Pöttyös Panni az idővonaton (2) Megszelidített gömbvillám |
|
2018.11.22. 02:55 |
|
 
Sötét szobája falán fénysávok utaztak. Távoli mennydörgést hallott. Félni kezdett. Nem volt jó ébren feküdni a sötétben. Felkeltse Imamát? Azt mondja neki, megszomjazott és De már nem volt rá ideje. Bizonyos volt benne, hogy nem alszik. Nem álmodik. Még az esôcseppek halk kopogását is hallotta a párkányon. A szobát üde esőszag töltötte meg, villámok szisszentek kékesen. A mennydörgés egyre halkult. Panni hirtelen meglátta az áttetszőn, élesen csillogó gömbformát az ágya lábánál. Annyira meglepődött, hogy sikoltani sem tudott. A szikrázó gömb egyszerre ráereszkedett, s ô már a belsejében volt. Úgy érezte, nagyon könnyű lett. Halk szélzúgás vette körül. Az üde esőszagot még mindig élvezettel szívta be.
|
|
Pukka és az évszakok (1) |
|
2012.10.09. 00:07 |
|
Írta: Simonyi Réka Zsuzsanna, illusztrálta: Kovávs Katalin. Koinónia, 2011 ., 106 oldal
Csodamargaréta
 Kapukki Pukka a domboldalon üldögélt és margarétaszirmokat majszolt. Csak úgy gyúrta magába, mint aki évek óta semmit nem evett. Egyenként tépegette le a fehér, puha szirmokat, s közben a gondtalanul himbálódzó, pufók bárányfelhőket csodálta.
– Már megint a virágaimat eszed – dühöngött valaki –, fékomadta hóhányója?
– Bújj elő, ha velem beszélsz – mondta Pukka nyugodtan, és jól teletömte a száját.
– Itt vagyok, te széllelbélelt, te napszomorító, virágnyelő, mit virágnyelő, virágzabáló pernahajder – ugrott le a nyárfa ágáról egy tulipán nagyságú zöldsipkás, zöld szakállú, zöld fülű manó –, már egy egész rétet felfaltál!
|
|
Pukka és az évszakok (2) |
|
2019.09.19. 14:14 |
|
Írta: Simonyi Réka Zsuzsanna, illusztrálta: Kovávs Katalin. Koinónia, 2011 ., 106 oldal
A kis lila és a füttyentő
 Volt egyszer egy égbe nyújtózkodó mogorva lila hegy. Úgy pöffeszkedett nagy lilaságában, hogy még a napot is eltakarta. Szegény nap, folyton ugrálnia kellett az égen, ha a lila hegy mögül ki akart kukucskálni. Rákuporodott volna a bosszús hegy fejére, gubbasztott volna csendesen, de a hegy, a lilamérgű, a közelébe sem engedte.
Élt, éldegélt ennek a hegynek a belsejében egy hegyes orrú pufók béka. Lila volt, akár a hegy, lila fején két pici szem ücsörgött. Hosszú alagutakat fúrt a hegy gyomrába, rótta a sötét folyosókat reggeltől estig, estétől reggelig, hátha rábukkan egy békatársra. Keresztül-kasul futkározott, nyújtotta a járatokat, de a hegy lila hasában híre-pora sem volt senkinek. Így hát magányosan ücsörgött a föld alatt, brekegett, vartyogott, kuruttyolt, ahogy a kis száján kifért. Meghallotta ezt a dühösködő hegy. Lángoló lila haragra gerjedt. Ráncolta csupasz homlokát, roggyantotta lila térdét. – Mi ez a fülsüketítő, dobhártyaroppantó ricsaj? Ki mer itt ihaj-csuhajkodni? – üvöltötte lila fenyőit rázva az égbe nyújtózkodó hegy.
|
|
Pukka és az évszakok (3) |
|
2019.09.19. 14:30 |
|
Írta: Simonyi Réka Zsuzsanna, illusztrálta: Kovávs Katalin. Koinónia, 2011 ., 106 oldal
Zöld Elemér zöld szakálla
Zöld Elemér nyüszített, jajgatott, bömbölt és ordított egyszerre. Azt ne kérdezzétek, hogy lehetett mindezt egy időben, mert ezt csak ő tudja. De el kell árulnom nektek valamit: leginkább arról volt híres, hogy manókirály létére ő jajgatott legtöbbet a világon.
