|
Az olvasóvá nevelés építő kövei |
|
|
Minden szülő szeretné, hogy gyermeke könnyen és jól megtanuljon olvasni, s megértse az olvasott szöveget. A későbbi olvasóvá válás, és az eredményes tanulmányok feltétele ugyanis a jó szövegértés, melynek alapja a mesehallgatás során elsajátított beszédértés.
Dr. Jeanett Vos és Gordon Dryden kutatásaik eredményét A tanulás forradalma című könyvükben összegezték:
A tanulási képességek 50%-a az élet első 4 évében fejlődik ki, további 30%-a 8. életév elérésére alakul ki. Ezekben az alapvető fontosságú években alakulnak ki azok az idegpályák, amelyeken az összes jövőbeni tanulás alapul. A 10. életév után azok az agyi pályák, amelyek nem létesítettek további kapcsolatokat, egyszerűen elhalnak.
A fentiek miatt van nagy jelentősége az első négy évnek, s az azt követő óvodás korszaknak, amely megalapozza a biztonságos olvasástanulást és szövegértést.
A MIKOR-MIT-MIÉRT MESÉLJÜNK? - rovatban pszichológusok, pedagógusok és szakértők mondják el gondolataikat az olvasóvá nevelés megalapozásának építő köveiről, a zene, a ritmus, a mese napi beépülésének fontosságáról, olvashatunk a mesehallgatás képességfejlesztő hatásáról, melyet ha megfogadunk, gyermekünk örömmel fog olvasni.
|
|
A hallott mese fontossága - Interjú Vekerdy Tamással |
|
|
 "Gyerekkoromban nálunk mindennap azzal végződött, hogy vagy anyám, vagy apám mesélt nekem. Ne úgy képzeljétek, hogy elővettek egy meséskönyvet és elkezdtek felolvasni belőle. A mi családunkban mindenki tudott történeteket kitalálni. Én a magunk meséit hallgattam évek hosszú során át.
Apám többnyire Jani mackóról beszélt, néha pedig tüzes krampuszról, akit azért tiszteltem, mert hiába hívták tüzes krampusznak, szőke volt és kislány. Anyámnál viszont megrendelhettem, kiről szeretnék hallani, ki legyen a mese hőse. Ifi-e, a macskánk, Agancsos, a barátnőm, Telebutipáti akit én találtam ki, a szomszéd padlásra felszökött görény, vagy a néni. A rettenetes néni, akitől iszonyodtam, mert éreztem, hogy nem szeret, és aki sokkal valószínűtlenebb jelenség volt a tüzes krampusznál, mert szőlője volt, háza, és ősszel nagy kosárban sült csirkét hozott és somot a szüretéről.
Hányszor elképzeltem, mi lenne, ha valami irtózatos véletlen a néni hatalmába adna. Ő gondolkoznék helyettem, esetleg mindnyájunk helyett. Ilyenkor bebújtam a paplan alá, úgy megijedtem a gondolattól. Ha aztán megmondtam, kiről szeretném a mesét, anyám gondolkozott egy cseppet, begyűrte a takarót a talpam alá, ki nem takarózzam megint éjszaka és nekikezdett a mesélésnek. Képessége szerint az én édesanyámnak írónak kellett volna lennie. De nem jutott ideje rá, mert édesanya lett és attól fogva, hogy megszülettem nekem adta az egész életét. Esténként csak mondta, mondta a maga kitalált a meséket és így teltek a napok hármasban, mert a meseszóra apám is otthagyta a könyvét és odaült mellénk, hallgatni a különös történeteket.
Ha visszagondolok a gyerekkoromra, mindig ezt az elalvás előtti félhomályt látom. Álmosodó magamat, és köröttem gyermekéveim őreit, anyámat, apámat meg a meséket."
|
|
A mese szerepe a kisgyermek életében |
|
|
 "A mesélést nem lehet elég korán kezdeni. A kicsiknek a meséken keresztül alakul ki az értékrendjük, értelmezik a világot, testet öltenek kimondhatatlan vágyaik és félelmeik. …a fantázia egy óriási kincs, amire vigyázni kell, mert elsorvadhat. Ha olvasnak, akkor fejlődik, és a mesét olyan szépnek képzelik el, amilyen díszletet egy filmben nem lehet kitalálni!
