Kertész Erzsi humorának titka − bármily közhelyesen hangozzék is – az alapos emberismeret, s ez nemcsak pszichológusi múltjának ismeretében lehet fontos, hanem írói kvalitásának az eredője is, hiszen hősei mindannyian erős kontúrokkal, szinte karikatúrába illő fókuszokkal megrajzoltak, attól izgalmasak, hogy ők képviselik mindazokat a sztereotípiákat, amelyeket amúgy észre sem veszünk. Kertész Erzsi meg sorban mindezekkel szembesít. Ludmilla elsős lehet, vagy nagycsoportos ovis, és elhatározza, hogy az új házuk udvarában levő diófa házikójában nyit egy problémamegoldó irodát, mert „megfigyelte, hogy a felnőtteknek mindig van valami megoldandó problémájuk, és ha éppen nincs, hát gyorsan kitalálnak egyet”. Ettől az elhatározástól kezdve kalandok/esettanulmányok sorjáznak: az első probléma Ludmilla sajátja, meg kell győzze a szülőket a kerti kisház használhatóságáról, ehhez viszont azt fel kell újíttatni. Ha ez megvan (anyát az utcai ezermesterrel szövetkezve, apát pedig „egy rövid, de keserves sírással” győzi meg), létrástul, plusz irodai berendezés, drótból tekert szemüveg, hivatali, fontoskodó nyelvhasználat, jöhetnek az ügyfelek. A baráttalanság gondjával érkező Döme munkatárs lesz, s innentől a gyerekek kettesben oldanak meg elveszett házikedvenccel, unalommal, félelemmel, ajándékozással és szerelemmel kapcsolatos problémákat. A fejezetek címei eleve esetekként aposztrofáltak, így az olvasó készen kapja az értelmezési sémát: ha van probléma, lesz megoldása is. De Ludmillában az a nagyszerű, hogy ez a kislány olyan megoldási módokat talál, amelyek bármely bölcsnek dicséretére válnának; ugyanis teljesen máshogy, máshol keresi a válaszokat, megvilágít, átfordít, áthelyez – s végül minden ügy egy-egy gordiuszi huszárvágással felkerül a sikeresen megoldott esetek polcára. Nincs rágörcsölés, toporgás meg stressz, könnyedség van, és derű mindenben. Az, hogy Dömének nincs barátja, nem Ludmillán múlik; az elveszett beót egy öregember beviszi az irodába; az unatkozó Zebulon igazából az anyuka problémája, neki kell megtanulnia, mit tegyen, hogy ne unatkozzon a fia; a félős Szidóniának simán lezárják azt a játszótéri hidat, ami neki a problémát jelenti; Pali bácsi nővérének ajándékozási leckét adnak; a szerelmes Géza esete meg annak ellenére megoldódik, hogy Ludmilláék csupa idétlen ötletet adnak a fiúnak. Szóval valahogyan tényleg minden jó lesz. A végére még Döme is észreveszi, hogy baráttalansági problémája is remekül megoldódott. Amolyan Boncá-s, vakációs, varázsosan idilli környezetben, belevaló és bevállalós felnőttekkel, talpraesett gyerekekkel nagyon pimasz és nagyon szórakoztató életvezetési leckét kapunk megint Kertész Erzsitől. Lovász Andrea Forrás: Élet és Irodalom