Összeállította és szerkesztette: Szávai Ilona Kiadó: Pont Kiadó, 2009 Oldalszám: 111 Ez a kötetnyi tanulmány a mese fontosságáról beszél, minden hangzatosabb szándék nélkül. A mese és mesélés nagyon fontos az ember, a gyermek (mert minden ember volt gyermek egyszer) életében. Erről beszél ez a kötet, közérthetően, mindenki számára megközelíthetően, ezt a fontosságtudatot afféle utolsó szalmaszálként kezelve... ...Évtizedekkel ezelőtt, a természetet pusztító grandomán ipari építkezések idején teljesen lenyűgözve figyeltük a madarakat. Nem hittünk a szemünknek. A gerlék is, a fecskék is drótdarabkákat építettek a fészkükbe - mert több kilométeres körzetben csak drót hányódott a földön, szalmaszál még véletlenül sem. Sár és drót. De abból is rakták a fészküket a madarak... Sokak szerint manapság a mese visszaszorulásának korszakát éljük, a mesélés meghitt pillanatai ritkulnak. Pedig fontos volna, hogy ez ne így legyen! - ilyesmiket kellene (üzenetként!) írni azokra az utolsó szalmaszálakra, amelybe még kapaszkodhat az emberi lélek. A gyerek élteti a reményt, és követeli a mesét. A gyerekeinkre kellene figyelnünk, és emlékeznünk kellene azokra a gyerekekre, akik mi magunk voltunk.