| 
	
		|      OLVASÓTEREM |  | 2017.08.31. 10:34 |  
		| 
	
		
			| 
					Mesék kisiskolásoknak | 
					Könyvrészletek |  
			|  |  |  
			|  |  |  
			|  |  |  
			|  |  |  
			|  |  |  
	  |  
 
	
		|    Volt egyszer egy mesekönyv |  | 2017.02.26. 01:19 |  
		| 
	
		
			| 
					
					
						Illusztrálta: Szulyovszky Sarolta        Kiadó: Pozsonyi Pagony, 2010
 
						Oldalszám: 44 
						  
					"Van nekem egy régi barátom, Máté Anginak hívják, még sohase láttam. Csak a hangját hallom ki mindig a betűk mögül. Most megjelenő meséinek kiváltképp örülök, mert végigujjonghattam születésüket, ahogy szépen, levelenként zizzentek be a postaládámba.  
					Ezekben a történetekben vonatra száll a nyár, és őrölt kekszet eszeget málnaszörppel. A nap leszöszmögi bajszáról a pihepuhákat. Az almák gömbölyeket énekelnek. A sün muszog a ribiszkebogyós hátával. Fagylaltok gombóckodnak szép illatozással.  
					Máté Angiból ősi regemondók hangja szól, világa mégis friss és új nekünk. Nem csoda, hogy így csillog-villog, varázslat hívta létre!  
					És a mesék terét tágítják Szulyovszky Sarolta tenger-lendülettel könyvlapra kicsapó illusztrációi." (Lackfi János) |  
	  |  
 
	
		|   Két messzi | LEHOTKA GÁBOR | 2018.09.06. 01:42 |  
		| 
	
		
			| 
					 A 2009-es Aranyvackor pályázat nyerteseinek könyvét veheti kezébe a szerencsés olvasó. Szerencsés, mert az Erdélyben élő Máté Angi különös mélységű, hangulatú, messziről jövő, messzire tartó mesékkel töltötte meg a 40 oldalt, Szulyovszky Sarolta Olaszországban élő illusztrátor pedig ezeket a történeteket árnyalja tovább, hozzájuk illő egyedi illusztrációkkal. 
					  
					A „városi” tárgyú pályázatra a kiíró Pagony vezetője, Kovács Eszter ismertette meg a párost, és a két nagyon egyéni hangú/látásmódú alkotó – mint oly gyakran előfordul – nem oltotta ki egymást, hanem inspirálta. |  
	  |  
 
	
		| Ez egy susogó levél |  | 2018.06.17. 11:46 |  
		| 
	
		
			| 
					Kiadó: Cerkabella Könyvkiadó, 2011 
					Illusztrálta: Keszeg Ágnes 
					Oldalszám: 48 
					Máté Angi kötetében hat hasonló mese található, mint a Pagonynál megjelent Volt egyszer egy meséi. Itt is minden mese egy tárgyból, alakból indul ki, hogy annak a sorsán keresztül, az élete apróságain, vágyain át mondjon el valami egyetemesen fontosat az élet folyásáról. A mesék hasonló szerkezetűek, mégis egész más kötet született:  
					Keszeg Ágnes rajzai, valamint a szöveg elrendezése szellős képeskönyvvé teszik. Egy-egy rövid mese több oldalra van szétosztva, ahol a rajz hangulatteremtő ereje épp olyan fontos, mint a szövegé. |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy ablak |  | 2020.03.24. 05:13 |  
		| 
	
		
			| 
					  
					Ez az ablak egy házon volt. Nyitható lett volna, ez az ablak, aztán csukhtó, ha lett volna, aki megbillentgesse rézkilincseit.  
					Igen ám, de ebben a házban nem lakott senki, így hát nem volt, aki rézkilincseket billentgessen, ablakot nyisson, csukjon. Pedig az ablak azért ablak. No, meg azért is, hogy, ha átnéznek az üvegén, látszódjon a világ. De ez az üveg poros volt.  
					Minek látszódjon a világ, ha nincs, aki nézze? |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy autó |  | 2017.02.26. 01:21 |  
		| 
	
