Sajóvölgyi Dalma A Holdas Hanna osztálykirándulásra megy címet viselő 6. rész messze túlszárnyalta minden eddigi rajongásomat, és átvette a kedvenc kötet helyét a negyedik résztől. Nézzük is meg közelebbről, miről is szól a meseregény.   A kötet elején Cseresznyés tanárnő nagy bejelentést tesz! Az osztály ismét részt vesz egy kiránduláson, ám most nem színházi előadást fognak megnézni, hanem ellátogatnak egy ódon kastélyba... Az osztálynak szüksége van egy szülői kísérőre is, így Hanna apukája lesz az, aki jelentkezik a feladatra, hiszen vámpír révén imádja a kastélyokat, és izgatottan várja, vajon szellemmel is találkozni fognak-e?! Mikor Hanna felteszi a kérdést az osztályban, mindenki halálra rémül a félelemtől... Elérkezik a kirándulás napja, zuhog az eső, dörög-villámlik, egyszóval minden adott, ami egy igazi "kísértetjárta" kastély megtekintéséhez dukál... Az osztály természetesen halálra van rémülve, ám a termekben látható koronák, festmények, és jelmezek - melyeket magukra is ölthetnek - elvonják a figyelmüket. Cseresznyés tanárnő levezeti a gyerekeket a börtöncellákhoz is, ám onnan sietve távoznak a hideg, a pókok és az ijedtség miatt... Ám Hanna és apukája talál egy apró rejtekajtót, így a csoporttól lemaradva titokban bekukkantanak. Az ajtó mögött egy magányos, összegömbölyödött szellemet találnak, amitől először Hanna is megijed. Apukája azonban bátran elkezd "húúúzni", mire szellemünk igencsak morcos lesz, elvégre a riogatás az ő feladata... "– HUUUUHÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ! – próbálkozott újra, ezúttal sokkal hangosabban. – HUUUUHÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ! – utánozta Apa. Szegény kísértet erre már teljesen összezavarodott. Összefonta a karját a mellkasa előtt, és értetlenül mustrálgatta Apát. – Önnek ijedten el kellett volna szaladnia, amikor huhogtam! – magyarázta Apának. – Ez a szokás." Miután megbeszélik ezt a parányi kis félreértést, természetesen úriember módjára, cuki szellemünk bemutatkozik: "– Oszkár vagyok – nyújtotta ki erre a kísértet alaktalan kezét. – Tegeződjünk! – javasolta Apának, majd velem is kezet rázott." A formalitásokat félretévén megtudjuk, hogy Oszkár nagyon magányos, 200 éve egyedül él, és hiába próbált barátokat szerezni, mindenki fél tőle. "– Olyan boldog lennék, ha végre azt látnák bennem, AKI vagyok, nem pedig azt, AMI vagyok!" Hanna apukájának remek ötlete támad, és bemutatja a szellemet az osztálynak, lányára nem hallgatván, hogy a gyerekek félni fognak tőle, így nem kellene a falnak fejjel rohanni... Természetesen mindenki halálra rémül, és Oszkár szomorúan visszatér magányos kis zegzugába, ahol reszketve, összegömbölyödve elbújik. Így talál rá főhősnőnk, majd egy zseniális tervet kieszelve rájön, miként is fogadnák el Oszkárt a társai... Természetesen történetünk boldog befejezéssel zárul, de figyelem, az utolsó idézetem erősen spoileres tartalommal bír! "– Komolyan mondjátok? Megengednétek, hogy a házatokban kísértsek?... – Ilyen remek dolog kétszáz éve nem történt velem!" A hatodik rész lelke Hanna karakterén kívül kétségtelenül Oszkár... ilyen cuki, aranyos, szomorú és illedelmes szellemmel még garantáltan nem találkoztatok! A kötet humoros és izgalmas, hol számtalan szomorú pillanatot, hol pedig hasfalszaggató nevetést okoz! Harriet Muncaster kiválóan ír és rajzol. Az illusztrációi gyönyörűek és aranyosak, és teljes mértékeben kiegészítik a papírra vetett szavakat. A Holdas Hanna sorozat egy bájos tündérmese kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt, amiben mindenki megtalálhatja a kedvenc szereplőjét, hiszen ez egy emberekkel, tündérekkel, vámpírokkal, vámpírtündérekkel, életre keltett nyuszikkal és egyéb érdekes, mágikus lényekkel benépesített világ! A sorozat első ízben a lányokat célozza meg, és míg az első öt részt nem, a 6. kötetet bátran ajánlom fiúknak is! Forrás: Caledonia Könyvvára és Kreatív Kuckója (7) Holdas Hanna a vidámparkban vissza a kezdő olvasókhoz vissza a sorozathoz