Ha elesett, jajgatott; ha nem esett el, akkor is jajgatott; ha nem kapott új manózöld sapkát, nyafogott; ha kapott, akkor nyefegett. Ha nem ült kényelmesen a széken, morgott; ha kényelmesen ült, mirgett-morgott. Egyszóval nagyon érthetetlen figura volt ez a manókirály.
Történt egyszer, hogy hosszú zöld szakálla már a földet seperte, de Zöld Elemér hallani sem akart arról, hogy a királyi manóborbély kicsit lenyisszantson belőle. Mit volt mit tenni, a manók nem erőltették a szakálligazítást, mert nem akarták, hogy a manókirály elkezdje a homlokráncolást, fújtatást, mirgést-morgást. A szakáll meg csak nőttön-nőtt, már meghaladta a tizenkilenc és fél araszt. Hűha, el sem tudjátok képzelni, milyen hosszú ez egy manónak. Szegényke állandóan belebotlott, becsípte az ablakrésbe, ráhúzta az ajtót, becipzárolta a kardigánjába, belelógatta a levesbe. Pfujjj! És mégsem akarta, hogy lenyisszantsák. Mindennap azt hajtogatta:
|
|
Pukka és az évszakok (4) |
|
2019.09.19. 14:42 |
|
Írta: Simonyi Réka Zsuzsanna, illusztrálta: Kovávs Katalin. Koinónia, 2011 ., 106 oldal
Hapci Franci és a csigaházfestés
Kapukki Pukka nagyadag gyümölcsreggelije után komótosan lehasalt a földre, és bekukkantott az ágy alá. Mindkét kezét becsúsztatta könyökig, mintha valamit keresett volna. Feltápászkodott, csalódottan tekergette aprócska nyakát. Úgy látszik, nem találta meg, amit keresett, de nem adta fel. Kutatott tovább. Benézett az asztal alá, a fiókokba, Franci ágyába, még a zsírosbödönbe is. Hiába. Nyoma sem volt a tulipános kisládának. Mert azt kereste éppen. Ugye, tudjátok, mit tartott a ládában? Hát, persze, kitaláltátok: az ecseteit, a festéktubusokat.
Az erdei manó kellemes nyári reggelre ébredt. Ahogy kiugrott az ágyból, azonnal kedve támadt egy kis festegetésre. Ezért kutatott, keresgélt a tulipános láda után. El is párolgott a reggeli jókedve. Festék nélkül nem lehet festeni.
|
|
Pukka és az évszakok (5) |
|
2019.09.19. 14:51 |
|
Írta: Simonyi Réka Zsuzsanna, illusztrálta: Kovávs Katalin. Koinónia, 2011 ., 106 oldal
A törpesárkány története
 Hol volt, hol nem volt, Péter nagypapa kertjétől tízvárosnyira éldegélt egy szomorú törpesárkány. Nem nehéz kitalálni, miért volt bánatos. Akkora volt, akár a kisujjad, alig látszott, állandóan ugrálnia kellett ide-oda, ide-oda, ha nem akarta, hogy rátapossanak. Néha ezért úgy érezte, ő nem is sárkány, inkább ugrabugráló levelibéka. Kicsi volt, de ez nem is lett volna akkora baj, csakhogy apró termete mellett mindennapos tüsszögéseivel kellett megbirkóznia. Ha dühbe gurult, nem tüzet okádott, hanem tüsszögött. Halkan, sűrűn, erőtlenül. És ki hallott még ilyet?
Az igazi nagy sárkányok vöröslő képpel percenként lehelik ki magukból a perzselő fénycsóvákat. Dirr-durr, sitty-sutty, és már minden lángokban áll. Az ám az igazi sárkányélet! Nem kell ugrabugrálniuk, és csak akkor tüsszögnek, ha elkapják a náthát.
|
|
Puszirablók |
|
2019.09.19. 17:09 |
Írta: Vig Balázs, illusztrálta: Radnóti Blanka. Móra Könyvkiadó, 2014., 88 oldal
A meseregény főszereplője Szeretke hercegnő, aki Panelpalotában lakik Öregkirállyal és Szépkirálynével. Az uralkodó híres mesemondó, minden este, lefekvéskor esti mesét olvas a lányának és alvás előtt kap egy puszit.
