TOP 50 - KÖNYVFESZTIVÁL - GYERMEKKÖNYVNAPOK |
|
2019.04.29. 22:52 |
|
|
OLVASÓTEREM |
|
2017.08.31. 10:01 |
|
Mesék kisiskolásoknak
|
Könyvrészletek
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
TARTALOM (1) |
|
2018.03.02. 20:35 |
|
|
TARTALOM (2) |
|
2018.03.02. 20:35 |
|
|
TARTALOM (3) |
|
2018.03.02. 22:02 |
|
|
TARTALOM (4) |
|
2018.10.01. 11:48 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Macóka meséi - Aaron Judah
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
TARTALOM (5) |
|
2018.10.09. 22:12 |
|
|
A béka |
Andersen |
2018.03.02. 14:52 |
Mély volt a kút, hosszú a kötél, s nehezen forgott a kerék, ha egy-egy teli vödör vizet fölhúztak a kútkáváig. Olyan mély volt a kút, hogy a nap se láthatta meg benne fényes arcát, csak sugarai értek le egy darabig a kútgödörbe, s ameddig leértek, füvet sarjasztottak a nedves kövek között.
A kút sötét mélyében lakott egy család a békák nemzetségéből; nem idevaló család, csak bevándorlott: a dédanya, az öreg anyabéka valamikor fejest ugrott a kútba. A kút őslakói, a zöld békák, megbarátkoztak ivadékaival, még a rokonságot is kiderítették, s "a kút vendégeinek" nevezték el őket. Pedig minden jel arra vallott, hogy a bevándorlottak nem érik be a vendégeskedéssel, véglegesen föl akarják ütni sátorfájukat a kút mélyében, ahol igen jól érezték magukat a szárazföldön - így nevezték a kiugró, nedves köveket.
|
|
A béka, a kolbász és az egér |
magyar népmese |
2018.09.25. 11:41 |
 Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, volt egy béka. A béka összetalálkozott az egérrel és a kolbásszal. Hárman kezdtek beszélgetni, s elhatározták, hogy ők örökös barátok lesznek.
Az egeret betették sepregetőnek, a békát beszerzőnek és a kolbászt szakácsnak. Így mentek a dolgok egy hónapig. A béka beszerzett, mert ő jól tudott ugrani, hamar tudott menni, jönni, az egér kisepregette a szobát, s hozott be fát meg vizet, a kolbász meg szakácskodott.
Hát olyan jó ételeket csinált a kolbász, hogy örökké csak nyalogatták a szájukat. Akármennyit ettek, nem tudtak jóllakni, mer nagyon jó volt az étel.
Mikor letelt a hónap, azt mondja a kolbász:
|
|
A bölcs öszvér |
|
2018.10.01. 18:18 |
|
Volt egyszer egy öszvér. Mint minden öszvér, ez is azt gondolta, hogy ő a legokosabb teremtés a világon. Az öszvér egyszer betévedt egy kertbe. Látja, hogy az erős, magas almafákon apró, piros almák teremnek, a fa alatt pedig, vékony indákon, óriási dinnyék érnek.
Felnéz az öszvér még egyszer a fára, aztán lenéz a dinnyére, és bosszúsan csapja hátra a fülét.
|
|
A brémai muzsikusok |
Grimm |
2016.03.07. 23:08 |
|
A négy szerencsés flótás diameséje>>
Egy embernek volt egyszer egy szamara. Hosszú évek óta hordta már szegény jószág a malomba a zsákokat, fogyton fogyott az ereje, egyre kevesebb hasznát lehetett venni.
"Minek abrakoljak tovább ilyen semmirevaló állatot?" - gondolta a gazdája, és elhatározta, hogy lebunkózza.
A szamár azonban megneszelte, hogy valami készül ellene. Egy óvatlan pillanatban megszökött, és elindult Bréma felé. Úgy tervezte, majd ott beáll városi muzsikusnak.
Amint ment, mendegélt, egyszer csak meglátott egy vadászkutyát. Ott hevert szegény az úton a porban, és lihegett, mintha halálra loholta volna magát.
|
|
A bujdosó macska |
magyar népmese |
2018.03.02. 22:43 |
 Egyszer volt, hol nem volt, nem tudom, hogy merre volt, de valahol mégis volt, volt egyszer egy macska. Ezzel a macskával nagyon mostohán bánt az asszonya, elkeseredett erősen, s nagy bújában, bánatában fogta magát, otthagyta a gazdasszonyát, s elment világgá.