		
			| 
					Olyan volt ez az autó, hogy aki ránézett, rögtön mondani kezdte: 
					– Jajjte. Jajjte. 
					És olyanokat érzett, aki ránézett, mintha két tábla csokoládé olvadna a szájában. |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy béka |  | 2020.03.24. 10:50 |  
		| 
	
		
			| 
					Ennek a békának volt egy nagy feje, nagy fejének két csücskén két szeme, két szemén rebbentő pillák, hát ilyen volt a béka. 
					Aztán még olyan is volt a béka, hogy amikor boldog volt, orcáin a zöld fényes lett: így volt ez akkor, ha ugrált egyik tavilapiról a másikra, ha a tó füveiből ugrókötelet sodort, vagy ha ráfeküdt egy épp arra haladó dinnyehéjra, s ott puffogtatta a nyakában levő lufit: puff ki, puff be. |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy csend |  | 2017.02.26. 01:24 |  
		| 
	
		
			| 
					  
					Ennek a csendnek nem volt egyebe, csak egy nagy, hallgatag feje. Nem volt nyaka, nem volt hasa, de még keze, lába sem volt. Ha valahová elindult, akkor libegett, mint a köd, amelyik reggelente a kökénybokron fésülködik. Leginkább ehhez a ködhöz hasonlított. Vagy egy nagy kád fürdőhabhoz. |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy ég |  | 2017.02.27. 18:52 |  
		| 
	
		
			| 
					
						
							Volt egyszer egy ég. Rajta nagy, dudoros habok, azaz felhők, melyek mintha mind mumpszosok lettek volna, olyan tokásan ácsorogtak ott, a kék égen. De azt is mondhatnám, volt egy sárga ég. De úgy mondom, ahogy volt.  
							Az ég kék volt. |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy fa |  | 2020.03.24. 05:43 |  
		| 
	
		
			| 
					Állt egylábon, másik lábát felhúzta, mintha fázna. Mintha fázós madár volna. 
					Ennek a fának dús zöld lombja volt, dús zöld lombjában dúskodtak a levelek. Tollászkodtak, borzolták maguk. S a tollászkodó levelek közt esténként pusmogtak a zöld diók. 
					Ez a dús zöld, ez, világra mutatta látnivaló szépségét: leveleit rendezte, ágait igazgatta, törzsébe, dióiba erőt gyűjtött. 
					A világ pedig nézte – hát hogyne nézte volna –, bólogatott – hát hogyne bólogatott volna ekkora szép láttán. |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy hely |  | 2018.06.19. 23:44 |  
		| 
	
		
			| 
					  
					Nem tudom megmondani, hol volt ez a hely, csak azt tudom, hogy három fáé volt. 
					Ezen a helyen, a három fa körül lehetett volna nyüzsgése a szeleknek, olyan nyüzsgés, amikor a szelek a fák lombját, leveleit susogtatják. 
					De hát, hiába, nem lehetett nyüzsgés a három fa körül, mert nem volt az ágaikon lomb, amit a szelek susogtassanak. 
					Csupasz három fa volt, kongó törzsű, görbe ágú némaság. |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy hideg |  | 2020.03.24. 06:12 |  
		| 
	
		
			| 
					Ez a hideg, amikor egyszer volt, akkor kirakodott a város nagy, kerek terén. Kékorrú kofa volt a hideg, olyan kofa, aki a piacon árul. Úgy árult, hogy kicsi dombokat, kupacokat rakott a földre, le: egy kupac didergést: drdrdrdddd, egy kupac vacogást: vvvvvvv, egy kupac toporgást: tptptp. Így kirakta mindazt, amije volt. 
					Amint végzett a rakosgatással, lepallotta kezeit a hideg, s kiáltgatni kezdett: |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy kemence |  | 2017.02.26. 01:23 |  
		| 
	
		
			| 
					  
					Ennek a kemencének volt egy búbja, búbos kemence volt. (Olyan, mint a búbos vöcsök, csak nagyobb volt és nem repült.) Volt még egy kéménye és egy szája. 
A kémény a búb mellől nőtt ki, nyújtotta magát fölfelé – azt hihette, aki látta, hogy versenyez a nyárfával – 
közben rekedten krákogott, kormos volt a torka.
  |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy kertész |  | 2018.09.06. 00:25 |  
		| 
	
