A díjnyertes filmet ihlető könyv, Sylvia Nasar nagy sikerű életrajza az emberi szellem drámája, melyben hihetetlen hányattatások során gyógyít és győzedelmeskedik a szeretet. Huszonegy évesen John Nash egy briliáns, vidám és meglehetősen különcként viselkedő diák a Princeton Egyetemen. Az órák látogatása helyett a nagy ötletet keresi és meg is találja: a közgazdaságtan addigi alapelveit megcáfolva megalkotja a racionális emberi viselkedésekre vonatkozó, máig leghatásosabbnak bizonyuló elméletet. Tíz évvel később, kiemelkedő matematikusi karrierjének csúcsán – és nem sokkal azután, hogy feleségül vesz egy gyönyörű fiatal fizikusnőt – drámai fordulat áll be életébe. Idegei felmondják a szolgálatot, és kitör rajta a skizofrénia. A következő három évtizedet állandó érzékcsalódásoktól gyötörve, munkára képtelenül, többnyire ideggyógyintézetekben zárva éli le. Csendes, magába zárkózó, szellemszerű figura, aki időnként kísértetként kóborol a Princeton Egyetem folyosóin. Hatvanévesen hirtelen újra kinyílik számára a világ, amikor skizofréniája soha senki másnál nem tapasztalt enyhülést mutat, majd a Nobel-díj Bizottság neki ítéli a legnagyobb tudományos elismerést. John Nasht felesége és kollégái végtelen türelme és szerete, valamint saját küzdeni tudása visszatéríti a szellemvilágból.   Helga_Dávid John Nash Nobel-díjas matematikus tragikus életéről szól a könyv, melyet Russell Crowe főszereplésével meg is filmesítettek. John Nash már gyerekkorában kitűnt társai közül különcségével és a számokhoz fűződő különös viszonyával. Már az iskolában számos bántalmazás (bullying) célpontjává vált, melynek fő oka az volt,hogy szociálisan kevésbé volt érett mint társai, nem volt képes kapcsolatot teremteni korosztálya más tagjaival. Ráadásul az akkori iskolai rendszer nem volt felkészülve egy olyan gyerek kezelésére, aki számára nem igazán tudott újat nyújtani az iskola. A tanárok rugalmatlan vaskalaposságát tükrözi az is, hogy balkezessége ellenére kényszerítik, hogy jobb kézzel írjon. Megpróbálják olyanná formálni, mint az összes többi gyerek, ami erős frusztrációhoz vezetett. Élete akkor vesz pozitív fordulatot, amikor felvételt nyer a Princeton-ra, melynek történetét is megismerhetjük. Ez a része a könyvnek volt számomra a legizgalmasabb, többek között azt is megtudhatjuk, hogy milyen szerepet játszottak a matematikusok a II. világháborúban. A Princeton ebben az időben kísérletező intézménynek számított. Kötetlen volt a tanrend, nem volt kötelező a hallgatóknak bejárniuk az előadásokra, nem voltak vizsgák, viszont számos izgalmas kutatással kapcsolatban folytattak eszmecserét az egyetem kávézójában. Ráadásul ez az az időszak, amikor olyan zsenik tartoztak a Princeton kötelékébe, mint Albert Einstein, valamint számos magyar tudós nevével is találkozhatunk pl.: Neumann János, Kemény János stb. Innentől kezdve viszont számomra a történet, csakúgy mint Nash élete mélyrepülésbe kezdett.  Az egyetemi évek után következő szakasz, amikor John Nash egyre inkább elvesztette kapcsolatát a valósággal, számomra egyre unalmasabb lett. Nash hol elmegyógyintézetben volt, hol ide-oda utazgatott céltalanul a nagyvilágban. A könyv vége nyújt újra izgalmas pillanatokat, amikor abba nyerünk betekintést, hogy hogyan is működik a Nobel-díj jelölőbizottsága és milyen körülmények vezettek Nash Nobel-díjra való jelöléséhez, illetve ez milyen hatással volt mentális állapotának javulásához.