| 
 Diótörő  2020.10.29. 21:50 
	
		
			| 
					9-12 éveseknek
					 
					Írta: E. T. A. Hoffmann: Diótörő 
					Illusztrálta: Balla Margit 
					Fordította: Sárközy György, Juhász Andor 
					Kiadó: Móra, 1979 
					Oldalszám: 138 
					
						
							 A történet karácsony este indul útjára, amikor is Marika a fa alatt megtalálja Diótörőt. Ezúttal is, az imént már említett idilli környezetet idézi Hoffmann az olvasó elé. 
							Marika bátyja, Frici, durvaságával komoly károkat okoz Diótörő fogazatában, így a kislány pártfogásába veszi a csúnyácska fabábut. Becézgeti, bepólyálja a sérültet, s még új babája ágyacskáját is átengedi neki. Marika olyannyira megszereti a furcsa jövevényt, hogy még késő este is vele játszik a fa alatt, s így kísérheti el Diótörőt az első ütközetbe, amelyet a gonosz Egérkirállyal vív. Merthogy Diótörő háborúban áll a hétfejű Egérkirállyal.  
							A történet, amely Hoffmann alkoholos mámorában keletkezett, ma már jószerivel Csajkovszkij muzsikája révén van a köztudatban, a muzsika ellenére lebilincselő történet, kétszáz évvel keletkezését követően. |  
	 
	
		
			| 
					
					
						Karácsony éjszakáján kezdődik a jó Diótörő és a gonosz Egérkirály háborúja, és Marika váratlanul a csata kellős közepébe pottyan! Diótörő – akinek valódi kilétét a mese végéig homály fedi – bátorságának és jó szívének köszönhetően legyőzi a gonosz Egérkirályt, s ezzel önmagáról is elhárítja a rontást. Marikát csodálatos utazásra viszi a játékok országába, ahol a bűvös képzelet uralkodik. 
						 
						"… a padozat alól borzalmas sziszegéssel hét egérfej bukkant fel, hét szikrázó koronával. Csakhamar előnyomult a hétfejű Egérkirály, akit háromszoros sivítással üdvözölt egész serege, s egyszerre indultak – kopp-kopp, trott-trott – a szekrény felé, ahol Marika állt. 
						A félelemtől úgy dobogott a szíve, hogy azt hitte, kiugrik, majd meg azt érezte, megdermed a vér az ereiben. Hátratántorodott, és ekkor – klirr-klirr-prr – a szekrény üvege szilánkokra tört. 
						Ugyanakkor éles fájdalmat érzett a karján, de a szíve meg is könnyebbedett. Nem hallotta a sivítást, fütyülést, minden elnémult, noha nem nézett oda, azt hitte: az egerek megrettentek az üvegcserepek csörrenésétől, és eliszkoltak. 
						De mi ez megint? 
						A szekrényben, Marika háta mögött különös mozgolódás támadt, hangocskák zajongtak:  
						„Fölkelni! Fölkelni! Csatára, még az éjjel! Fölkelni! Csatára!” |  
	  
	 
	  
	  |