A gyermek életében a mese nagyon fontos szerepet tölt be. Segíti a számára túl bonyolult világban történő eligazodást, az élete során felmerülő problémák megoldásának megtalálását, ezenkívül útmutatóul szolgálhat erkölcsi kérdésekben, fejleszti képzeletét, elvarázsol, valamint kiválóan szórakoztat.
"A mesék általában azt üzenik hallgatóiknak, hogy az életben felmerülő problémák elől nem kitérni kell, hanem bátran szembeszállni velük, legyőzni ezeket.
Miközben a gyermek hallgatja a történetet, azonosul a főhőssel, kinek tulajdonságait önmagáénak érzi.
A kisgyerek, miután eljutott az érzelmeknek arra a fejlődési fokára, ahol már más emberek sorsa is érdekli őt, a mesében ismerkedik meg a másokért való aggodalom, az örvendező együttérzés érzelmeivel, az igazságosság, a bátorság, a hűség fogalmával, az elnyomó erőszak elleni gyűlölettel, és megszerzi magának azt az optimizmust, melyre a gonosz hatalmak elleni küzdelemben majdan szüksége lesz."
A mesék, és különösen a népmesék világa egyáltalán nem zavarja és rémíti meg a kicsi gyermekeket, ellentétben a különböző virtuális csatornákon érkező villódzó, túlságosan gyorsan pergő mesékkel.
A királyfik és királylányok, szegénylegények, ősz öregapók és öregasszonyok, boszorkányok és hétmérföldes csizmák világa harmonikusan illeszkedik a gyermeki fantáziához, és lehetőséget teremt arra, hogy a kicsik a meséken keresztül készüljenek fel az életre.
Megtanulják például, hogy
- a célolat először ki kell tűzni, aztán
- el kell indulni az úton, hogy el is érjük őket, és bizony
- útközben számos harcot kell majd megvívni.
Ezektől nem szabad megijedni, hiszen mindig lesz elég erőnk és optimizmusunk abban, hogy kudarcok után győzhetünk a nehézségek felett.
Más motívumok az identitás erősítését segítik: a szülőktől való elszakadást is jelképezi például a hamuba sült pogácsával való elindulás az ismeretlenbe.
Mit jelentenek a népmesék a gyerekek számára, hogyan hatnak?
Miért mindig a harmadik, legkisebb gyerek a főhős, mit jelképez a fele királyság, miért fontosak a mesében az állatok?
A népmesék a gyerekkorban elkerülhetetlenül bekövetkező frusztrációk segítenek feldolgozni. Olyan nyomasztó problémákról szólnak, mint a testvérféltékenység, a szülőkről való leválás, az ödipális konfliktus vagy a szülők elvárásainak terhe. Ha a gyermek minden vágyálma alakot ölthet egy jótündérben, minden destruktív vágya egy gonosz boszorkányban, minden félelme egy falánk farkasban, lelkiismeretének minden parancsa egy bölcs öregemberben, akkor ezeken a kivetítéseken keresztül rendet tehet a belső ellentmondásainak világában.
A népmesék általános emberi problémákat fogalmaznak meg és adnak rá válaszokat: a szájhagyomány őrizte meg őket évszázadokon át, és a sok mesélés során folyamatosan csiszolódtak, összefoglalva egy egész társadalom tapasztalatit. Sokan nem tudják, de a Grimm-mesék is ősi történetek leírásával születtek. Nem baj, ha olvasás közben mi is igazítjuk őket a gyerekeink egyén vagy generációs igényei szerint.
A magyar népmese olyan kincs múltunk keresésében, amelyet a mai napig nem aknáztunk ki. Gazdagsága, sokfélesége a világon egyedülálló. Tulajdonsága, hogy teljes tisztaságában tükrözi az ősi tudás áthagyományozott egyetemességét.
A nép sokkal igazabban tudta a magyar történelmet, mint a krónikaírók. Bebizonyosodott, hogy a "parasztok csalfa meséi" és a "hegedősök csacska énekei" nemegyszer hűségesebben őrizték múltunkat, mint a történetírók.
