| Következő 20 cikk | Előző 20 cikk |
Mesepedagógia meghatározása |
|
|
 "A mesepedagógia mesélésen keresztül történő nevelés, a mesék segítségével történő tudásátadás a naponta ismétlődő mesélés kapcsán, a szülő-pedagógus közös játéka a gyermekkel, amely minden résztvevő számára örömforrást jelent.
A mesélés és a játék mellett fontos szerepet kap a rajz, a mozgás, a kézművesség, az alkotás, valamint a beszélgetés minden formája.
Az érzékszervek és az érzékelés fejlesztése, kapcsolatkeresés minden tevékenységformával.
A felsorolt tevékenységek és a mesélés is azt a célt szolgálják, hogy segítségükkel a gyermek felfedezze az összefüggéseket a világban, képes legyen elhelyezni önmagát ebben a rendszerben, képes legyen kapcsolódni másokhoz, s találja meg helyét."
|
A gyerekek nem ismerik a meséket |
radioorient.hu |
|
 A gyerekeknek otthon nem mesélnének, ezért általában is keveset tudnak a mesékről. Az alapmeséken (pl. a Hófehérke és a hét törpe, a Piroska és a farkas, a Hamupipőke) túl a gyerekek főleg a Walt Disney rajzfilmeket ismerik. De nagyon nyitottak az újabb történetekre. Volt olyan alsó tagozatos fiú, aki a kiállítás után azt mondta, nem gondolta volna, hogy ez ilyen izgalmas lesz.
Az erdőben éppen 10-11 éves gyerekek töltögették a feladatlapokat, megkérdeztük tőlük, mik a kedvenc meséik. A mesét szinte mindenki varázstárgyakkal, varázslattal teli, fantáziavilágban játszódó történeteknek tartja. A fiúknál a kedvencek között többször előkerült a Harry Potter- és a Star Wars- sorozat, a Grimm mesék közül A brémai muzsikusok. Mert mi kell egy jó meséhez? "Szerintem kell a harc, ami van a Hamupipőkében is, hogy melyik lányt akarja elvenni a herceg, de ez engem nem érdekel, az én kedvenceim a háborúk" - mondta az egyik fiú.
|
|
A gyermeknek mese kell - Bevezető |
Arnica Esterl |
|
 Napjainkra a mesék a piacra kerültek, sok pénzt lehet velük keresni. Fel kell azonban tennünk a kérdést, hogy tisztán lássuk:
ebben a globális piacosodási "játékban" mi történik a mesék lényegével.
Megőrződik-e értékük, lelki-szellemi lényegük, megmarad-e varázserejük, vagy megfosztják őket mindezektől, miközben a szó szoros értelmében vásárra viszik, jutányosan kapható áruvá degradálják őket?
Bruno Bettelheim pszichológus, mesekutató 25 évvel ezelőtt adta könyve címéül a fenti felkiáltást. A könyv amellett, hogy értékes olvasmány, egyben figyelmeztetés is a szülők és nevelők számára, hogy foglalkozzanak a mesékkel, nyíljanak meg jelentésük és titkaik előtt, figyeljék meg és ismerjék fel, hogyan hatnak a mesék a gyerekekre.
|
|
A gyermeknek mese kell! (1) |
Arnica Esterl |
|
„Egyszer volt, hol nem volt...” Így kezdődnek a mesék, ezzel a kedves, biztonságot adó mondattal.
Vajon mitől ilyen varázslatosak ezek a szavak? Miért érintenek meg bennünket akkor is, ha rég elvesztettük a kapcsolatunkat a mesék világával, sőt lehet, hogy szkeptikusan, lehet, hogy elutasítóan tekintünk vissza rá?
Nem könnyű válaszolni erre a kérdésre. Sokféle érzést hívhat elő ez az „egyszer volt...”. De mindnek az az élmény az alapja, mellyel megtapasztaltuk, hogy ez a mondat ígéret, annak a régi, gyermekként megélt világnak a visszhangja, melyet – felnövekedvén, az élet „realitásába” érkezve – el kellett hagynunk.
Pillantsunk most vissza a „volt egyszer...” képeire, egy-egy mesére! Az alakok, nevek, leírások, kalandok felidézik korai emlékeinket, és összekötnek bennünket a mai gyermekekkel. Jancsi és Juliska, Hófehérke, Csipkerózsika, Piroska, Galambbegy és Kopciherci ismerősként olyan biztonságot sugároz, mintha valamikor régen együtt laktunk, éltünk, szenvedtünk volna. Alig van még olyan történet, amelyet világszerte annyiszor újra és újramesélnének, mint ezek a makacsul gyermekmesének nevezett történetek.
|
|
A gyermeknek mese kell! (2) |
Arnica Esterl |
|
Mesélsz nekem?