		
			| 
					Akkora volt ez a kertész, mint egy öntözőkanna vagy egy fél zsák liszt, lábujjhegyre állva sem érte el a bokrok tetejét, ha azokat nyírni kellett.  
					Márpedig a bokrok ágai olyanok voltak, hogy nyúlánknak gondolták magukat, nőttek, zöldelltek, naponta igazítani kellett a búbjukon.  
					Kitalálta hát a kertész, hogy két bádogvödröt köt a lábára – így már elérte a bokrok ágait –, nyissz-nyassz, hulltak a nyúlánkságot képzelők.  |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy kislány |  | 2018.09.06. 00:54 |  
		| 
	
		
			| 
					 
					Volt a kislánynak háza, háza körül udvara, tágas, rajta nyújtózott az üres.  
					Ült ez a kislány a házában, háza ablakából nézte a nagy nyújtózót, kimenni nem mert, hitte farkasnak, fenevadnak. Ha sütött a nap, sétáló farkast látott, ha leszálltak a sötétek, akkor fenevadat.  
					Nem volt maradása a félésben, hát elment a világgá ez a kislány.  |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy kő |  | 2018.06.17. 12:57 |  
		| 
	
		
			| 
					De ezt csak én mondom, hogy kő, mert a kő mást mondott. A kő azt mondta, hogy ő egy párna. Ott feküdt a kő, azon a részén az udvarnak, ami se eleje, se vége. 
					Ám mégsem a közepén. A vége felé közepén, inkább. 
					Feküdt ott, a vége felé közepén az udvarnak, nagy szürkén és nehezen, matatta a széleit, mintha ott gombolnivaló lyukak lennének, végighúzott ujjaival a csak képzelt csillag- mintákon, amikről azt hitte, hogy azok őneki, a párnának a mintái. |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy köd |  | 2020.03.24. 09:51 |  
		| 
	
		
			| 
					Gyönyörű volt ez a köd, héthatárban nem volt párja, de még az is lehet, hogy nyolc-határban sem.Mondjuk ki a legjobban: se-hányhatárban nem volt párja. 
					Gyönyörű volt: habos és fodros szürkeség, mintha tajtékzó tengert költöztetett volna a szél az erdő fölé.Az erdő fölött volt a köd, aztán alábbereszkedett, sétált benne, mint a kisasszonyok, tipegett, vékony derekának fodrai fennakadtak egy-egy kökénybokron. |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy nyár |  | 2017.02.27. 11:50 |  
		| 
	
		
			| 
					  
					
						Olyan volt ez a nyár, hogy folyton mennie kellett, hát utazott, s ha utazott, a vonaton két székre ült, mert nagy volt a hasa. Ott ült, a két széken, törölgette a homlokát, vagy állt, lenyitotta a vonatablakot, és kidugta a fejét rajta. Csak egészen icipicit dugta ki a fejét, mert nagyon kidugni tilos volt. |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy pléhcsupor |  | 2020.03.24. 05:53 |  
		| 
	
		
			| 
					Kicsit olyan volt ez a pléhcsupor, mintha valami birkozós vagy nagykezű hatalmasság megszorongatta volna, s ettől a szorongatástól betojpadt volna, görbült volt, mint mikor valaki a hasát fájtatja. 
					Ám nemcsak görbe volt ez a pléhcsupor, hanem olyan is, akin már alig van fényesség, foltokban hiányzott róla az. Ha leopárd kellett volna legyen ez a csupor, azt nagyon könnyen meg tudta volna tenni, mondjuk, ha növeszt négy lábat, akkor tényleg. 
					Ezért nem is nagyon vágyott a világba. Minek jöjjön-menjen benne, merítsen vizet, tejet, kakaót, világnak csúfjára, tojpadt leopárdként minek hordozza magát, inkább meghúzódott a fehér konyhaszekrény polcán, annak is a hátsó, eldugott részében, egy csorba tojástartó és egy gyertyakoppantó társaságában. |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy pocsolya |  | 2017.02.26. 01:19 |  
		| 
	
