlóságokkal, célokkal és botlásokkal. Legfeljebb azt lehet kitalálójuk szemére vetni, hogy még hibáik ellenére is túlságosan tökéletesek és szeretni valók, akárcsak Micimackó és társai. Ráadásul a narráció sem teljesen szokványos, az elbeszélő ugyanis gyakorta kiszól a szövegből, elmorfondírozik az eseményeken, kommentál, és nem átall humoros vagy egyenesen gúnyos megjegyzéseket tenni a szereplőkre. Valahogy úgy kétrétegű – egyszerre a gyerekek számára is szórakoztató, de a szülőknek, a mese felolvasóinak úgyszintén (persze intellektuálisabb) poénokkal szolgáló – történet ez, mint némelyik klasszikus Disney-rajzfilm. Vagyis az amerikai stúdiónak volt kitől tanulnia.   Nem mehetek el szó nélkül a kiváló fordítás mellett sem. Borbás Mária tökéletes stílusban adta át az eredeti szöveget, így a magyar változat is egyszerre hagyományosan meseszerű és modern. Külön említést érdemelnek a nevek, melyek ugyan angolul ugyancsak viccesek, egyszerű tükörfordításban elveszett volna az erejük. Vazul király, Valeriána uralkodója és Bódog bikarbón király olyan telitalálatok, melyekhez foghatóan ötletes névadással csak a legérzékenyebb szövegtolmácsolóknál találkozhatunk. Persze semmivel sem kevésbé humoros Ubul gumiaráb királyfi vagy a történetet egykor tizenhét fóliánsban megörökítő Pókláb mester neve sem. Már a nyelvezete, a megfogalmazások miatt élvezet olvasni a szöveget, amihez a Milne-mesék esetében kihagyhatatlan verseket magyarra áttevő N. Kiss Zsuzsa is hozzájárult, Sajdik Ferenc illusztrációi pedig még tovább fokozzák a gyönyöröket.   Nem tagadom, elfogult vagyok Milne írásait illetően, mert mindegyikből végtelen természetszeretet és emberség árad. Persze ugyanúgy kedvelem a folyton egymást nyíró Tomot és Jerryt, a farkast és a gyalogkakukkot, sőt, a középkori hangulatú rémtörténetek sem borzasztanak el, a szívemhez mégis ez a szemlélődő, nyugodt, nem ítélkező világszemlélet áll a legközelebb. És másoknak is csak ajánlani tudom elolvasásra ezt a könyvet, ha másért nem, hát azért, hogy tudják, Milne messze nem egykötetes szerző volt, itteni megbecsülését pedig nem csupán a Micimackó történetek zseniálisnak kikiáltott Karinthy-féle fordításával vívhatta ki.   Forrás: ekultura.hu   VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA>>