Bíró Lajos szerint:
"egy magyar érzésű, lelkivilágú ember számára csak a saját népének hagyománya lehet igazán iránymutató: ezért született magyarnak".
Az Örök Világosság tükröződése a magyar népmesékben
A természetember valódi életcélja az isteni ember helyreállítása. E csoda megvalósításának lehetőségeit ábrázolják a népmesék. Ezért a mese szellemi útmutatónk lehet. Ezáltal a mese is többrétegű, így a gyermekeknek is tartalmas és szórakoztató, de elsősorban a felnőtteknek szól. A gyermekek azonban jobban átélik a meséket, mert képzeletük szabadon szárnyal.
A mesék rólunk szólnak, lelki állapotunkat, különböző tulajdonságainkat, jellemeinket tükrözve a tökéletes eredeti létállapot helyreállítására buzdítanak. Az olvasó vagy hallgatóság első sorban a főhőssel azonosul, mert a pozitív tulajdonságok nagyon lelkesítőek, de a negatív szereplőkkel is meg kell barátkoznunk, mert ezek is megvannak bennünk, és helyes értelmezéssel elengedhetetlen segítői az anyag fogságából való megszabadulási folyamatoknak.
A muzsikáló ezüstkecske története a szép dolgokra, a művészetek életünkben betöltött fontosságára hívja fel a figyelmet.
A király nagy rajongója a szépségnek, a művésze-teknek, de egyúttal rabja is.
Betegesen védi, félti drága palotáját. Többre becsüli az épületet, mint az emberi életet. A drága palotát őrző katona viszont nem tud mit kezdeni a rá bízott értékekkel, nem kedveli, sőt nem is érti azokat. Csak a pénzt becsüli.
A pénz önmagában nem tesz boldoggá, de ő ezt csak büntetése árán tanulja meg. Büntetését azért kapja, mert ellene fordul a szépnek, a rá bízott értéknek és rombolni kezd.
Benedek Elek meséje az apjával szoros érzelmi kötelékben élő királylány történetével indul, aki – apja intelmei ellenére - megfogadja, hogy soha nem hagyja el a szülői házat, nem hagyja el virágoskertjét, s égig érő fáját: ”míg a világ világ lesz, férjhez nem megy, el nem hagyja az ő édes apjaurát.
Az öreg király örült is búsult is ezen a beszéden.” - olvashatjuk a mesében. Ám fogadalmát követően a lányt egy fergeteg a fa tetejére ragadja, ahol a sárkány palotájába kerül.
A kisgyermekként síró királyt éjszakai álma ébreszti tudatára: kihirdeti ország-világ előtt, hogy annak adja lányát, aki kiszabadítja azt a sárkány fogságából. Egyedül a kis kondásnak, kis Jánosnak sikerül a próbatétel, aki a belső érzéseit és intuícióit megszólaltató kismalacára hallgatva jut fel a fa hetedik ágára.
A királylány kiszabadításához meg kell küzdenie a sárkánnyal. Ez csak a sárkány fogságában élő táltos segítségével sikerülhet.
A Világszép nádszál kisasszony történetében a legkisebb királyfi a legnagyobb kincs megtalálásának reményében vág bele a veszélyes kalandokba. A három elvarázsolt nádszálat keresi, s közöttük is azt, amely a világ legszebb leányát rejti.
Benedek Elek nyelvezete archaizált, szófordulataiban népies, ugyanakkor lágyan csengő, irodalmilag igényesen kimunkált. Törekszik arra, hogy felelevenítse a szóbeli mesélés hangulatát, miközben tudatosan megteremti saját irodalmi mesemondó stílusát.
Vízi Péter és Vízi Pál meséje egyfelől azoknak ajánlható, akiknél személyiségük valamely része tartós elfojtás alatt állt, áll, s emiatt megbetegszenek, másrészt hasznos lehet minden olyan betegségben, amelyet a szervezetben túlsúlyra jutó víz elem okoz.
A víz szimbolikusan az érzelmek kifejezője.
„Volt egy öreg király, aki egy éjjel valami csudálatos álmot látott.