A mese az a kulcs, amivel egy gyerek előtt kinyitogatjuk a világnak a szépségeit és a szabályait, ahhoz, hogy szépen és jól tudjunk élni. Ezeket az ismereteket akkor kell átadni a gyerekeknek, amikor még nem rontották el az ízlésüket és nem nyúltak bele piszkos kézzel a lelkiismeretükbe, gondolatukba. Amilyen gyermekeket nevelünk, olyan lesz majd az a társadalom, amit ők fognak majd kialakítani.” (Fésüs Éva)
MESE ÚJRA ÉS ÚJRA
„A mese nem elvezet a valóságtól, mint sokan gondolják, hanem odavezet hozzá, mélyre vezet a lelki valóság tartalmaiban, legyen szó szeretetről és gyűlöletről, életről és halálról, jóról és rosszról, küzdelemről.”
Vekerdy Tamás gyermekpszichológus
|
|
Ki nevel olvasóvá? |
Oszoli Márta |
|
|
 Az olvasóvá neveléssel, olvasásfejlesztéssel nagyon sokan foglalkoznak manapság. A média növekvő térhódítása következtében egyre többen.
Bruno Ferreo Gyermekeink és a televízió című könyvében ezt írja:
„Mára a család és az iskola (különféle okok miatt) nevelő feladatuk nagy részéről lemondtak; s az általuk hagyott üres térbe erőszakosan benyomultak azok, amik a nevelés kizárólagos intézményévé kívánnak válni: a tömegkommunikációs eszközök. Napról napra erősebbek a családdal, iskolával, egyházzal folytatott versenyben, tömegemberré formálva használóit. Az, akire a család, az iskola, az egyház, nevelő felelősséggel hatni próbál, már gyakran tökéletes tv-gyermek, akinek többé lehetetlenség bármit is tanítani.”
Egyetérthetünk-e a szerző véleményével? Valóban lemondtak a családok a nevelés elsődlegességéről? Tehetetlen lett az iskola?
|
|
Olvasóvá nevelés - Interjú Gombos Péterrel |
Gősi Lilla |
|
 „A mesélésnek döntő jelentősége van”
Az olvasóvá nevelést a lehető legkorábban kell elkezdeni. Többek között erről, az élményközpontú irodalomoktatásról és a Magyar Olvasástársaság tevékenységéről beszélgettünk dr. Gombos Péterrel, a Magyar Olvasástársaság alelnökével.
Kit nevezünk olvasónak?
Az elmúlt húsz évben az olvasó megnevezést egyre tágabban értjük. Korábban azt tartottuk olvasónak, aki szépirodalmat olvasott, ma már azt is, aki feliratokat böngész, vagy épp a közösségi oldalakat olvasgatja. Eltérhet egymástól a szöveg minősége és az olvasás célja. Érdekes kutatási adat, hogy az olvasás céljától függően az agy különböző területei aktivizálódnak.
|
|
A mese elkísér |
|
|
|
A mesét hallgató gyerek másik világba csöppen, átadja magát a történetnek, és élvezi a szülővel való együttlétnek ezt a békés, szívet melengető formáját.
 Földünk számos szegletében már az aprócska újszülöttnek is mesélnek, legendákat mondanak a törzs eredetéről, istenekről, fákról, hegyekről, állatokról, jó és gonosz szellemekről. Mi végre? Hiszen a baba nem érthet belőle egy szót sem...
Nem is csak a szó a lényeges, hanem a mesemondás mindenestül: a nyelv zenéje, az érzelmi átélés közvetítése és az a különleges figyelem, amit a mesélő hallgatójának szentel. Ez az a varázslat, amit a gyerek évek múlva is újra át szeretne élni, még akkor is, amikor már egyedül olvashatná a jobbnál jobb könyveket.
Út a nyelvhez
A csecsemő sokkal előbb kezdi megtanulni anyanyelvét, mint ahogy kimondja az első szavakat. Már újszülöttkorában különösen érzékeny az emberi hangra, figyelmesen hallgatja fölébe hajló édesanyját, tanulmányozza arcát, utánozza arckifejezését. Hamarosan megtanulja, hogyan szokás beszélgetni - bár még nem is gügyög.
