A szerző honlapján nem csak azt tudjuk meg, hogy a pink a kedvenc színe, és hogy hogyan díszíti rózsaszín mázzal és csillogó cukorgyöngyökkel a tündér-muffinokat, de írásra bíztatja kis olvasóit és tippeket is ad ahhoz, hogyan kezdjenek munkához. Tanácsait bármely tollforgató megszívlelheti: készíts egy munkatervet, mielőtt nekikezdenél. Olyasmiről írj, ami igazán érdekel. Válassz szerethető karaktereket. Ne félj változtatni a sztorin akkor se, ha már megírtad vagy éppen benne vagy. Olvasd fel magadnak hangosan, figyeld, hogy hangzik. Azután olvasd fel egy barátodnak, ha akkor nevet, amikor kell, és nem alszik el közben, az már jó jel!   Nem is unalmas ez a csili-vili borítóba zárt, tündéri, hugis, kiscsajosan szeleburdi párbeszédekkel és leírásokkal teli, tíz fejezetnyi kalandregény! „Amit mi tudunk, az nem más, mint az, hogy képesek vagyunk élettelen dolgokat életre kelteni.” – kezdi történetüket a nagylány, és mindjárt hozzá is teszi, hogy a nagymamájuktól öröklött természetfeletti képességeiken apjuk mindig kiakad… A szereplők rajzban is bemutatkoznak már az elején.  A nővér Emma, teljes nevén Emanuéla, a húg Szofi, azaz Szofrónia. (Ha anya bekeményít, teljes nevén szólítja őket – ismerős, ugye?) A szülők: Klára és Laci. Kellemes ez a névválasztás, nem tudom, az eredetiben mi volt, mindenesetre ezek a decens hazai nevek a kisgyerekes szülői korosztályban talán még előfordulnak. Játszik még Huba, a medve, Eliza, anya kopott babája, akire nagyi padlásán találtak rá, és Doroti, a másik baba. Életre kelve „Szalmaagy kisasszony”-nak becézik egymást. A család legfontosabb tagja pedig a nagyi, ő a sztori középpontja. Hogyan varázsolnak a kislányok? Az agy speciális – apa szerint buggyant – részét használják a tárgyak életre keltésére. Szofinak különös érzéke van ehhez, egyszer csak „ping”, mintha egy húrt pendítenének meg a fejében, és máris megtörtént az „animálás”. (Animálás (lat.) buzdít, lelkesít, itt életre kelt.) A kicsi, a rajzból ítélve külsőre is tiszta nagyi, extragöndör haj, macska szem, a nagy egyáltalán nem hasonlít rá, mintha nem is lennének tesók. Szofi cserfesebb is, és szupercsaj felszerelésében úgy néz ki, mintha egy képregényből lépett volna ki.   A bonyodalom akkor indul be igazán, amikor nagyi egyszer csak beállít furgonjával Szofiékhoz a „fiúkkal” (kerti törpékkel) együtt: „gyertek ide drágáim, kurjant és széttárja karjait, hadd fussanak az ölébe.” Nagyi szerint unokáinak meg kéne tanulniuk, hogyan lehetne a szuper képességeikkel másoknak segíteni. A fő szabály: tilos a varázslás házon kívül. De mi van, ha valaki mégis rajtakapja őket? Hopp, már meg is láthatták... Feltűnik ugyanis, hogy az új szomszédnak kémfelszerelése, azaz trambulinja van, rajta ugrálva időről-időre szemmel tudja tartani a sövénykerítés másik oldalát. De félre az üldözési mániával! Nagyi a szárnyai alá akarja venni Szofit, hogy a csemete megtanulja szabályozni az erejét. Leckéinek fő feladata a koncentráció, például a memorizálás, amit kiválóan lehet gyakorolni, ha a piknikkosár tartalmát gondolatban számba veszik. Azon a bizonyos trambulinon Zágon, azaz Zigi, a kisfiú is ugrál. Amikor cinkosuk lesz, kiderül, hogy apukája csak azért használja a tornaszert, mert fitt akar maradni. A papája különben azért veszélyes, mert különleges életvitelű családokról készít tévéműsorokat, és talán éppen most cserkészi be a következő adás szereplőit. Az anyuka se lóg ki a sorból, ő mutáns patkányokkal kísérletezik, de szívesen végezne kutatásokat egy földönkívüli családon is… Szofiék családilag attól tartanak, ha felfedezik őket, laboratóriumba kerülnek és kísérleteznek majd rajtuk. Ki kell találni egy fedő sztorit! Óvintézkedésként először is nagyi hatástalanítja a trambulint. Van itt azért még néhány buli-jelenet: az életre kelt kerti törpék kertészkednek, megszólal a cipő meg a bokor, a kukásautó pedig rikácsolni kezd és kihányja tartalmát… A kalandok folytatódnak a könyv végéig, amikor is nagyi elviszi magához vakációzni a lányokat.  Mi lesz még itt?  (A szerző honlapján már látható a második rész, a Szuper hugi és a szülinapi buli.) Bár a rózsaszín kötetecske nem sokkal táplálóbb, mint a kis tündér-muffin, amit a szerző a konyhában elkészített, be kell látnunk, olykor eszünk ilyet is, sőt, mi több, annyira ízlik! Szepesi Dóra