Azt álmodta, hogy a leánya két korsó vizet kiöntött a földre, az a víz elkezdett áradni, s olyan nagyra áradott, mint a tenger: elborította az ő országát, de nem csak azt, elborította az egész világot.”
A király álomfejtői megfejtik az álmot: a két korsó víz, két vitéz fiút jelent, a király leendő unokáit. A kiöntött víz áradása a két fiú vitézségét jelenti, nevezetesen azt, hogy a két fiú elfoglalja majd az öreg király országát, s azután pedig az egész világot.
A király roppantul megijed az álomtól, és hogy megakadályozza az álom beteljesedését, az ország bölcseinek tanácsára a legmagasabb hegy tetején egy kis vasházat építtet, és oda bezáratja tulajdon leányát. A vasajtón se ajtó, se ablak nincs, csak éppen egy akkora lyuk, hogy egy csupor meg egy tányér beférjen rajta. De hiába zárják vasházba a királykisasszonyt, a vasház földjéből egyszer csak forrásvíz buggyan elő, s miután a királykisasszony boldogan iszik belőle, másnap két aranyhajú gyermek játszadozik körülötte. Az erőszakra és a bánkódásra a víz szimbolizálta termékenység, születés, szülés és gondoskodás érkezik válaszként, s íme: telt-múlt az idő, a királykisasszonynak elmúlt a rosszkedve, dajkálta, nevelte a gyermekeket, s mire hétesztendősek lettek, úgy megerősödtek, hogy egyszerre nekidőltek a vasházacska falának, s az oldalát kidöntötték.
A három kismalac című mese arra tanít, hogy ne legyünk lusták és könnyelműek, mert rajtaveszthetünk. Okos tervezéssel, előrelátással és kitartó munkával még a legádázabb ellenségünket is legyőzhetjük.
A fiatalabb malacok hanyagul és sietősen építik fel házaikat, nem törődvén a jövővel, a veszélyekkel, azonnali kielégülésre törnek. Bár a középső malac házánál némi fejlődés felfedezhető a kisebbik malac szalma kunyhójához képest, ő ugyanis ágakból építi fel a házát.
De csak a harmadik, legidősebb malac képes a valósághoz igazodva figyelembe venni, mit hozhat a jövő, sőt még a farkas viselkedését is jól számítja ki. A farkas a bennünk lakozó ismeretlent szimbolizálja, aki szeretne minket elcsábítani, olyan tudattalan és kártékony erőket képvisel, amelyekkel szemben meg kell tanulnunk védekezni.
A népmesék minden elemének jelentősége van. Ahogy értelmetlen egy cseppkőbarlangot faragással még szebbé tenni, úgy nem várható, hogy egy mesén a farigcsálás javítani tudjon. A javítások, változtatások sokszor a mese meg nem értett mondanivalójának meghamisításához, felvizezéséhez vezetnek.
Bettelheim meggyőző példája erre A három kismalac című mese. Ebben a mesében a malacok házat építenek, hogy a farkas elől védve legyenek.
A legkisebb kismalac türelmetlenségében szalmaházat épít, a középső kismalac valamivel erősebb faháza sem nyújt védelmet a farkassal szemben. Csak a legidősebb kismalac gondosan épített kőháza képes a farkast távol tartani.
Népmese (erdélyi szász): A mindent látó királylány
Boldiizsár Ildikó
A mindent látó királylány azt gondolja magáról, hogy ő tökéletes, mert mindent lát, és mindent tud, ami az országában történik. Nem akar férjhez menni, mert úgy érzi, nem találhat méltó társat magának, ezért inkább egyedül akarja birtokolni a világot. Alattvalói sürgetésére azonban mégis kénytelen párt keresni magának. Kihirdetteti, hogy ahhoz megy feleségül, aki úgy el tud rejtőzni előle, hogy mégsem képes megtalálni.
Jönnek sorba a királyfiak, de mindegyik kudarcot vall. Annyira magabiztos lesz a királylány, hogy a századik kérőnek megengedi, hogy háromszor próbáljon szerencsét.
Az első két próba nem sikerül a fiúnak, harmadszorra azonban kis tengeri nyúllá változik és a királylány hajfonataiban bújik el. Bármerre fordul is a királylány sehol sem látja a fiút.