De hogy szavamat össze ne keverjem, mielőtt útnak indult volna, az udvaron talált egy nagy vörösrépát, szekeret csinált belőle, nagy hirtelen fogott két egeret, azokat a szekér elé fogta, s úgy indult bujdosóba.
Mennek, mendegélnek, hegyeken-völgyeken által, de bizony az egerek elfáradtak, egyre lassabban lépegettek. Gondolja magában a macska: így nem messzire haladunk. Fogott az úton még két egeret, a másik kettőnek elejébe fogta, s úgy hajtott tovább.
|
|
A cinege |
Gárdonyi Géza |
2018.09.18. 21:07 |
 Egyszer nagy hideg volt. Az ablakot jégvirágok nőtték be. Az emberek bundában mentek ki a szobából: a fülükre ráhúzták a sapkát, és kék orral és könnyező szemmel tértek vissza. Azt mondták, hogy soha, mióta élnek, ilyen hideg nem volt.
Juliska rálehelt az ablakra. A jégvirágok megolvadtak egy helyen a leheletétől, és kerek tisztaság támadt ottan. Juliska kinézett azon a kertbe. Mit látott? Hóval prémezett fákat, és fehérséget mindenütt.
Az ablaktól néhány lépésnyire volt egy almafa. Annak az egyik ágán egy madárka ült. Piciny lába belesüllyedt az ágon fehérlő hóba. Szomorúan csipegett. Egyszer csak lehunyta a szemét. A feje aláhanyatlott. A következő pillanatban lehullott az ágról, és beleesett a hóba. A hátára esett. A lába az ég felé. Ott is maradt mozdulatlanul.
- Istenem! - kiáltott fel Juliska -, meghalt!
- Ki halt meg? - kérdezte Mariska.
- A kis madár. Megfagyott szegény.
Azzal kendőt kapott a vállára és kifutott. Fölvette a kis madarat és bevitte a szobába.
Ott addig-addig melengették, mígnem egyszer csak fölemelte a fejét. Egy darabig bágyadtan nézett Juliskára, aztán felröppent. Rászállott a sifonér tetejére, és onnan pislogott szét a szobában.
|
|
A farkas és a hét kecskegida |
Grimm |
2018.04.10. 09:10 |
 Volt egy öreg anyakecske s annak hét gidácskája. Úgy szerette őket, ahogy csak anya szeretheti a gyerekeit. Egyszer eleségért készült az erdőbe. Összehívta a gidákat, és így szólt hozzájuk:
- Kedves gyermekeim, kimegyek az erdőre. Vigyázzatok, óvakodjatok a farkastól: ha beengeditek, szőröstül-bőröstül fölfal. Furfangos állat a farkas, még azt is megteszi, hogy idegen bőrbe bújik, de ha jól figyeltek, reszelős hangjáról, fekete mancsáról nyomban ráismertek.
- Vigyázunk, édesanyácskánk, hogyisne vigyáznánk! - mondták a gidák. - Elmehetsz nyugodtan.
|
|
A farkas és a róka |
Benedek Elek |
2020.01.19. 15:30 |
|
Réges-régen a farkas meg a róka nagy erős barátságban s komaságban voltak. Erdőn-mezőn együtt jártak, egymást el nem hagyták.
No, ha együtt jártak, egyszer együtt is estek bele egy verembe. Orgonáltak, ordítoztak szegények, de senki lélek nem jött arrafelé. Nap nap után, éjszaka éjszaka után múlt. Majd megvesztek a nagy éhségben, mert sehogy sem tudtak kiszabadulni. Egyszer egyet gondol a róka koma, s mondja a farkasnak:
- Valamit mondok, farkas koma.
- Mit, róka koma?
- Azt, hogy állj fel a két hátsó lábadra, hadd lám, milyen magas vagy. Én azt hiszem - mondja a ravasz róka -, hogy magasabb vagy te a medvénél is, de még az oroszlánnál is.
Tetszett a farkasnak ez a hízelkedő beszéd. Felállott a két hátulsó lábára. Jól kinyújtózkodott, hogy minden csontja ropogott belé. Azt mondja neki a róka:
|
|
A farkastanya |
magyar népmese |
2016.02.18. 16:07 |
|
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperencián is túl volt, volt egy tojás. Ez a tojás megindult világra. Görgött, görgött, egyszer előtalált egy rucát. Azt kérdi tőle a ruca:
- Hová mégy, tojás koma?
- Megyek világra.
- Én is megyek, menjünk együtt.
Mennek mendegélnek, előtalálnak egy kakast.
- Hova mentek, ruca koma?
- Megyünk világra.
