Ennek ellenére látszik az eltelt idő az új kötet és az eredeti trilógia között. A szereplők felnőttek, nem egy ifjúsági regényt tartottam a kezemben, hanem nagyon sok kérdést felvető, elgondolkodtató, remek fantasy regényt. Például ott van Emma és Jacob kapcsolata, amit a kezdetektől végigkövetünk, viszont itt átlépték azt a határt, hogy tetszünk egymásnak párszor csókolózunk és minden happy. Nem, az író valós problémákat boncolgatott, mélyebb szintre vitte a kapcsolatukat. Mert ugye: Emma 80 valahány éves pár hónapja ismerik csak egymást, azért ez nem elég idő a bizalom elmélyülésére Emma eddig be volt zárva, viszont a hurok összedőltekor, ismét lehetőséget kapott végre valóban felnőni, ezáltal pedig más perspektívából szemlélni a világot Emma eredetileg Jacob nagypapájának a szerelme volt és még azért nem zárta ezt le, távolról sem Szóval van egy nagy gubanc benne, mégis nem erről szól az egész regény, nincsenek benne szerelmi könnyek, nagy vallomások, semmi felesleges sallang vagy nyál. Az író remek egyensúlyt teremt a magánélet részei és a történet alakulása között. Ezenkívül az is nagyon tetszett, hogy jobban megismerhettük Alma Vándorsólyomkisasszonyt na meg a többi különleges gyermeket. De a legeslegjobb az egész könyvben az maga a történet volt. De hol is hagytuk abba a harmadik részt? A lidércek, lecsaptak üresrémek titkos tanyájára és elpusztítottak mindenkit. Vagy mégsem? Kiderül, hogyan működik az ymbrinék tanácsa, ami engem személy szerint nagyon érdekelt. Na, és persze rögtön megjelentek a különböző politikai érdekek is. Hőseinknek teljesen új dolgokkal kellett szembe néznie, eddig csak átrohantak mindenen és győzedelmeskedtek, de ebben a részben megtapasztalják a rendszert, a jogokat, a korlátokat. A helyszínváltás is izgalmas szituációkat hozott magával: Amerika egy teljesen öntörvényű földrész, melyen már rég kiirtották a monarchiát (ymbrnék tanácsa). Visszacsöppentünk a 60-as évek korszakába, maffiózó családok közé, akik egymás ellen harcolnak. Különböző szervezetek, akik veszélyeztetik a különlegeseket, és nem csak az emberek. Itt maguk a különlegesek is vadásznak a naiv társaikra, aztán jó pénzért eladják őket. Öröm volt olvasni a lapokat, minden oldalon új és új ízletes falattal találtam szembe magam. Lehet furcsán hangzik, hogy egy ételhez hasonlítom a könyvet, de tényleg úgy éreztem magam, hogy minden újabb fejezet egy letakart fedővel érkező új fogás és egyik finomabb, mint a másik. Lehetetlen volt betelni vele! Mikor a végére értem, szó szerint felhördültem, lapoztam volna tovább, de nem maradt oldal. Elfogyott! Borzasztóan frusztráló, ám remekül kivitelezett függővéggel zárt az író, egy nagyon izgalmas újabb szálat hozva be ezzel a regény világába. Én személy szerint már most a következő részt szeretném olvasni, mert NEM, NEM volt még elég Ransom Riggsből, kell még! Mindenkinek ajánlom, és egyik szemem sír, hogy még nem volt belőle legalább 200 oldal, a másik viszont nevet, hogy kaptam egy ilyen remek regényt és elolvashattam és visszatérhettem ebbe a fantasztikus világba. Forrás: prologus.wordpress.com