Elizabeth Barrett Browning angol költő (1806–1861)   A viktoriánus kor egyik legjelentősebb, napjainkban is népszerű költője nyolcéves korában a görög és latin  mitológiával foglalkozott, tíz volt, amikor The Battle of Marathon címmel írt elbeszélő költeményt, 12 évesen anyanyelvén kívül görög, latin, héber nyelven olvasott. 1825-től publikált különböző folyóiratokban, a következő évben már önálló kötete is megjelent. 1845-ben ismerkedett meg Robert Browning költővel, házasságkötésük után Firenzében telepedtek le. Ez a szerelem ihlette a magyarul Portugál szonettek címmel megjelent, 44 versből álló kötetét. Életéről többek között Virginia Woolf írt regényt Flush címmel (Flush a költő szeretett kutyája volt).  Néhány munkája: An Essay on Mind, with Other Poems; The Seraphim, and Other Poems; The Cry of the Children; Hiram Powers' Greek Slave; Casa Guidi Windows; Aurora Leigh; Poems Before Congress; Last Poems.   Flush Nézd ezt a kutyát... Tegnap este, árván s ügyet se vetve rá, a néma csöndben elábrándoztam; megeredt a könnyem; s ekkor nedves arcom mellett a párnán egy faunfej tűnt föl, egy szőrős szatírfő szinte hozzáért! Csillogó tekintet tűzött szemembe sóváran s lecsüngő bodros félfüle arcomon legyintett. Én felszökkentem: mint a nimfa rebben, ha szatír tör rá a görög ligetben: egy faun? – Dehogy! Flush volt! S míg puha gyapja szivárgó könnyeimet fölitatta, téged dicsért mosolygó énekem: Pán, állatirhás égi szerelem!   Elisabeth Barrett Browning: Halljátok-e a gyermek jajszavát? Ford. Vajda Endre Részlet Ó jaj, milyen szörnyű gyermekélet, melyben már csupán halálra várnak ők! Tört szívükre gyógyító kötésnek áhítják a síri szemfedőt... Gyermekek, hát fussatok ki a szabadba! Mint vidám rigófiókák, énekeljetek, tarka réten gyermekláncfüvet szakasztva, s húzzátok az ujjatokra gyűrűnek! Ám ők szólanak: A rét virága, ugye, az is olyan, mint a gyom? Jobb nekünk már itt a mélyárnyékú bánya; a hímes rét messze van nagyon.   Mert a lelkünk, testünk elcsigázott; ugrándozni, futni nem kíván. Arra jó nekünk csupán a réti pázsit, hogy ledőljünk és álom szálljon reánk. Térdünk már az állástól is reszket, s arcra bukunk, ha elindulunk. Fáradt szempilláink mögött nekünk a legszebb rózsa színe is csak szürke, unt. Mert rabmunka terhe húz a földre, földalatti szénporos rögön. Forgunk egész nap egy érckeréknek dőlve, gyárak mélyén, végtelen körön.   Az a kerék folyton zúg és csattog, szélörvénye az arcunkba csap; s már szívünkbe, már agyunkba mar egy vasfog, és velünk együtt keringnek vad falak. Rácsos ablakok mögött kering az ég is, nyirkos tűzfalon kering a légy is... és minden kering süvöltve, feketén, mert az érckerék zúg, mint az átok, és sírásunk néha felszakad fuldokolva: Ó, kerekek, miért nem, álltok forgásotokban meg egyetlen napra csak?   Ránk tekintenek, soványka, sápadt arccal, szemük mélyén ül a rettenet; azt hiszik, előttük áll a bosszú-angyal, s tört szavakkal ostromolják az eget: Meddig, ó meddig tapos gyermekszívekre irgalmatlan ez a nemzet itt? Meddig kell nekünk roskadni még lihegve, vérrel hintve egy kufár trón lépcseit? Ettől vállnak bíbor színre a palástok, és amerre mennek, véres nyom marad, mert a gyermeksírás jobban sújtó átok, mint a férfiakban a kemény harag.  Elizabeth Barrett Browning Mondd újra (a Portugál szonettekből) Ford.: Babits Mihály Mondd újra s újra mondd és újra mondd, hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak kakukknótához hasonlítanak, emlékezz rá, hogy se mező, se domb nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb újul tavasszal s kizöldül a mag. Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak sötétben zeng el és kétség borong nyomában. Ismételd...szeretsz... Ki fél, hogy a rét túl sok virággal veres s az ég túl sok csillaggal ékszeres? Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj: de ne feledd, hogy némán is szeress... Forrás: nokert.hu   riaolvas.blogspot   Elizabeth - a költő Elizabeth Barrett-Browning életrajza Elizabeth Barrett-Browning nem volt harcos feminista, nem is talált fel semmit, sőt életének a jelentős részét ágyban fekvő betegként töltötte, mégis fontos. Először is költőnek lenni alapvetően férfifoglalkozás volt, akkoriban csak nagyon kevés nő foglalkozott vers, vagy prózaírással. Ráadásul költőnek lenni amolyan úri huncutság volt, amit csak az igazán gazdagok engedhettek meg maguknak, miután ebből nem lehetett megélni. Szerencsére sem Elizabethnek, sem a férjének, Robert Browningnak nem kellett nélkülöznie az anyagiakat, miután mind a ketten pénzes családból származtak. Az is példátlan volt, hogy a költőnő kislányként együtt tanulhatott fiútestvéreivel, ennek köszönhetően az ógörög irodalmat is kiválóan ismerte. Tehetsége már egészen korán megnyilvánult, hiszen már gyermekként is írt verseket, amelyek aztán meg is jelentek újságokban, úgyhogy korán ismert lett. Sajnos, egy lovasbaleset révén ágyhoz kötött betegként élt nagyon sokáig, csak később Robert Barrett érkezésével javult a helyzet, de a költőnő soha nem lett teljesen egészséges. Ha már Barrettet említem: a két ember találkozása nem volt hétköznapi, Robert Barrett ugyanis már a versei alapján látatlanul is beleszeretett Elizabethbe, akit aztán személyesen is felkeresett Londonban. Mindez eléggé furcsának tűnhet, de hát ők emelkedett művészemberek voltak. A fentiekből kitűnik, hogy Elizabeth családja nem volt hétköznapi, még akkor sem, amikor a család elveszítette a vagyonát. Koldusszegények azért nem lettek, de a kastélyukat el kellett adni, és a család Londonba költözött. Innentől kezdve jött ki az apa betegsége, aki nem engedte egyik gyerekének sem, hogy felnőjön és a saját életét élje. Egyedül Elizabethnek volt bátorsága ahhoz, hogy megszökjön onnét, de neki is csak a szerelem adott erőt ehhez. Végül Browninggal Itáliába költöztek, és ott is éltek, de sajnos a házasságuk nem tartott sokáig a költőnő korai halála miatt. Egy fiúgyermekük született, az ifjabb Robert 1849-ben, de az édesanyja halála után Browning nem nősült újra, hanem egyedül nevelte őt fel. Ez is azt mutatja, hogy a szerelmük mennyire erős volt és tiszta. Mindez abban a korban nagyon szokatlan volt, különösen a nemesek körében, akik érdekből mentek férjhez, hogy megtarthassák a vagyont, de az átlagemberek sem szerelemből házasodtak, hanem azért mert elvárták tőlük. Erre itt van ez a két ember, akiknek a kapcsolata abszolút érdekmentes volt, hiszen mind a ketten híresek, elismertek voltak, tehát egyenrangú félként éltek együtt. Mindezt, amit most leírtam Kertész Erzsébet regényes formában tárja elénk a költőnő kislánykorától kezdve egészen a haláláig, ami 1861-ben következett be. űElizabeth-tel kapcsolatban eléggé vegyes benyomásaim vannak: kislánykorában nekem kifejezetten bejött a vadsága, a lázadása, de a betegsége után kifejezetten ellenszenvesnek tűnt a viselkedése. Szerintem simán felgyógyulhatott volna, ha nem hagyja így el magát szerintem. Igaz, hogy a számára legkedvesebb embert, vagyis a bátyját elveszítette egy baleset következtében, ami sokat rontott az állapotán, de ettől függetlenül én nem kedvelem a depressziós, magukat elhagyó embereket. Amikor megszökött Browninggal, hogy összeházasodhassanak, akkor megint elkezdtem kedvelni, hiszen újjáéledt benne a régi tűz, és ismét elkezdett élni. A legismertebb művét, a Portugál szonetteket is ekkor írta Itáliában. Tiszteletreméltó az is, hogy költőként ekkora elismertségre szert tudott tenni még életében, ami azért nem semmi.