Ám történik egyszer, hogy egy este éppen arról mesél a király, hogyan rabolnak el hercegnőket a kalózok a kádból, amikor is elmarad a szertartás végén a jóéjtpuszi!
|
|
Rögtön jövünk, leugrottunk Afrikába |
|
2018.01.27. 14:21 |
Írta: Oliver Scherz, illusztrálta: Barbara Scholz. Naphegy Kiadó Kft, 2014., 112 oldal
Mit tesz az ember fia és lánya, ha késő este egy elefánt kopogtat az ablakán? Az attól függ. Ha ez az elefánt elszökött az állatkertből, hogy meglátogassa a családját Afrikában, de nem tudja, hogy merre van ez az Afrika, akkor nyilván a segítségére siet. Almát, kekszet és földgömböt pakol a hátizsákba és elkíséri Afrikába...
Egy bajba jutott óriásnak segíteni kell
Az ablakon túl tombol a vihar. A szél fújja a leveleket, és felhőkkel takarja el a holdat. Így jól lehet majd aludni, gondolja Marci a lovagvárában kuckózva. Csak a feje lóg ki a takaró alól. Kikandikál a fehér párnák közül.
A falon faágak árnyéka tekereg, táncol. Néha az egész fa szinte összegubancolódik az ablakon túl.
|
|
Rosszcsont mesék |
|
2017.12.01. 19:09 |
Írta: Malter György, illusztrálta: Janka Tamara. Ciceró Könyvstúdió, 2012., 48 oldal
 Egy kis "rosszcsontkodás" mindenkiben benne van. És hogy mi történik, ha éppen egy szófogadatlan kisautóról, egy lusta kis teherautóról, egy hisztis buszról vagy éppen egy gyáva kis tűzoltóautóról van szó?
A nyolc különálló kedves meséből, amelynek főszereplői egytől-egyig ilyen rosszcsont, de mégis szeretni való járművek, mindez kiderül. Egyet azért elárulhatunk: mint valamennyi igazi mesénél, a végén itt is mindig minden jóra fordul.
A rosszcsont bobcat és a karácsony
|
|
Rosszcsont mesék (2) Újabb rosszcsont mesék |
|
2017.12.01. 19:23 |
Írta: Malter György, illusztrálta: Neuburger-Kohánszky Kinga. Ciceró Könyvstúdió, 2012., 64 oldal
 Minden szülő tudja, hogy a gyermeki csínytevéseknek sosincs vége. Így ebben a kötetben is folytatódnak a kedves, de néha igencsak rosszcsont járművek történetei.
A nyolc új mese során megismerkedhetünk például a verekedős golyós-romboló autóval, a rendetlen bobcattel, a csaló daruval, az irigy motoros szánnal és még sok más szereplővel.
És bár a történetek során kis hőseink néha igencsak pórul járnak, nem kell félni, akárcsak az első kötet meséiben, a végén most is minden jóra fordul!
|
|
Sári és Samu otthon |
|
2020.05.29. 08:31 |
 Írta: Czernák Eszter, illusztrálta: Mayer Tamás. Pozsonyi Pagony, 2019., 64 oldal
A legkisebbek mindennapjai köszönnek vissza a derûs történetekben: hiszen ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, elég csak egyszerûen együtt lenni!
Sári és Berci sosem unatkozik. Ha esik, ha fúj, Sári, Berci és anya mindig kitalál valami jó játékot: hol -játék konyhát, hol autószerelô mûhelyt építenek közösen – persze apával együtt! –, máskor meg kalóznak és török basának öltöznek be.
A tenyérrajz
|
|
Sárkány a lépcsőházban |
|
2016.03.13. 22:55 |
 Írta: Nádori Lidia
Illusztrálta: Kun Fruzsina
Kiadó: Naphegy Kiadó, 2008
Oldalszám: 80
Amikor kinyitottam ezt a könyvet, saját gyerekkorom színei, zajai és illatai bújtak elő a lapok közül. Azóta újra látom a fura lényeket, akik éjjelente benépesítik a szobámat, újra megállok bámészkodni a kerítések mellett, és a minap rég elfeledett, kedves papírsárkányomat is előkotortam a szekrény legsötétebb zugából.
Leporoltam, megragasztottam és a fiamnak adtam. Most már van egy közös papírsárkányunk.
A bagoly, aki eljött
Az egész úgy kezdődött, hogy Jancsi félt a bagolytól. Villanyoltás után csak feküdt az ágyban nyitott szemmel, nem jött az álom. Úgy érezte, valaki van az ágya alatt. Egy bagoly.
Bejött Anya, felkapcsolta a kislámpát, és azt mondta:
– Nézz be az ágy alá, nincs ott semmiféle bagoly.