Melyik kisgyerek ne kérdezte volna ezt, amikor a játékból, a mindennapokból kivált és a felnőttet kereste? És a felnőttnek van-e ideje, ereje és mindenekelőtt képessége a mesélésre?
Ez esetben nem a gyerekek kedves időtöltéséről van szó, hanem a lelki táplálék iránti olyan elemi igényről, mint amilyen erős szükséglet a test helyes táplálása.
Az anyákat, apákat, nagyszülőket, nevelőket, tanárokat, de még a nagyobb testvéreket is megszólítja ez a feladat. Mesélhetnek fejből, képeskönyvből, mesélhetnek képekről, felolvashatják, vagy még jobb, ha kívülről mondják el a meséket. Nagyobb gyerekeknek folytatásokban könyvet is felolvashatunk.
Ezek az élmények nagyon fontosak a gyerekek belső fejlődése számára. Annál a gyereknél, aki azt kérdezi: mesélsz nekem? – eredendően nem is a történet, még kevésbé egy bizonyos történet a fontos. A gyerekek a felnőtt közelségét és odafordulását keresik, azt szeretnék, hogy a felnőtt elfogadja és magához emelje őket. Ilyenkor még gyakran csúszik a hüvelykujjuk a szájukba, ölbe ülnek, kívánják az átkarolást, „csupa fül” lesznek. És aztán, ha már néhány történetet hallott és átélt, hamarosan kéri a saját kedvenc meséjét vagy történetét.
|
|
A gyermeknek mese kell! (3) |
Arnica Esterl |
|
 Mifelénk is vannak boszorkányok?
A meséktől felzaklatva felteszik a gyerekek ezt a kérdést. És a felnőtt, akihez szólnak, meg kell hogy találja a választ. Nem térhetünk ki egy homályos célzással:
„Dehogy, felénk nincsenek, csak Meseországban!”
Mert a gyerekek nemcsak külső fülükkel hallanak, a fejükön lévővel. Ahogy már mondtuk: a gyerek maga „csupa” fül: szívvel-lélekkel hallgat. A mesét igaznak veszi. Együtt sír a sírókkal, együtt nevet a vidám mesehősökkel. Fél, amikor Jancsi és Juliska egyedül marad az erdőben, és táncol a kiskecskékkel a kút körül, amikor a farkas vízbe fullad. Örül, amikor Hamupipőkét feleségül veszi a herceg, és reméli, hogy a pásztorfiú elnyeri vágyott menyasszonyát és a fele királyságot.
-
Tudunk-e mi, felnőttek még így figyelni?
-
Érezzük-e a szelet, amely a libapásztorlány kalapját elragadja, szánkban van-e az élet vize, amely az öreg királyt meggyógyítja?
-
Átérezzük-e a bánatot és magányosságot, amikor a pásztorlányka a bánatát a vaskályhába panaszolja?
-
Borzongunk-e, amikor a hatalmas szellem előbújik a palackból?
|
|
A gyermeknek mese kell! (4) |
Arnica Esterl |
|
 Hogyan meséljünk?
Mégis sokaknak nehezére esik ilyen szövegeket elmondani. Gyakran azt gondoljuk: „Nem tudom elmesélni, felolvasni, csak megijeszteném vele a gyereket.”
Talán meg kellene próbálnunk egy kicsit gyereknek lenni, amikor mesélünk. Inkább a bennünket hallgató gyerek örömében, aggódásában, feszültségében és szabadító nevetésében osztozzunk! Semmiképpen ne dramatizálva, interpretációval megterhelve, de ne is személytelenül meséljünk, hanem könnyeden szárnyalva, mint a patak, amikor a kövek egyenetlenségein siklik, úgy próbáljuk a szavak csengését, a képek megteremtődését engedni. Nem olyan nehéz ez, mint gondoljuk.
Ha mi, felnőttek nyitottan, „csupa fül”-ként vagyunk abban, amit mesélünk, a történet maga ragad tovább bennünket. Akkor a sötét képek következetes folyamatként jönnek elő, a vélt kegyetlenségek az őket megillető helyre kerülnek a történetben. Az árnyék mellett élesebb a fény, a patak fekete kövei fölött megcsillan a víz. A gyerekek nem élnek bánat nélkül, mélyen ható érzelmek nélkül. Megvannak saját mélyen rejlő félelmeik és konfliktusaik, amiket gyakran csak sejtünk, és amelyek a mese jóra fordulása feletti örömmel oldódhatnak csak fel.
|
|
A gyermeknek mese kell! (5) |
Arnica Esterl |
|
 Egy mese - példa (gyakorlat)
Merüljünk egyszer mi magunk bele egy mesébe! Kérdezzük meg magunktól: Mit is hallunk éppen? Mi történik a mesében? Milyen képben jelenik ez meg? Milyen hangban? Milyen szagú?