A Világszép Vaszilisza népmese hasonlóan indul, mint a Hamupipőke: Vaszilisza édesanyja halálos beteg, s búcsúzóul jó tanáccsal látja el a nyolcéves kislányt:
„Hallgass rám figyelmesen, Vasziliszuska!
Emlékezz mindig rám és figyelj jól az utolsó szavaimra. Hamarosan meghalok, szülői áldásomként rád hagyom ezt a bábut, mindig tartsd magadnál, senkinek se mutogasd: mikor baj ér, adj neki enni, s kérd a tanácsát.
Ahogy jóllakott, megmondja, hogy kerülj ki a bajból.”
Vaszilisza apja újra nősül, de mostohanyja a két lányával épp oly gonosz és zsarnok, mint a Hamupipőkében. Hosszú éveken át zaklatják, s mikor eladó sorba kerül, a szépsége miatt végleg meg akarnak tőle szabadaulni. Ezért az erdőbe küldik azzal az utasítással, hogy a sötét erdőben találja meg a legveszedelmesebb boszorkányt, Baba Jagát, hogy tüzet kérjen tőle.
A legújabb kutatások eredményei szerint az, hogy hogyan tud boldogulni az ember az életben, leginkább a személy érzelmi intelligenciájától függ. Az érzelmi intelligencia megszerzésének alapvető feltétele, hogy a gyermek érzelmi biztonságban nőjön fel. Érzelmi biztonságot pedig csak a megfelelő emberi kapcsolatok nyújthatnak.
A mesék között igen különleges helyet foglalnak el a Grimm testvérek által gyűjtött és lejegyzett népmesék.
Vajon milyen hétköznapi problémák vannak jelen a Grimm mesék mélyebb rétegeiben?
Az egyik ilyen az un. Ödipusz-komplexus problémája, ami a 3-5 éves gyermekek sajátossága: a gyermek szoros kötődést mutat ellenkező nemű szülőjéhez, viszont a vele azonos nemű szülővel kapcsolatos érzelmei ambivalensek; szereti őt, felnéz rá, ugyanakkor gyűlöli, mert miatta nem birtokolhatja korlátlanul az ellentétes nemű szülőt.
A gyermek gyakran nem is tudja felfogni e cselekvés okát; ő csak azt veszi észre, hogy szeretett anyja hirtelen fenyegető óriássá változik.
“Mondd meg nékem, kis tükröm: ki a legszebb a földön?
Ilyenkor a tükör mindig azt felelte:
Úrnőm, nincs a világnak szebb asszonya tenálad.
Erre aztán a királyné sem aggodalmaskodott tovább, mert tudta, hogy a tükre nem mond mást, mint színtiszta igazságot.
Telt-múlt az idő, esztendő esztendőre. Hófehérke nőtt, növekedett, és hétéves korára olyan szép lett, mint maga a ragyogó nap, szebb még a szépséges királynénál is. Ez eleinte nem sokat törődött a mostohalányával, hanem egyszer aztán gyanút fogott, bezárkózott a szobájába, elővette a tükrét, és megkérdezte:
Mondd meg nékem, kis tükröm: ki a legszebb a földön?
De a tükör ezúttal nem úgy felelt, ahogyan a királyné szerette volna, hanem azt mondta:
Szép vagy, úrnőm, de tudd meg: Hófehérke százszor szebb. ”
Minden gyermek találkozott már azzal az érzéssel, ami akkor jelentkezik, amikor a szülő, például az anya, teljesen kivetkőzve önmagából kiabál, veszekszik gyermekére.
A Grimm mesék segítenek a gyermeki düh, agresszió feldolgozásában, és megpróbálnak megoldást sugalmazni erre a problémára.
Agresszió a népmesékben
A népmesék tele vannak agresszióval, fizikai bántalmazással, halállal, levágott fejekkel. Kivájják a szereplők szemét, tűzre vetik őket.
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
A mesék között igen különleges helyet foglalnak el a Grimm testvérek által gyűjtött és lejegyzett népmesék. 
Mondd meg nékem, kis tükröm: 