Tudod, mi az érdekes? Abban a pillanatban, ahogy Anya bejött a szobába, Jancsi már tudta, hogy nincs ott semmiféle bagoly. Azért csak benézett az ágy alá.
Másnap este megint ott volt.
– Hallom a szuszogását – panaszkodott Jancsi.
|
|
Sárkányovi (2) Zoé középsős lesz |
|
2020.04.01. 19:23 |
|
A hinta
Egy reggel Zoé, a háromfejű kis sárkány különös dologra lett figyelmes.
Már a levegőben, apasárkány hátán repülve feltűnt neki, hogy valami megváltozott az óvoda udvarán. Aztán ahogy leszálltak a kapu előtt, Zoé bekukucskált a kerítés rácsai között az udvarra: igen, jól látta, a hátsókertben, a vadkörtefa ágán egy hinta lógott!
A kis sárkány nagyon szeretett hintázni, és már alig várta, hogy reggeli után kimenjenek az udvarra játszani.
– Én, én akarok először hintázni! – kiabálta, és már szaladt is a vadkörtefa felé.
|
|
Seprűsrác meséi - Történetek rosszcsontokról |
|
2013.07.12. 22:23 |
4-7 éveseknek
 Írta: Finy Petra
Illusztrálta: Gyöngyösi Adrienn illusztrációival
Kiadó: Pozsonyi Pagony Kft, 2012
Oldalszám: 40
Rufusz Rafael bemutatkozik annak, aki nem ismeri. De hát mindenki ismeri. Ő az, aki életre keltette Lámpalányt, amikor félt a sötétben, és Bögreurat, ha nem ízlett neki az étel. Mostanában viszont sokat rosszalkodik: elkódorog, verekszik, csúfolódik, veszekszik a testvérével, és emiatt bizony gyakran kerül büntetésbe.
Persze, ahogy Rufusz Rafael szüleit ismerjük, nem átlagos büntetést gondoltak ki a fiuk számára -- a kisfiúnak ki kell sepernie magából a rosszaságot.
De Rufusz Rafael mindezt nem egyszerű seprűvel teszi, hiszen a kusza végű cirokbotot bármikor könnyedén Seprűsráccá változtathatja. Olyankor pedig ez a rasztahajú, színes hajpántos, mindenben viccet kereső Seprűsrác mesél neki rosszcsontokról.
A rövid szövegek minden óvodásnak szerethető módon segítenek a feszültségeket feldolgozni.
Mese a porig rombolt nappaliról
|
|
Szárnyak és paták mesekuckója (1) |
olvassbele.com |
2013.07.18. 13:33 |
|
1. fejezet: Akinek szárnya van, az tud repülni
 A Nap felkúszott az égen, hogy bevilágítsa az emberek házait, akik épp most ébredeztek ágyaikban nagyokat nyújtózkodva, és óvatosan megtörölték a szemüket, hogy kidörzsöljék belőle a maradék álmot. Aztán a Nap még feljebb kúszott, az előbbinél is sokkal magasabbra, hogy bevilágítsa a pegaurok házait, akik szintén éppen most ébredeztek. Az emberek falvai felett ugyanis égi városok helyezkedtek el a felhők tetején.
Az egyik ilyen város neve Patagónia volt. Nevét onnan kapta, hogy igen különös patások éltek benne. Lakói nem kentaurok voltak, és nem is pegazusok, hanem pegaurok, az előbbi két lény keverékei. A pegazusokéhoz hasonló, erős szárny bárhová elrepítette őket, a kentaurokéhoz hasonló, emberi felsőtest pedig felruházta őket az emberek legkellemesebb tulajdonságaival. Ügyesen használták az eszüket, és jól bántak a szívükkel is.
|
|
Szárnyak és paták mesekuckója (2) |
olvassbele.com |
2013.07.18. 13:28 |
|
2. fejezet: Akinek nagy szárnya van, az tud repülni
A Repülési Ünnepségre egyre csak gyűltek a pegaurok. A színes virágokkal telehintett, nagy, félkör alakú lelátó szinte zsúfolásig tömve volt az izgatott szülőkkel és botladozó pegaurcsikókkal. Olyan nagy csikó, aki már ki is repülhetne, csak egyetlen egy állt a lelátón: Pego. Illet ve még egy pegaurlány, de ő is éppen most búcsúzott el a szüleitől, mielőtt felügetett a Szárnyaló Szirtre.
