VÁR A KÖNYVTÁR : Egyszer volt, hol nem volt – avagy a változások kezdete |
Egyszer volt, hol nem volt – avagy a változások kezdete
Pollák Éva pszichológus 2018.04.01. 13:04
"A mesék világa kalandos utazásra invitál, mely utazás a változás élményével kecsegtet" (Maria Varano)
A meseolvasás varázslat és öröm mely közös kalandozásra hívja a mesélőt, és a mese-hallgatót. Legyen az a gyermeke ágya szélére leülő szülő, és a vágyaival, félelmeivel, dühével küszködő kisgyermek; vagy akár a párja mellé ülő, a másikat meseolvasással kényeztető felnőtt.
A cikksorozat 2. írásában arra keressük a választ, hogy mit találunk a mesék kezdetén: az 'egyszer volt, hol nem volt' után és az 'összehívta, kihírdette, útnak indította' előtt.
|
Számtalan nép megszámlálhatatlan meséjében közös, hogy a mese helye és ideje nem az 'itt és most'-ban, hanem az olvasó lelkében kirajzolódó 'akkor és ott'-ban van. Hiszen ki is tudná pontosan leírni milyen az üveghegy, hol van az óperenciás tenger? A mese hetedhét országon túl, az ember képzeletében kezdődik; ott, ahol a világ könnyen érthető szabályok (morál) mentén működik, ahol , ha az ember jót tesz, jót várhat cserébe; sőt a csodák sem kizártak! A mese tehát a hétköznapi valóság világán túl, egy különleges, varázslatos belső világban játszódik, ahol a jól beazonosítható helyszínek (kastély, erdő, kunyhó, stb.) a mesében bejárt út mérföldköveiként jelzik, hol is tartunk a történetben. No de hogyan indul a mese?
Sokszor halljuk, hogy valakinek mesébe illő a kapcsolata, vagy netalán a munkája. De vajon ez azt jelenti, hogy az tökéletes és nehézségeket nélkülöző? Épp ellenkezőleg! A mesében a konfliktusmentes egyensúlyi állapot csak igen rövid idei van jelen; mégpedig a mese elején, és végén. A mese nem az állandóról, a jól működőről, a bejáratottról szól, sokkal inkább a változóról, a felfedezendőről.
A mesébe lépve az azt olvasó, hallgató gyermek vagy felnőtt először körülnéz: szemügyre veszi a mese kezdetét megelőzőket, számba veszi a szereplőket (pl. király és három lánya, szegény ember és három fia) és egymáshoz való viszonyukat. Miután körbehordozta tekintetét egyszer csak figyelmese lesz valamire, ami valahogy megbillenti az eddig fennálló mesebeli egyensúlyt: lehet ez a birodalom sorsa, a felcserepedett szegély legények kora, vagy akár egy eddig jelen nem lévő ellenség, sárkány felbukkanása. Ezzel kezdetét veszi a változás. Hiszen tehetünk úgy, mintha halhatatlanok lennénk, vagy mintha a sárkány ott sem volna, de ez a struccpolitika nem igen segít, és a mesealakok pontosan tudják ezt. A mesehősökre épp ezért nem jellemző a halogatás, a mismásolás – tudják, hogy lépni kell, hát lépnek is: összehívják, kihirdetik, megsütik, tarisznyába teszik, útra indítják, jó tanácsokkal látják el, és így tovább. (Milyen érdekes, hogy a mesék telis-tele vannak cselekvést kifejező igékkel!)
A mese kezdete tehát a változások kezdete, hőseink feladata pedig épp az, hogy a megváltozott helyzetben a lehető legjobban megállják helyüket, segítőkre találjanak, felleljék saját belső erejüket - ezek mikéntjéről a következő rövid mese-cikkekben olvashatnak majd.
|
|