Ekkor a képek átengedik mindazt a lényeget, ami mögöttük van. Példaként Grimm ismert meséjét, a Holle anyót választjuk. Felejtsük el most morális ítéleteinket, a dolgok jóra és rosszra, fehérre és feketére szétválasztását, ami elhomályosítja a történetre vetett pillantásunkat! Inkább próbáljuk érezni kezünkön a hamut, a nehéz vizes vödröt, a tűz forróságát, a fazekak tisztítását.
|
|
A mese fejlesztő hatásáról |
|
|
 Milyen a jó mese?
A jó mesék, mint például a népmesék, szimbolikus formában foglalkoznak az élet azon nagy kérdéseivel, melyek súlyos problémákat járnak körbe.
A jó mese tartalmazza azokat a konfliktusokat, melyekkel a gyermeknek nap, mint nap meg kell küzdenie.
Miért fontos a konfliktusokkal való azonosulása?
A nap folyamán felgyűlt gyermeki agresszió, félelmek és indulatok csak a mesehallgatás révén oldódnak fel a gyermekben úgy, hogy belső feszültségeit a mesehős kalandjaihoz kapcsolja, s azonosulva a mesefigurákkal, saját problémáit éli meg a mesével. A mesehős diadalával ezek a problémák és szorongások is feloldódik.
Miért fontosak a mesék?
|
|
A mese mint az egyik leghatékonyabb nevelési eszköz |
Gyenes Zsuzsa |
|
, A meséket minden gyerek szereti, s reményeink szerint a mesék valamilyen formában minden család életében jelen vannak. A gyereknevelés kifejezést csak jobb híján használjuk: az alábbiakban azt szeretnénk bemutatni, miben tudja segíteni a mese a gyermek fejlődését, személyisége kibontakozását, identitásának alakulását.
A tanulmány célja egyrészt annak tudatosítása, hogy a mese nem a gyermekkor haszontalan időtöltése, hanem még a felnőttek számára is jelentős lelki és szocializációs „segédeszköz”, másrészt útmutatás nyújtása annak érdekében, hogy gyermekeink számára a lehető legmegfelelőbb meséket a lehető legjobb módon mesélhessük.
|
|
A mese szerepe a kisgyermek beszédfejlődésében |
Gőbel Orsolya |
|
|
A mese a szép szavak, az ízes szavak birodalma. Az anya-ízű, az apa-ízű szavaké. E szavak és kifejezések igazi lélekgazdagítók, léleképítők, lélekcsiszolók és lélek-tisztítók.
A mesei nyelvezet az érzékszervek megmozgatásának világa, amiben a látás, a hallás, a tapintás, az ízlelés, az illatok szinte egyszerre vannak jelen.
A mesében van idő arra, hogy az anyai, apai ajkak formálják, kerekítsék a hangot, a szót, miközben érzésekkel telítik meg azokat.
Másrészt a gyermeknek van ideje meghallani, átérezni, befogadni egy olyan zajjal „összeszemetelt” világban, amiben az idő rövidsége sokszor „megöli” a szót.
|
|
Az első hazai múzeum, amelynek a mese áll a középpontjában |
|
|
|
Helmicz Katalin múzeumpedagógus kiemelte, hogy ezt nem tipikus kiállítási eszközökkel próbálják elérni, a gyerekek egy meseutat járhatnak be. Ezen a népmesei toposzok, szimbólumok megjelenítésével adják át az ismereteket. A Mesemúzeum kedden nyílik meg.
Kelj át az Üveghegyen, teljesítsd a hét próbát, és megkapod a fele királyságot! – ezzel az útmutatással „feltarisznyázva” vághatnak neki a gyerekek a budai Vár aljában megnyílt Mesemúzeum interaktív kiállításának, amelyen a magyar tündérmesék világa elevenedik meg, a Döbrentei utca 15. szám alatt. 2012. október 2-tól látogatható Mesemúzeumban a gyerekek kreatív módon élhetik meg és játszhatják el a meséket, az őket kísérő felnőttek pedig bepillantást kaphatnak a meseirodalom kimeríthetetlen gazdagságába – mindehhez a szakmai hátteret a Petőfi Irodalmi Múzeum nyújtja.
E. Csorba Csilla, a PIM főigazgatója a sajtótájékoztatón kiemelte, hogy a most nyílt múzeum sokat tehet az olvasás és az irodalom elfogadtatása érdekében, s egyben utalt a múzeumpedagógia tapasztalatok fontosságára is.
