OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
KÖNYVKRITIKÁK
KÖNYVKRITIKÁK : Egy képzeletbeli barát naplója

Egy képzeletbeli barát naplója

Gombos Péter  2016.08.20. 00:40

Írta: Matthew Dicks, fordította: Nagy Boldizsár. Kolibri Kiadó, 2013., 336 oldal

Max fura egy kicsit

Sosem volt képzeletbeli barátom. Vagy legalábbis nem emlékszem rá, de az is lehet, hogy az óvoda „ölte meg” – most már tudom, milyen veszélyes hely az számukra. Mindenesetre, ha lenne, ha lett volna, azt hiszem, olyat szeretnék, mint Budo az Egy képzeletbeli barát naplójában.

Már a könyv borítója is sejteti, hogy nem mindennapi történet rejtőzik a lapok mögött. A kézírást utánzó cím alatt egy libikóka látszik, melynek egyik oldalán egy kisfiú ül, a másikon látszólag senki, mégis arra billen a hinta. Aztán ha más szögből nézünk a borítóra (elég kicsit megbillenteni a könyvet), máris láthatóvá válik egy áttetsző alak kontúrja. Köröttük zöld fű, fölöttük felhős ég.
Nem túl bonyolult kép. De hisz Matthew Dicks története sem bonyolult.
 

Csupán az kell hozzá, hogy elfogadjuk a tényt: a világot nemcsak látható lények népesítik be, néhány – elsősorban kiskorú, főleg óvodás vagy még kisebb – gyerek életében legalább olyan fontos az a barát, akit mások nem látnak. Nem is láthatnak, hiszen ők találták ki őket. S hogy milyenek ezek a „virtuális barátok”? Budo például éppen olyan, mint egy normális gyerek – mert így találta ki őt Max. Mások a hasonszőrűek közül nem voltak ilyen szerencsések:
„Pacsni csak egy folt volt a falon. Egy alaktalan, fura fekete folt. Pacsni tudott beszélni meg ide-oda csúszkálni, de mivel kétdimenziós volt, mint egy darab papír, sosem tudott lemászni a falról.”
„Vannak olyanok is, akik nyolc centi magasak, és ki sem jöhetnek a kabát zsebéből.” De a főszereplő találkozott már Pterodactylus nevű képzelt baráttal is, „akinek két hosszúkás, zöld antenna végén lógott a szeme”.

Ha mindehhez hozzátesszük, hogy Budo már ötéves, miközben a legtöbb sorstársának legfeljebb hónapok jutnak e különös létezésből, megint csak azt gondolhatjuk, hogy szerencsés figura Max teremtménye. Persze neki is megvan a maga keresztje: az ő gazdája ugyanis autista. Igaz, maga a kifejezés nem szerepel a regényben, ám a „befelé élő” fiú viselkedése, megnyilvánulásai az autizmus pontos tüneteit produkálják. És ezt alighanem az édesapja is tudja. Bár nem fogadja el, nem mondja ki, ő nagyon is normálisnak látja a fiát, maximum furcsa egy kicsit.

Ha azt állítottam, hogy nem bonyolult a történet, ezt a helyzetet – pontosabban annak leírását – még egyszerűbbé teszi a tény, hogy az eseményeket egy naplóból ismerjük meg, Budo elbeszélésében. (Az eredeti angol cím szerint „emlékiratok” ezek, a magyar változat azonban több szempontból is találóbb. Például kevésbé sugallja a befejezést, így meghagyva az izgalmakat.) A napló személyes, szinte mindig hiteles, általában nagyon őszinte. Igaz ez még akkor is, ha szerzője ezúttal épp egy nem létező figura. Aki amúgy nagyon tárgyilagosan és pontosan tájékoztat barátja életéről. A közöttük lévő érzelmi (mi több, lételméleti…) kapcsolat miatt persze vádolhatnánk elfogultsággal a mesélőt, ám ez csak kicsit lenne igaz Budóra.

Mert igaz ugyan, hogy többnyire ugyanazokat az embereket kedveli és utálja, mint Max, de van azért saját, különálló élete is. Amíg a kisfiú alszik, ő többnyire szabadon mozoghat, s rendre él is a lehetőséggel. Bár új barátokat – lévén, hogy más nem látja – nem szerezhet az emberek között, ám képzeletbeli lényekkel szívesen találkozik. S mivel szinte mindegyiküknél idősebb, tapasztaltabb, ők is élvezik a társaságát.

Tzvetan Todorov a fantasztikus irodalomról szóló elméleti könyvében leírja, mi teheti érdekessé, izgalmassá a fantasztikus történeteket. A magyarázat egyszerű és logikus. Ha az olvasóban megvan egyfajta „habozás” azzal kapcsolatban, hogy valóban megtörténhet(ett)-e vagy megtörténhetne-e a cselekmény, ha úgy érzi, hogy akár ő maga is részese lehetne az eseményeknek, akkor a szerző célt ért. Vagyis a gazdag fantázia mellett legalább olyan fontos (ha nem fontosabb), hogy a kitalált világnak legyenek szabályai, méghozzá logikus, követhető törvényszerűségek, amelyekhez az író – s vele együtt az olvasó is – mindvégig ragaszkodhat. És ebben Matthew Dicks nagyon jó. Bár folyamatosan, még a könyv közepe táján is „csöpögtet információkat” a képzeletbeli barátok életéről, létezéséről, valójában nagyon hamar megismerjük, megértjük az alapszabályokat, így azonosulhatunk Budo gondjaival, nehézségeivel – vagy akár az örömeivel is.

