Az egyik célkiűzése a kötetnek, hogy közelebb kerüljünk az új olvasási módokhoz. A Mesebeszéd kötet kapcsán Harmath Artemisz megjegyezte, hogy már ott is rengeteg kritikai észrevétellel, figyelemfelhívó értekezésekkel találkozhat az olvasó, melyek valóban fontos problémák átgondolására ösztönöznek. Például a gyerekirodalmi piaccal vagy a tabukönyvekkel kapcsolatban, mely felvetések folytatódnak a mostani tanulmánykötetben is.

Felmerült az a kérdés, hogy az irodalomtudományos megközelítéssel rendelkező szövegekben meg lehet-e tartani, illetve szükség van-e a kritikai nézőpontra is.

Mészáros Márton véleménye szerint szükség van a kritikára, illetve nehéz szétválasztani azt, hogy mi a kritika, és mi az, ami irodalomtörténeti írás, mert átjárja egymást a kettő. Mivel, amikor az ember tanulmányt ír, vagy egy művet elemez, óhatatlanul vannak kritikai megjegyzései is, és fordítva, a kritikaírásban is lehet érvényesíteni az irodalomtudományos szempontokat.

Harmath Artemisz vázolta a kötet szerkezetét, a Mesebeszédhez képest nincs külön témákra bontva a tartalom, hanem mellérendelő tanulmányokkal találkozhatunk, de azért lehet főbb témacsoportokat találni, mint például

- a vizualitás és a nyelv kapcsolata (Hansági Ágnes, Révész Emese, valamint Paulovkin Boglárka tanulmányai is ezt a témát járja körbe),

- több írás foglalkozik a műfajokkal, a young adult irodalommal, fantasztikus irodalommal, a népmesei hagyománnyal.

- Találkozhatunk olyan tematikus megközelítésekkel is, melyek nagyon izgalmas irodalomelméleti elemzésekhez vezetnek.

Mészáros Márton szerint már látható ennek az új generációnak a kánonja, ami nem  irányított dolog, a névmutatóban is látszik, hogy néhány csomópontba húznak ezek a hivatkozások, anélkül, hogy különösebben megállapodtak volna arról, hogy mely szerzőkről kell sokat beszélni.

Herédi Károly tanulmánya kapcsán Harmath Artemisz arról kérdezte a szerkesztőket, hogy a gyerekirodalom rászorul-e a felnőttek eligazítására vagy sem.

Hansági Ágnes állásfoglalása szerint nem zárhatjuk ki a gyerekirodalommal kapcsolatban a felnőttek jelenlétét, hiszen a gyerekek egy része nem tud olvasni, vagy ha tud is olvasni – hat, nyolc, kilenc évesen – akkor többnyire silabizál, és a silabizáló olvasás nem élvezetes. Ha egy felnőtt felolvas, a gyerek számára nemcsak azért élvezetes, mert gyorsabban lehet haladni, hanem azért is, mert a felnőtt érti a szöveget, mivel a felolvasott szöveg már egy értelmezett szöveg. Ilyen szempontból a felolvasás, a felnőtt általi közvetítés a gyerekirodalomnak egy nagyon fontos sajátossága, amiről nem szabad lemondani. A hangoskönyvnek a vonzereje az hasonlóképpen ebben van, tehát, hogy valaki kvázi előértelmez egy szöveget.

A kötet foglalkozik a young adult irodalommal, ifjúsági irodalommal is, illetve a rájuk jellemző fix tulajdonságokkal: kortárs kontextusban zajlik a történet, intermediális, a megváltozott digitális világ beszűrődése megjelenik a szövegekben, ahogy a pop és trash kultúra elemei is, a tabutémák középpontba állítása, a felnőtt szereplők csak háttérszereplőkként szerepelnek, nyitva hagyott befejezés vagy a fiatalokra jellemző sorshelyzet. Ezekhez a szövegekhez fűződő viszonyokról is szó esett a bemutatón. Szekeres Nikoletta szerint ez az a kategória, amely mostanság kezd körvonalazódni. Nagyon érdekes, hogy sokszor nem felnőtt írja a könyvet, hanem egy fiatal, akár tizennyolc-húsz évesen. Itt egy kicsit már a szerző kora is befolyásolja az olvasottságot.

Végül a beszélgetés résztvevői felhívták a figyelmet, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem Gyermek- és ifjúsági irodalmi szakember képzés ötödik évfolyama indulhat el az őszi félévben, melyre egészen augusztus végéig lehet jelentkezni.