A szakmai programot a múzeum részéről megálmodó Helmich Katalin röviden vázolta a múzeum működését. Az intézmény három, egymással szorosan összefüggő, egymást kiegészítő egységből áll. A fogadótér alkalmas gyerekelőadások megrendezésére, különféle produkciók bemutatására, és itt zajlanak majd a kreatív műhelyfoglalkozások is.
|
|
KÖNYV - Népmesekincstár |
|
|
|
|
KÖNYV: Mesemondás és mesehallgatás közben megszületik a fény |
Kiss Orsi |
|
 Egy gyerek élete tele van olyan változásokkal, melyek feldolgozásában a jól megválasztott mese rendkívül sokat segíthet. A változás lehet egy egyszerű élethelyzet, mint például az iskolakezdés, de olyan traumatikus élmény is, mint a halál vagy a család elvesztése, de ide tartozhat akár a más gyerekekkel kialakult barátságok és rivalizálások feldolgozása.
A Meseközpont Alapítvány évek óta járja a gyermekotthonokat, és a mese erejével próbálják megerősíteni a gyerekek önmagukba és a világba vetett hitét. Az adventi időszakban egy ideje már nem tárgyi ajándékot visznek nekik, hanem meséket, melyek most könyvalakban is megjelentek. Az Adventi népmesék és legendák 24 történetet gyűjtött össze a világ minden tájáról, így akad bennük magyar, lapp, eszkimó és ukrán eredetű história is.
A meséket Bajzáth Mária, a Meseközpont Alapítvány és a Népmesekincstár Mesepedagógiai Műhely szakmai vezetője válogatta – ünnepvárásról, el nem hangzó kívánságokról, önmagukon túlmutató történetekről beszélgettünk vele.
|
|
Mese hatása a gyerekek fejlődésére |
nlcafe.hu |
|
 „Anya ma fáradt, apa pedig nem ér rá. Majd holnap mesélünk neked.”
Amikor ilyen mondat hagyná el a szánkat, gondoljunk arra, hogy a mese a gyerek fejlődésében ugyanolyan fontos, mint a megfelelő étkezés. Míg a táplálkozás a testi fejlődéshez nélkülözhetetlen, a mese a gyermek szellemi, lelki gyarapodását szolgálja.
A mesék a lelket építik, a képzeletet színesítik, segítenek beletanulni az emberek közösségi szokásaiba, szabályaiba, rávezetnek jó és rossz közötti különbségre, magyarázzák ezt az idegen, egy kisgyermek számára másként fel nem fogható világot.
A mesék elűzik a félelmet, erősítik a kapcsolatot szülő és gyermek között, felvidítanak, elszórakoztatnak. Mese nélkül nem csak a személyiség lesz majd tompább, kiforratlanabb felnőttként, de nehezebben megy majd a beszéd, az olvasás, a szövegértés, a problémamegoldás, a kreatív alkotás, a tanulás, a barátkozás, a párkapcsolatok, a munka, és általában véve kevesebb kapaszkodót talál majd az élet útvesztőiben magára utalt, felnövő gyerek.
|
|
Mesével a gyermekkori agresszió ellen |
Uzsalyné Pécsi Rita |
|
 Nem is gondolnád, milyen nagy szerepük lehet a gyerekkori meséknek többek között akár a felnőttkori problémakezelésben is. Miért fontos ezen kívül, hogy rendszeresen mesélj a kicsiknek? Milyen képességeik fejlődnek és alakulnak ki mindettől?
A mese fontossága
A játék, a mese és a művészetek méltatlanul kevés teret kapnak a gyereknevelésben manapság. Pedig van az emberben egy olyan mély réteg, amihez máshogy nem férhetünk hozzá - csak ezeken az indirekt, közvetett utakon keresztül - hívja fel a figyelmet Uzsalyné Dr. Pécsi Rita, neveléskutató.
A szakirodalom és a tapasztalat régóta mondja, szinte kiáltozza utánunk: sokkal többre lenne szükség, mint amennyit most kapnak a művészetekből gyermekeink, és nem úgy kellene tekintenünk ezekre a műfajokra, mint valamiféle szórakozásra, egy hobbira, aminek csak az élvezet a szerepe: ezek a műfajok nem kevesebbhez, mint gyermekünk neveléséhez, fejlődéséhez tartoznak hozzá.
Az esti mesék helyét szép lassan kezdik átvenni az esti rajzfilmek, a számítógépes játékok - pedig pótolhatatlan élményekkel gazdagodik az, akinek minden este mesélnek. Sőt: a felnőttkort meghatározó, fontos képességek is kialakulnak mesehallgatás közben.
|
|
Minden mese egy varázstükör |
|
|
|
"Minden mese egy varázstükör.
Varázstükör, mely belső világunk valamelyik összetevőjét tükrözi." (Bettelheim)
|
| Következő 20 cikk | Előző 20 cikk |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
A meséket minden gyerek szereti, s reményeink szerint a mesék valamilyen formában minden család életében jelen vannak. A gyereknevelés kifejezést csak jobb híján használjuk: az alábbiakban azt szeretnénk bemutatni, miben tudja segíteni a mese a gyermek fejlődését, személyisége kibontakozását, identitásának alakulását.