		
			| 
					  
					Akkora volt ez a pocsolya, mint egy nagykabát, mint két bárány. Akkora. Ez a pocsolya csak feküdt és feküdt. Tán öreg volt, tán lusta volt, magam sem tudnám megmondani, de mindig az utat feküdte; az eget bámulta a szeme, a hasa, keze-lába. Bugybogtatta a szemeit, s bugybogó szemei jól láthatták az égen a felhőt. |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy sötétség |  | 2017.02.26. 00:53 |  
		| 
	
		
			| 
					 A világ egyik legnagyobb titka, miként keletkezik a sötétség. 
					Molnár Piroska színésznő Máté Angi meséjét úgy tolmácsolja, hogy szemünk előtt kel életre az éjszaka.  
					  
					Volt egyszer egy sötétség. Ez a sötétség egy mákgubóban lakott. |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy szegénység |  | 2018.06.17. 12:12 |  
		| 
	
		
			| 
					  
					Ez a szegénység olyan volt, mint egy igazi markoló kocsi, csak egy kicsit kisebb. 
					Úgy dübbögött, ha jött, majd úgy dübbögött, ha ment, mint egy markoló kocsi. 
					A jövése és menése között pedig valamiből mindig kimarkolt, tátott egyet  vasfogú száját, és hamm, krccs, rccs, nyamm, már le is nyelt egy darabot a ház oldalából,  mert leginkább a házak oldalát szerette enni. Ahonnan markolt, ott a házak oldalán nagy lyuk maradt, és ezekben a lyukakban aztán a szegénység esténként  ágyat vetett magának, ott aludt.  |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy szitakötő |  | 2018.06.20. 01:03 |  
		| 
	
		
			| 
					Olyan volt ez a szitakötő, hogy a patak fölött járt zöld rebegése, onnan szólt a nádhoz, fűzfákhoz, vagy hanyatt feküdt a mohás kövön és tűnődött.  
					Egy napon ez a szitakötő esőt ültetett. Előcipelt egy nagy cserepet, földet hordott belé, majd kirakta az esőre. Hullott az eső a cserép földjébe, s három nap múlva előbújt egy apró esőfa, kerek esők nőttek az ágain.  |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy tej |  | 2018.06.17. 13:01 |  
		| 
	
		
			| 
					Nagy fehérsége volt ennek a tejnek, nagy lötyögése, ott az ablakpárkányon, ahol egy sárga fazékban élt. 
					A fazék oldalára kakasok voltak rajzolva, egyikük jobbra nézett, másikuk balra nézett, volt olyan is, hogy egyik kakas a másik kakast nézte. 
					Ezt a sárga, kakasos, élni való helyet nem szerette a tej, mert a kakasok folyton jó reggelt kukorékoltak neki, onnan a fazék oldaláról, még akkor is, ha még el sem aludt. |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy utca |  | 2018.06.17. 11:47 |  
		| 
	
		
			| 
					Olyan volt ez az utca, mint egy egyenesen, mendegélt, azután egyszer csak: hopp, sarkon fordult és másfelé kezdett mendegélni.  
					Oda, ahol sarkon fordult, növesztett magának egy sarkot. Erre a nvesztett sarokra minden ősszel kiült egy néni úgy, hogy hogy körbevette magát mindenfélékkel: maga elé kicsi kályhát cipelt, fával telit, amiből később parázs lett, maga mögé kicsi szekerét húzta, sok zsák gesztenyével. |  
	  |  
 
	
		| Volt egyszer egy város |  | 2017.02.27. 13:11 |  
		| 
	
		
			| 
					Ennek a városnak volt széle és közepe. Úgy is mondhatjuk, hogy , ami a szél és a közép közt volt, az volt a város. Ahol a közepe volt a városnak, oda mindig kiállt egy ló, a ló hátára mindig felült egy király, a király fejére mindig került egy korona, a koronára pedig mindig ráfészkelődött egy galamb. |  
	  |  
 |