Megérti, hogy párbeszédről van szó, ki kell várni a másik mondandóját, majd válaszolni neki: finom mozdulatokkal, mosollyal, hangocskákkal, hiszen most még ennyire telik. A baba már ilyenkor megkülönbözteti a nyelv elemeit, gyakorolni kezdi hangkészletét, hamarosan szótagokat is gőgicsél. Ugyanakkor rájön, milyen sokféle érzelmi árnyalata lehet a beszédnek, és lassacskán ő maga is törekedni kezd arra, hogy a síráson kívül másféle hangokkal is kommunikáljon.
|
|
A mese emberré tesz |
|
|
 Ahogy fogalmazni szoktunk, a mai rohanó világunkban - én inkább úgy helyesbíteném - a mai rohangálással töltött világunkban sokszor későn döbbenünk rá, mi mindent engedtünk kicsúszni kezünk közül. Pedig a lehetőség mindenkinek a kezében ott van ahhoz, hogy megértse, miért is van ezen a világon.
Akinek családja van, egyértelmű: a legnemesebb dologért, hogy megajándékozzon egy új életet a boldogság lehetőségével. De ez felelősség, olyan, ami semmihez sem mérhető és ezt korán elfelejtjük, mikor a babát két évesen a tv elé ültetjük, és nem vagyunk tisztában, hogy tőlünk, csakis tőlünk függ az élete további minősége. Ehhez persze az önismeret, a türelem önmagunkkal szemben, az elfogadás, megértés és változás elengedhetetlen.
Nem elég csak néha jónak lenni, jónak lenni életforma, olyan életforma, amit senki más nem tud helyettünk, csak mi tudjuk azt elérni, következetességgel, kitartással és önmagunkra való odafigyeléssel. Ez a kiindulópont és a cél is egyben, ezért maga az út a fontos, ahogy a gyermeknevelésben is.
Nem tökéletes embert szeretnénk formálni, hanem önmagával és a környezetével harmóniában élő, boldog embert, ez maga az ÚT= ÉLET
Hol vannak itt a mesék?
Egy kis mesepszichológia, hogy megérthessük a miérteket.
|
|
A mese és szövegértés kapcsolata (1) |
Boldizsár Ildikó |
|
 Boldizsár Ildikó Hogyan segítik a mesék az értő olvasást és az olvasóvá válást? - című tanulmányában azt mutatja be több szempontból, hogy a mesék milyen közvetlen és közvetett módon fejleszthetik az értő olvasást, tágabb értelemben az olvasóvá válást.
A mesekutató több évtizedes, mesékkel kapcsolatos tapasztalatai alapján fejti ki álláspontját arról, hogy a hagyomány által közvetített tudás – a népköltészeti alkotásokra gondolok elsősorban – nagymértékben előkészíti a gyerekeket arra, hogy mire elérik az iskoláskort, az olvasni tanulás és az olvasás öröm legyen számukra.
Ez az „előkészítő folyamat” több lépcsőből áll, és csak akkor sikeres, ha valamennyi összetevő a lehető legoptimálisabb módon veszi körül a gyereket, ugyanakkor az olvasás ellenében ható tényezők minimális módon vannak jelen.
Az olvasás képességének kialakulásában nagy szerepe van az élőbeszédnek (többek között a mesének), valamint annak a mesehallgatást kísérő állapotnak, amelyet a hipnóziskutatók történethallgatási transznak (intenzív fókuszált figyelemnek) neveznek. Az élőbeszéd minősége és gyakorisága már csecsemőkorban is befolyásolja későbbi viszonyunkat a szövegekhez, valamint a szövegekben fellelhető információk tartalmához.[1]
|
|
A mese és szövegértés kapcsolata (2) |
Boldizsár Ildikó |
|
 Az olvasáshoz vezető út első és második állomása
A szülők számára nem egyértelmű manapság, hogy az olvasáshoz vezető út első állomása az az altató- vagy ringatódal, amelyet a gyermek megszületése után először hall.
Ezt követik azok a további dalok és versikék, amelyekkel a körülötte élő felnőttek átvezetik őt a „kinti világba”.