A pegaurlányt úgy hívták, hogy Gigi, és Pego testvére volt. Egyenes, mélasárga haja, amely kibontva, tétován lebegett a levegőben, pont ellentéte volt Pego bronz frizurájának. Álomzöld, ábrándos tekintete pedig véletlenül sem hasonlított Pego élénkzöld szeméhez, amely mindig olyan friss volt, mint a hajnali rét.
|
|
Szutyoksári (1) Szobafogság |
|
2016.05.09. 00:47 |
 Volt egyszer egy kislány, úgy hívták, hogy Szutyoksári. Azért kapta ezt a nevet, mert állandóan szutykos volt, maszatos a képe, ragacsos a keze. Csak akkor volt tiszta, ha éppen a kádból húzták ki. De félóra sem kellett hozzá, Sári újra fülig koszos lett.
Ezért aztán folyton-folyvást fürdött ráadásul a kutyájával, Koszmókkal együtt, mert ő is állandóan piszkos volt.
Egyik délután, mikor Szutyoksári éppen végzett a fürdéssel, bement hozzá anyu:
– Kislányom, nemsokára vendégek jönnek! Bezárlak a szobádba, hátha úgy sikerül fél óránál tovább kibírnod, hogy összekoszold magad! Biztosan megérted.
– Nem, egyáltalán nem értem meg! – kiabálta Szutyoksári.
|
|
Szutyoksári (2) - Mindenkit kopaszra! |
|
2013.07.25. 12:42 |
 Ebben a hőségben biztosan ti is legalább három gombóc fagyival vészelitek át a napot. Szutyoksári nemcsak fagyival hűsíti magát, de elmegy a fodrászhoz, hogy megszabaduljon a kócos-bozontos hajától is.
A frizura kicsit rövid lesz, de hát az nagyon jól hűsít. A végén pedig meg lesz a gyerekek kérése is, azaz a sokadik fagyi!
|
|
Tafiti - Utazás a világ végére |
|
2016.09.11. 12:15 |
Írta:Julia Boehme, illusztrálta: Julia Ginsbach. Pozsonyi Pagony, 2015., 72 oldal
 Tafiti, a kis szurikáta arra vágyik, hogy világot lásson. De a szavanna túl veszélyes egy ilyen kicsi állatnak! Ő titokban mégis útnak indul, hogy eljusson a távoli, titokzatos dombhoz, ahol állítólag a világ vége található. Útközben sok veszéllyel kell szembenéznie, de talál egy igaz barátot – már csak ezért is érdemes volt útra kelni!
Tafiti nagy álma
– Tafiti! Megbolondultál? Maradj itt! – füttyentett izgatottan a bátyja után Tutu. – Elfeledkeztél Miszter Gogóról?
– Ugyan, dehogy! – mormogta a bajsza alatt Tafiti, és kicsit messzebb kúszott az kupacuktól, el egészen a nagy szikláig. Innen nagyszerű kilátás nyílt a tágas síkságra. A föld vörös, a fű sárga, és itt-ott egy-egy óriási fa magasodik. De Tafitit a titokzatos domb érdekelte a legjobban, ott, a messzi látóhatáron. Vajon mi lehet a dombon túl?
Tafiti még egy kicsit nyújtózkodott, de hiába. Fel kéne mászni a dombra, akkor látná, mi van mögötte. De túl messze van, túl veszélyes az út egy kis szurikátának. Tafiti nagyot sóhajtott.
|
|
Tafiti és Pamacs repül |
|
2016.09.11. 11:56 |
Írta: Julia Boehme, illusztrálta: Julia Ginsbach. Pozsomyi Pagony, 2016., 72 oldal
Tafiti és Pamacs most már a legjobb barátok!
Pamacs még Miszter Gogótól, a sastól, a szurikáták nagy ellenségétől is meg tudja védeni Tafitit!
Kivéve, ha éppen festeni támad kedve...
Tafiti veszélyben
Tafiti kényelmesen elnyújtózkodott a függőágyban.
– Hát nem csodálatos az élet?
– De, eszméletlen! – röffentett
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
Kapukki Pukka a domboldalon üldögélt és margarétaszirmokat majszolt. Csak úgy gyúrta magába, mint aki évek óta semmit nem evett. Egyenként tépegette le a fehér, puha szirmokat, s közben a gondtalanul himbálódzó, pufók bárányfelhőket csodálta.