- Én is megyek, menjünk együtt.
|
|
A fehér holló |
Ludwig Bechstein |
2018.09.21. 21:22 |
 Amióta csak világ a világ, a sasok királya volt a király az egész madárbirodalomban. Uralkodott a cinkék, kenderikék, seregélyek, harkályok, de még a varjak, szarkák, sőt a hollók királya fölött is. Ő volt a legerősebb, a legnemesebb, így hát minden király s minden alattvaló engedelmeskedett neki.
Történt pedig egyszer, hogy a hollók királya gyűlésbe hívta az egész hollónemzetséget. Jöttek is a hollók seregestül, szárnyuk eltakarta a napot, fényes délben éjszakába borítottak vagy egy fél országot. Jöttek, egyre jöttek. Maguk sem hitték, hogy ennyien vannak.
Felbátorodott ezen a hollók királya, összesúgott tanácsosaival, aztán odaállt a tollászkodó, fekete sokaság elé.
- Hollók népe! - kiáltotta. - Mi vagyunk a legnagyobb nemzetség a népes madárbirodalomban. A legbölcsebb, a legokosabb nemzetség. Nem tűrhetjük tovább a saskirály uralmát! Mától fogva, ha tit is úgy akarjátok, miénk a széles madárbirodalom. Én leszek a királyok királya!
|
|
A fülemüle |
Andersen |
2018.03.02. 16:15 |
|
Kínában, ezt ugye ti is tudjátok, a császár is kínai, s a császár udvari emberei is egytől egyik kínaiak. Régi-régi história, amit most elmondok, de annál nagyobb figyelemmel hallgassátok, mielőtt feledésbe merül.
A kínai császár palotája olyan gyönyörű volt, hogy csodájára járt az egész világ: ritka fajtájú, drága porcelánból rakták a falait, legmagasabb tornya hegyétől egészen a földig. Gyönyörűséges szép volt ez a porcelán palota, de olyan kényes, olyan törékeny, hogy csak nagy vigyázva nyúlhattak hozzá. Kertjében csodálatos virágok nyíltak; a legszebbeken ezüstcsengettyűk hintáztak, s megcsendültek, ha valaki arra ment, hogy figyelmeztessék a virágok szépségére.
|
|
A furfangos szarka |
Zelk Zoltán |
2016.02.18. 19:47 |
 Három és fél lépéssel innen a világ végétől, de lehet, hogy néggyel is, volt egy erdő. Abban az erdőben pedig - akár hiszitek, akár nem - kutyák, macskák, rókák, nyulak éltek a legjobb barátságban. Együtt ebédeltek, együtt játszottak, még fürödni is együtt mentek volna, ha lett volna fürdő az erdő közepében.
Hanem majdnem elfelejtettem, hogy egy szarka is élt abban az erdőben, de hiába csörgött, hiába billegette a farkát, az állatok mégsem akartak vele szóba állni. Hej, pedig hogy unta magát egyes-egyedül a fa tetején! El is repült volna rokonaihoz, a világ közepébe, de hát rövid ahhoz egy szarka élete, hogy akkora utat megtegyen.
Ezért hát csak egyre búsult, s olykor-olykor leszállott a hancúrozó állatok közé.
|
|
A harcias kisegér |
Petrolay Margit |
2020.01.21. 10:37 |
 Volt egyszer egy incifinci kisegér. Egyszer ez a kisegér nagyon megéhezett, de hiába futkosott a pincébe, padlásra, egy morzsányi ennivalót sem talált.
- Van még öt krajcárunk – mondta az incifinci kis feleségének -, elmegyek a boltba, veszek rajta szalonnát, és úgy jóllakunk, hogy a fülünk is kettéáll tőle.
- Jaj, ne menj a boltba, kedves párom! – rimánkodott néki az egérasszonyka -, hátha éppen arra sétál a macska, és hamm, bekap egészbe! Ki lesz akkor az én incifinci uracskám?
Tetszett a kisegérnek, hogy ilyen nagyon félti őt az incifinci kis felesége, de nem akart az asszonykája előtt gyávának látszani, hát kihúzta magát, megpöndörítette két szál bajuszkáját, és így szólt:
- Ne félts te engem a macskától, incifinci kis feleségem, elbánok én vele, csak kerüljön a szemem elé!
|
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
Egyszer volt, hol nem volt, nem tudom, hogy merre volt, de valahol mégis volt, volt egyszer egy macska. Ezzel a macskával nagyon mostohán bánt az asszonya, elkeseredett erősen, s nagy bújában, bánatában fogta magát, otthagyta a gazdasszonyát, s elment világgá.