Szavak és mozdulatok segítségével tanulja meg elkülöníteni saját testrészeit mikro- és makro-környezetétől, kísérő szavakkal tanul meg állni, járni, öltözni, mosakodni, táncolni, esőt és Napot hívogatni, állatokkal beszélgetni, betegségeket, kellemetlenségeket eltávolítani, és ahogy egyre nagyobb lesz, játékos-rímes rigmusokon keresztül sajátítja el a közösség írott és íratlan szabályait is.
Minden egyes életkori állomáshoz kapcsolódnak játékok, szövegek, amelyekből a gyermek valóban tanulhat, méghozzá a neki leginkább megfelelő módon, hiszen ezek a mondókák mindig személyre szabottan követték és követik a gyermek korát és fejlettségi szintjét, csak a felnőttől függ, hogy jó helyen és jó időben kapcsolja össze a gyerekben a látott és tapasztalt dolgokat az adott szöveggel.
|
|
A mese és szövegértés kapcsolata (3) |
Boldizsár Ildikó |
|
 Maga a mesemondás is ősi, egyetemes, s minden kultúrában mágikus, rituális jelenség volt. A homo narrans, a mesélő ember ott él az archaikus tudatban, és életkortól függetlenül, az élet végéig történetekre áhítozik. Ha ezt nem elégítjük ki gyermekkorban, az agy „elfelejti”, hogyan kell történetekhez kapcsolódni, a történeteket „használni”, s ezért a későbbiekben sem tud mit kezdeni egy történettel.
Edzettség nélkül az agy bizonyos képességei elsorvadnak, s ahogy használat híján elfelejtünk korábban megtanult nyelveket, ismereteket, úgy elfelejtünk történeteket is érteni, dekódolni. Ennek egyenes következménye, hogy az írott szövegek (könyvek) érdektelenné válnak számunkra, mert sem technikailag nem tudunk hozzájuk kapcsolódni (nehezen megy az olvasás), sem azt nem tudjuk, hogy mit kezdhetnénk az adott szöveggel.
|
|
A mese és szövegértés kapcsolata (4) |
Boldizsár Ildikó |
|
Az olvasás ellen ható tényezők
Ha a szülő mindent szeretne megtenni annak érdekében, hogy gyermekét felkészítse az olvasás megszerettetésére, számolnia kell azokkal a tényezőkkel is, amelyek az olvasás ellenében hatnak. Ezek lehetnek külső és belső akadályok egyaránt.
A külső akadályok között első helyen szerepelnek azok a technikai eszközök, amelyek képkészítésre alkalmasak. De önmagában sem a televízió, sem a számítógép, sem az internet nem ellensége az olvasásnak.
|
|
A mese és szövegértés kapcsolata (5) |
Boldizsár Ildikó |
|
 Az olvasástanítás és a mese – a harmadik állomás
A mai közoktatásban nem jellemző, hogy a hagyományos műveltség korántsem tudatos pedagógiai eszközei módszertani segédeszközökké váljanak. Én Bajzáth Mária tanítónőtől tanultam meg, hogyan lehet úgy olvasást tanítani, hogy a gyermekben már meglévő, hozott készségeket alakítjuk át képességekké. Bajzáth Mária húsz éven keresztül a mesék segítségével tanította meg a rábízott gyerekeket írni és olvasni, s történeteket használt minden más ismeret átadásához is. Tanítói tapasztalatait a közelmúltban rendszerezte, s így hozta létre mesepedagógiai módszertanát, amelyben a meséken keresztül történő tudásátadást az 5-12 éves korosztály számára.
Ennek egyik alapvető eleme az olvasástanítás, ami szintén meghatározó a későbbi olvasóvá válásban. Bajzáth minden első osztálynál hosszú mesélős-, játszós-, mondókázós - és éneklős- szakaszt tart szükségesnek az olvasástanítás megkezdése előtt, egyrészt az otthonról hozott hátrányok ledolgozására, másrészt a hiányzó – az olvasáshoz elengedhetetlen és fentebb már ismertetett – szakaszok (az első két állomás) pótlására.
|
|
A mese és szövegértés kapcsolata (6) |
Boldizsár Ildikó |
|
 Az életkoroknak megfelelő mesék – a negyedik állomás
A magyar közoktatásban sajnos a tankönyvekben sem szerepelnek kellő hangsúllyal a mesék, holott az egyes korosztályoknak megfelelő meseválogatással jól fejleszthetők azok az anyanyelvi, intra- és interperszonális kompetenciák, amelyek az olvasáshoz is elengedhetetlenek.
A különféle mesetípusok más-más módon szolgálják az értő olvasás kialakulását: mint fentebb láthattuk, egyes mesetípusok a technikai tudás elsajátításában lehetnek a gyerekek segítségére, míg más mesetípusok az önismeret, a megküzdés, valamint a saját élet kialakításának technikájában adhatnak indirekt segítséget.
|
|
A mese és szövegértés kapcsolata (7) |
Boldizsár Ildikó |
|
 A szimbolikus nyelv értése – az ötödik állomás
A meséknek és a „mesetankönyveknek” a kamaszok körében is van létjogosultságuk, persze másképp, mint az alsó tagozaton. Lényeges különbség, hogy a válogatott, az adott korosztályt érintő meseanyag megismerését irányított beszélgetések követik.
A 10-18 éves gyermekek életében a mesékre úgy tekinthetünk, mint olyan eszközökre, amelyek egyrészt segítséget nyújthatnak az önismerethez, másrészt fejlesztik az érzelmi intelligenciát, harmadrészt pedig erősítik a szimbolikus nyelv értését.
Persze számos egyéb haszna is van a meséknek a felső tagozaton, de az olvasás szempontjából e hárommal érdemes hosszabban foglalkozni. Olvasni többek között azért jó, mert az olvasó nemcsak a világról szerzett információit bővítheti, hanem saját magát is egyre szélesedő körök mentén veheti szemügyre. Az önismeretet azonban meg kell tanulni, és a tanulást célszerű minél egyszerűbb szövegekkel kezdeni, főleg ha „kezdő” önismereti vizsgálódásról van szó.
|
|
A mese, a könyvek, a történetek szerepe gyermekkorban |
cukimamik.hu |
|
 Régebben az emberek sokkal többet meséltek. Nem csak felnőtt a gyereknek, hanem felnőtt a felnőttnek is. Természetesen haladunk a kor adta virtuális-elérési lehetőségekkel - tv, számítógép, okostelefon, Ipad, videó-játék... Ám nem szabad elfelejteni sem a mesélést, sem a mese befogadását.
A mesékben az a jó, hogy kedvünkre formálhatjuk őket, ellenben egy adott mesefilmmel. Reagálhatunk általuk többek közt a gyermekben felmerült kérdésekre, feloldhatjuk a félelmeit, elősegíthetjük a családi erkölcs rögzítését, megismertethetjük a társadalmi normákkal.
Nem kell feltétlen csak az altatáskor használni ezt a csodafegyvert. Hosszabb utazások alkalmával, postán sorban álláskor, vagy csak úgy napközbeni szórakozásra is remek megoldás. Mesélhetünk fejből egy, már ismert történetet, vagy kitalálhatunk mi is - érdemes a gyereket megkérdezni, hogy ki legyen a mese főhőse, vagy épp adjon meg egy cselekményt, ami köré aztán felépítjük a történetet.
Ez utóbbi azért is szuper, mert a lurkó olyan témát fog bedobni, ami mostanában történt vele/ nem érti/ szeretne róla többet hallani. Nálunk például volt egy hosszabb orvoshoz járkálásos időszak, és minden este doktornéniset kellet mesélni;
"Apa beütötte a lábát és elment a doktornénihez".
|
|
Kádár Annamária - A mesés kisded évek... |
|
|
Mit, mikor, hogyan... állandóan felmerülő kérdések, amikor a gyerekek számára hasznos, érthető de legfőképpen szerethető könyvekről beszélgetünk.
Dr. Kádár Annamária Mesepszichológia és Mesepszichológia 2. című könyvében részletesen bemutatja, miért fontos a gyermekeknek (koruktól függetlenül) a mesélés. Könyveiben részletesen magyarázza el, hogy melyik korban mit és hogyan meséljünk a gyermeknek.
|
|
Kádár Annamária - Mikor, mit és hogyan mesélj gyermekednek? |
|
|
 Számos pszichológiai kísérlet bizonyítja, hogy a magzat már a méhen belüli időszakban is tanul, és érzékeny a külvilág jelzéseire. A megszületése után, amikor ringatod és énekelsz neki, a magzati korban megismert dalok, mondókák biztonságot adnak számára, és hozzájárulnak a kötődés kialakításához. Úgyhogy ne gondolkozz!
Mesélj és énekelj neki akkor is, amikor még csak a hasadban van! És ha tanácstalan vagy, melyik életkorban milyen mesére fogékony, akkor mindenképp olvasd el dr. Kádár Annamária írását.
Az irodalmi élmények megalapozása a bölcsődallal kezdődik, amelyben a ringatás öröme összekapcsolódik az énekkel. Az altatók megteremtik az ébrenlétből az álomba való átmenet rituáléját, és magas érzelmi töltettel rendelkeznek. A hangod, a becézgetés, a kedveskedés biztonságot nyújt a gyerekednek, és megkönnyíti számára az ellazulást. Az ismerős ritmus, dallam összekapcsolva a ringatással, az anyaméh biztonságát idézi fel benne, ezért jelentenek örömöt a mondókák és a versek még akkor is, ha nem érti a szöveget.
|
|
|
Legyél profi meseolvasó! |
konyvescsajszis.cafeblog |
|
Sokan csak addig jutunk el, hogy letegyük a gyerekünket az esti rajzfilm elé, vagy benyomjunk a Youtube-on egy Bogyó és Babócát. Vannak lelkiismeretesebb szülők is, akik lerogynak a mesekönyvvel a kicsi mellé, és ásítozva, fél szemmel az órát nézve eldarálnak egy mesét. Aztán ott vannak a sztahanovisták, akik próbálnak hangsúlyozni is, sőt, elváltoztatják a hangukat a különböző szereplőknél. És nem gondolnád, de mindezeket a szülőket csak egyetlen lépés választja el attól, hogy profi meseolvasókká váljanak, akik szinte bármilyen hatást képesek elérni a hallgatóknál!
Minden érzékszervre hassunk – a mese jobb, mint egy multiplex mozi
|
|
Okkal vannak levágott fejek az esti mesében |
Puskás Pálma |
|
 Egyik barátnőnk, Eszter nemrég mesélte, milyen nehéz feladat elé állította saját magát. Négyéves kislánya ugyanis a legtöbb gyerekhez hasonlóan nagyon szereti a meséket, csakhogy Eszter szerint a mesék túlnyomó többsége felesleges brutalitással van tele. Különösen az egyébként aranyos népmesékkel van sok baj: állandóan fejeket vágnak le bennük, szereplők egészben nyelnek le más szereplőket, és némelyikben többen halnak meg, mint egy ZS kategóriás akciófilmben. Ezért Eszter minden mesét átfogalmaz, a durva jeleneteket egyszerűen kihagyja, vagy mást talál ki helyettük.
Ez elsőre aranyos ötletnek tűnik, ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy célravezető. A meseterapeuták szerint a népmesék okkal tartalmaznak véres, bizarr vagy épp szorongáskeltő részeket, és nagy hiba lenne ezeket kivágni.
Vegyük csak az egyik kedvencemet: a Rózsát nevető királykisasszonynak mindjárt az elején kivágják a szemét, és macska szemét teszik be a helyére, amit a boszorkány egy fiókból vesz elő. Felolvasná ezt óvodáskorú gyerekének? Márpedig fel kellene.
Korbai Hajnal meseterapeutával, a Mosoly Alapítvány munkatársával beszélgettünk lefejezésről, tűzön pörkölésről és szörnyszükségletről.
A népmesék tele vannak agresszióval, fizikai bántalmazással, halállal, levágott fejekkel. Kivájják a szemedet, tűzre vetnek. Erre most komolyan szükség van? Miért?
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
MESEKÖNYVEK A TERMÉSZETRŐL
Tovább…
Ahogy fogalmazni szoktunk, a mai rohanó világunkban - én inkább úgy helyesbíteném - a mai rohangálással töltött világunkban sokszor későn döbbenünk rá, mi mindent engedtünk kicsúszni kezünk közül. Pedig a lehetőség mindenkinek a kezében ott van ahhoz, hogy megértse, miért is van ezen a világon.
Az életkoroknak megfelelő mesék – a negyedik állomás 