Nehézségek ugyanis jócskán akadnak, pláne, ha az „emberbarát” gazdája autista. Max ennek megfelelően a végletekig ragaszkodik (meg)szokásaihoz, s minden, ami eltérítené ezektől, pánikveszélyt jelent számára. Ugyanott és ugyanakkor eszik, ha lehet, ugyanazt. „Nyilvános vécében szinte soha nem szokott kakilni. De még csak 13.15 van, azaz két teljes óra van még hátra addig, hogy hazamehetne, és már nem tudta tovább visszatartani. […] Max utálja a bónuszkakit. Max mindenféle meglepetést utál.”
 

Jellemző módon a regény igazi cselekményének elindítója egy apró dolog, egy nem várt helyzet, egészen pontosan egy „bónuszkaki” lesz. Hiába őrködik ugyanis Budo a nem megszokott helyen és időben szükségét végző fiú fülkéje előtt, csak figyelmeztetni tudja, megóvni a veszélytől nem. A veszélytől, amely ezúttal Tommy Swinden, az iskola vagány sráca képében ölt testet. Hiába ússza meg a megalázást Max – sőt, éppen ő hozza roppant kínos helyzetbe ősellenségét –, a bosszú nyilvánvalóan nem maradhat el. A bosszútól való folyamatos rettegés pedig még rosszabb. Még annál is, hogy belevágjon egy olyan kalandba, amely sok meglepetést és újdonságot tartogat, ám egyúttal azt a bizonyosságot is, hogy Tommy Swindennel – vagy más, hozzá hasonló iskolai veszélyforrással – soha többé nem kell találkoznia. Max számára pedig ezúttal fontosabb ez a bizonyosság, mint az összes többi bizonytalanság.


Döntése helytelenségével Budo és az olvasó is tisztában van, ez azonban még kevés ahhoz, hogy megoldódjon a helyzet.


Krimiszerű izgalmakat kell átélnünk, a gazdájáért küzdő képzeletbeli barát harca több szinten, többféle ellenféllel és nehézséggel szemben folyik. Budo afféle Wim Wenders-i angyalként járja be a várost, küldetésének sikere pedig mindvégig kérdéses. Ahogy az is, ha meg tudja menteni barátját, vajon nem azzal írja-e alá saját halálos ítéletét. Hiszen ha Max megszabadul szorult helyzetéből, talán soha többé nem lesz már szüksége „belső külső” segítségre, s elboldogul majd a normális világ normális módszereivel is.


Érdekes módon a városjárás, a sok utazás, általában az út ezúttal is – mint oly gyakran az irodalomban – egyben belső utazás, fejlődési történet. Ám kevésbé Max, mint amennyire Budo fejlődésregénye ez. S persze az sem meglepő, hogy az út próbatételek sorát tartogatja, s hogy barátján és saját magán kívül másokat is meg kell váltania közben – mintegy mellékesen.

 

Hogy egy ilyen ifjúsági regényben kötelező-e a hepiend, nem is annyira egyértelmű. Ben Rice a Babó és Bigyó végén nem adott feloldást, feloldozást is csak részben főhősének. Igaz, az ő képzeletbeli barátai passzíva(bba)k voltak. Dicks jó ízléssel választott befejezést, de hogy ez hepiend-e, ki-ki döntse el maga.


S ha már az ausztrál szerző könyve szóba került: szinte elkerülhetetlen az összehasonlítás. Mivel a Babó és Bigyó a régebbi, olvasatlanul vagy csak a fülszövegek ismeretében úgy tűnhet, a későbbi regény jófajta másolat, „utánérzés” lehet csupán. De erről szó sincs.

Az Egy képzeletbeli barát naplója sok szempontból felülmúlja Rice írását. Miközben az alapötlet hasonló, itt sokkal kidolgozottabb a háttér, a szerző sokkal fontosabbnak érezte az apró részleteket, segítve ezzel az olvasó „habozását”. A naplószerű forma ugyancsak érdekesebbé teszi a művet, ahogy az is, hogy nem csupán egy helyzetet, állapotot mutat be, de mozgalmas cselekményt, igazán izgalmas történetet is kapunk. És innen nem hiányzik a feloldás sem.


Érdemes megemlékezni a fordításról is, hiszen a szöveg nagyon pontos és gördülékeny. Az angolszászból átültetett történeteknél gyakran előforduló tévesztések (melyek általában nem nyelvi jelegűek, inkább a kulturális különbözőségből adódnak) ezúttal nem zökkentik ki az olvasót. És ez a kötet meg is érdemelte a „törődést”, a gondos magyar változatot. A kemény borítóval, a legjobb címlappal (több változatban jelent meg világszerte, a libikókás a legszellemesebb). Budo büszke lenne rá. Apropó. Ha valakinek van képzeletbeli barátja, mondja meg neki, hogy üzenem Budónak: sokat gondolok rá! 

Gombos Péter

 

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót