OLVASÓTEREM |
|
2017.11.30. 05:57 |
|
|
Az ezüsthegedű - mesegyűjtemény |
|
2018.12.30. 01:43 |
|
3-8 éveseknek
Ilusztrálta: Csomor Katalin
Kiadó: Szent István Társulat, 2013
Oldalszám: 236
A népszerű írónő évek óta rendkívül közkedvelt, Az ezüst hegedű című mesekönyve 65 kis történetet tartalmaz, 3–8 éves gyerekek számára. A szívet melengető, vicces és megható mesék hősei a kicsik szívéhez közel álló állatok: a mókus, a tücsök, a nyúl, a róka, a medve és az erdő többi lakója. (A gyűjteményből 17 mese olvasható a weblapon.)
Fésűs Éva tanulságos történetei észrevétlenül nevelik az olvasót. A meséket hallgatva a természetbe csöppenünk: megfigyelhetjük a napszakokat, az évszakokat, a hazánkban előforduló növényeket, állatokat (szokásaikat) és a természeti jelenségeket. Az írónő érdekes neveket talál ki szereplőinek, melyek gyakran jellemzik gazdájukat.
Könnyed természetességgel ír olyan hétköznapi dolgokról, amelyeket a legtöbben már megfigyelhettünk, így rendkívül szemléletesen jelenik meg lelki szemeink előtt a következő jelenet:
|
|
A büszke tölgyfa |
|
2017.11.29. 16:56 |
 Volt egyszer egy Köröskörül erdőben egy Sudár, fiatal tölgyfa. Kék ég felé nyújtózkodott, lombjain át arany napfényt szitálgatott, és erős gyökerével a föld minden erejét magába szívta. Ő volt a legszebb az erdőn. A madarak vágyakozva nézték erős Ágai hajlását, védelmező lombját. Szerettek volna rá fészket rakni, de a tölgyfa dölyfösen rázta magát.
- Hess innen, hangos népség! Nem leszek fészektartó! Szép koronám nem ilyenre termett. Hess, Hess...
Még a pihenő madárkát sem tűrte meg az ága hegyen, és ha olykor egy-egy tudatlan kis jövevény mégis próbálkozott rajta a fészekrakással, a büszke tölgy lerázta magáról a félig elkészült madárfészket.
Őszidőben a mókusok vidáman felkapaszkodtak a derekára, és szépen kérték:
- Olyan éhesek vagyunk! Adj egy kis makkot! |
|
A csárdást járó csizma |
|
2017.11.29. 17:18 |
 Volt egyszer egy kis csizmadia, Jankó. Látástól vakulásig dolgozott a mesterművén, egy pár fényes csizmán.
Nagyban szögelte, kalapálta, amikor egyszer csak panaszos sírdogálást hallott a műhely ablakából. Csodaszép tarka lepke vergődött a párkányon, de csak egy szárnya volt.
 - Segíts rajtam, csizmadia legényke – sírt a lepke -, keresd meg a másik szárnyamat a réten, különben meghalok!
- Hogyan keressem, hiszen olyan nagy a rét! – sóhajtott a legényke. – Holnap reggelre pedig be kell fejeznem a mestermunkát.
- Azon sose búsulj, bízd csak rám a munkát! – mondta a lepke.
"Már hogyan tudna egy lepke csizmát remekelni?" – gondolta a kis csizmadia, de annyira megesett rajta a szíve, hogy mégis elment megkeresni a szárnyát.
Meg is lelte egy vadtátika levelén, másnap hajnali harangszóra. Vigyázva felragasztotta a lepke hátára. A kis tarka pille hálálkodva libbent el a kék levegőben.
Annál búsabban fordult a munkája felé Jankó. S hát, amint odapillantott, azt hitte, káprázik a szeme! Készen volt a csizma, de még milyen szépen!
|
|
A fogfájós nyuszi |
|
2017.11.29. 16:09 |
 Képzeljétek gyerekek, mi történt! ... Egy nyuszikának a mezőn megfájdult a foga. Valószínűleg úgy esett meg ez a nagy baj, hogy kemény káposztatorzsára harapott.
Panaszosan makogott a nyuszi, és nem tudta, mitévő legyen. A pofácskája hamarosan dagadni kezdett, s amikor a barázdabillegető meglátta, ijedtében még billegni is elfelejtett.
Lekonyult a füle bánatában, és csak üldögélt a rét közepén, gyógyfüvecskék kínálták magukat orvosságnak a fájós fogára, vadvirágok legyezgették a daganatot. De hát mindez nem sokat használt.
|
|
A hencidai aranyalma |
|
2017.11.29. 17:22 |
 Megérett a hencidai király almája! De nem ám akármilyen alma, hanem aranyalma, és nem is napsugár érlelte, hanem muzsikaszó. A hencidai aranyalma csak akkor növekszik, ha valaki muzsikálgat neki, de úgy, hogy egyszer sem fog hamis hangot se hegedűn, se furulyán, mert amint eltéveszti a dallamot - abban a szempillantásban éretlen alma koppan az ügyetlen muzsikus feje búbján.
Az idén sok bosszúsága volt az öreg királynak, mert ahány zenészt a fa alá ültetett, az mind rosszul furulyázott, hamis hangon játszott, és az almafa alja már telis-tele volt idő előtt lepotyogott, éretlen almával.
Mi lesz, ha egy sem érik meg? Hiszen a fa csak hétévenként terem, akkor is azért, hogy férjhez mehessenek a királylányok. Mert Hencida országában úgy szokás, hogy a királykisasszonyok aranyalmát dobnak az ablakuk alá sereglett kérőknek, és aki elkapja, ahhoz mennek feleségül. Így ment férjhez a királykisasszonyok édesanyja, nagyanyja, dédanyja, de még az üköreganyja is.
|
|
A kíváncsi hóember |
|
2017.11.29. 17:05 |
Mielőtt az öreg Tél elindult a földre, alig győzte összeszedni sokféle cókmókját. Jól megtömte a batyuját hópihével, a zsebeit jégvirággal, és magára aggatta a jégcsapokat. Azután akkorát tüsszentett, hogy az összes száraz falevél, ami még utolsó erejével az ágakba kapaszkodott, lepotyogott, és másnap hajnalra deres lett a határ.
- No, indulás! – mondta, maga köré parancsolva füttyös szélfiait és unokáit, a zömök kis hóembereket.. – tudja-e mindenki a kötelességét? … Ti, fiúk, fújjatok, ahogy csak bírjátok szusszal! Kalapot, ernyőt, háztetőcserepet!
- Ó, de pompás lesz! – fickándoztak a szélfiúk. – Tavasz óta folyton aludniuk kellett, de most minden kéménylyukba belefújunk, minden kabát alá bebújunk!
|
|
A kíváncsi királykisasszony |
|
2017.11.29. 17:17 |
|
 Irgum-burgum, vaskalap!
Tudjátok-e, gyerekek, ki mondta ezt? No, ha nem tudjátok, megsúgom!
Egyedem-Begyedem ország királya mondta, amikor egy harmatos hajnalon felébredt az aranyozott lábú ágyában.
Mérges volt a király, hogy vége az éjszakai nyugalomnak, és megint elkezdődik egy nap, amikor azt sem tudja, hová meneküljön egyetlen lánya elől.
Ugye, csodálkoztok, hogy miért félt a király a tulajdon lányától? Talán arra is gondoltok, hogy csúnya volt a kicsi királykisasszony.
Ó, nem! Szebb volt az, mint a tavasz, üdébb, mint a rózsa, karcsúbb, mint a nádszál. Csakhogy kora reggeltől késő estig egyfolytában kérdezősködött, úgy fúrta az oldalát a kíváncsiság. Az egész palotában senkinek sem hagyott békét. Alig ébredt fel a király, máris felhallatszott hozzá a kertből a királykisasszony fáradhatatlan csacsogása:
|
|
A pajkos napsugár |
|
2017.11.29. 17:07 |
 – Süss fel nap, fényes nap!…- ezt a dalt énekelte télidő végén néhány kipirult arcú, csillogó szemű kisgyerek – de olyan szépen, hogy a felhőkbe takarózott nap nem is tudott ellenállni a kedves hívogatásnak.
Először csak egyetlen elszánt fénysugár keresett magának rést a a vastag fellegek között, hogy lekandikáljon a földre, de amikor sikerült a próbálkozása, egyre többen tódultak utána.
Elcsúsztak a tó vékony jéghártyáján, megcsillantották a nedves, kopasz faágakat, s egy szempillantás alatt millió kicsi fény kacagott, ugrált, sziporkázott piros gyereksapkákon, fehér hófoltokon, csepegő háztetőn és sima ablaküvegen.
|
|
A pitypang bóbitája |
|
2017.11.29. 17:11 |
 Tücsök úrfi a hegedűjét hangolta, és körülnézett a réten, hogy melyik virágnak muzsikáljon. Megakadt a szeme a pitypangon. Igazán bájos volt, amint sárga szoknyáját lobogtatta, libegtette, játszi szélben teregette, pipiskedve hajladozott, bogárkáknak bólogatott.
A hőscincér kipödörte hosszú bajuszát, ha arra sétált, de még a harcias szarvasbogár megszédült a közelében. A pitypang remegett a boldogságtól:
– Ó, de szép lehetek! Mindenkinél szebb!... Mosolyog rám a nap, körültáncolnak a lepkék, és örül a harmatcsepp, amely a szoknyámra hull! Milyen jó élni!
A tücsök naphosszat erről hegedült, és a hiú pitypang öntelten hallgatta. Egyszer aztán még gyönyörűbb akart lenni. Elhatározta, hogy felteszi hófehér bóbitáját, hadd ámuljanak–bámuljanak ezek a botladozó bogarak, és hadd irigykedjék a többi virág, hogy neki ilyen is van!
|
|
A szívtelen csiga |
|
2017.11.29. 20:00 |
 Amikor a csigabiga megkapta a házát, még nem viselte a hátán. Boldogan járta körül szarvacskáit ki-be nyújtogatva, úgy gyönyörködött benne.
- Ugye szép, ugye szép? – kérdezte a kék szarkalábaktól.
A szarkalábak bólogattak, és elismerően énekelték:
Kicsi fehér hófehér
Csigabiga belefér.
Folyosója csavaros,
Kívül-belül takaros.
Fehérre meszelt falán átrengett a napfény. Igazán barátságos kis otthon volt. A csigabiga elgondolta, hogy a gyík kövek alatt lakik, a tücsök lyukban tanyázik, és még a gazdag hörcsögnek is csak földi üreg a lakása. Lám, egyikük sem olyan előkelő, mint ő, akinek igazi, hófehér házikója van.
|
|
Az engedetlen napraforgó |
|
2017.11.29. 20:08 |
 Valahányszor Nap anyóka kerek képe mosolyogva megjelent a keleti égen, a széles mezőben mind feléje fordultak a napraforgó lányok.
- Figyeljetek a sugaramra, fogadjatok szót meleg szavamnak! – intette őket Nap anyó, és a sárgakalapos, sudár virágok meg is fogadták a jó tanácsot.
Csak egyetlen napraforgó rendetlenkedett a tábla szélén. Ő is örült a napsugárnak, a szélnek, a nyárnak, de mindennél jobban a kalapjának. Mert csodálatos kalapot viselt! Olyat, mint egy tányér, telis tele pirinyó sárga virággal.
Igaz, hogy az egész napraforgó tábla minden lánya ilyet hordott, de ez a kis oktondi mégis azt hitte, hogy neki sokkal jobban áll és százszorta szebb, érdekesebb, mint a többiek. Ezért aztán minduntan lehajolt, hogy megnézegesse magát egy eső hagyta kis tócsa tükrében.
|
|
Az ezüsthegedű |
|
2017.11.29. 17:13 |
 A rétek és mezők tündére egy egész hosszú tavaszéjszakán át nem hunyta le csodakék szemét. Mire hajnalodott, harmatkönnye hullott. Éppen arra osont a lábujjhegyen járó májusi szél. Megsimogatta az arcát:
- Miért búsulsz, tündérke? Elvesztettél valamit?
- Ó, dehogy! Éppen ellenkezőleg - csóválgatta fejét a tündér. - Sehogyan sem értem ezt a dolgot. Mindenkinek kiosztottam mindent a raktáramból. Hét pettyet a katicának, fonalat a póknak, csigának a kicsi házat, méheknek a virágpor-gyűjtő kosárkákat - mégis maradt fölöslegem. Egy parányi ezüsthegedű. Ide nézz! ...
A szél bámulatában leült egy fodorka levelére.
- Micsoda hegedű! - sóhajtotta.
- Ugye, kár volna tündérraktár mélyén porosodni hagyni? Csak azt nem tudom, kinek adjam? Bogárkáim szétszéledtek, pillangóim táncolni mentek. Kedves májusi szél, adj tanácsot, hogy mit tegyek!
|
|
Az ispirityi pulykavásár |
|
2017.11.29. 17:23 |
 Volt egy ország, Kerek ország, és annak egy hiú királynője. Ez a Kencefice királyasszony úgy körülvette magát tükörrel, hogy észre sem vette, ősz van-e vagy tavasz. De azt sem látta, hogy mit művel a két körmönfont udvari tanácsosa, Csüride meg Csüroda, akikre országa minden gondját rábízta.
Azok bizony úgy csűrték-csavarták a törvényt, ahogy akarták, és annyi aranyat szereztek, amennyit a zsebük elbírt.
Hét falu volt az országban. Hatot már egészen kifosztottak, csak a hetedikkel nem mentek semmire. Ezt a falut úgy hívták, hogy Ispirity, és az ispirityiek azért nem fizettek adót, mert a királyné egyetlen fia, Boldizsár királyfi véletlenül éppen Ispirityen született.
Nem is fért ez a begyébe se Csüride, se Csüroda tanácsosnak! Egyre azon törték a fejüket, hogy mivel lehetne a királynét haragra lobbantani az ispirityiek ellen.
|
|
Az öreg mókus néni |
|
2017.11.29. 16:35 |
|
|
Búvalbélelt király jókedve |
|
2017.11.29. 17:20 |
 Búvalbélelt király könnyei belepotyogtak a zöldséglevesbe, és a leves olyan sós lett, hogy ki kellett önteni a kutyáknak. Ugrálhatott a hoppmester, bókolhatott a bókmester, zörgethette tarka csörgőit Hacuka, az udvari bolond – Búvalbélelt király napról napra mogorvábban lógatta az orrát, és keservesen sóhajtozott:
- Hej, ha tudnám, hová lett a jókedvem!
Nincs annál borzasztóbb dolog, mint ha egy uralkodónak elmegy a jókedve. Mert akkor elmegy mindenkié.
Alighogy a rosszkedvű király rámordult valami csekélységért a miniszterére, az is rámordult az udvarmesterre. Az udvarmester tovább adta a mordulást a kincstartónak, a kincstartó a kulcsárnak, a kulcsár a főpohárnoknak, a főpohárnok az alpohárnoknak, az alpohárnok a szakácsnak, a szakács meg a kuktának, de úgy, hogy már a fogát is vicsorgatta hozzá.
|
|
Cérna Misi |
|
2017.11.29. 17:15 |
 Cérna Misi, a szegény szabólegényke világgá indult. Üres tarisznya a vállán, lyukas bocskor a lábán, előtte a nagyvilág, háta mögött pedig Nyisszantó Kelemen szabóműhelye.
A tarisznya azért volt üres, mert Cérna Misi senkinek sem jelentette be, hogy világgá megy – bár ha bejelentette volna, akkor sem sütöttek volna neki útravalóul kakastejes kalácsot. Hét faluban híres, nevezetes szabómester volt Nyisszantó Kelemen. Gazdag embereknek szabta a nadrágot, hetyke vitézeknek zsinórozta a mentét. Titokban udvari szabóságra pályázott.
Kevesen tudták, hogy a szép dolmányokon, drága mentéken mennyit dolgozott a legény, Cérna Misi. No de annál jobban tudta, s annál jobban félt a tulajdon inasa ügyességétől Nyisszantó Kelemen. Túlságosan eltanulta ez a legény a mesterséget! Mi lesz, ha felszabadul, és nagyobb hírnévre tesz szert, mint a gazdája? . . .
Nyisszantó mester belesárgult az irigységbe. Ettől kezdve mindenféle durva munkát végeztetett Misivel, hogy elnehezedjenek az ujjai, és minél később szabadulhasson fel az inassorból. Pedig Cérna Misi nagyon szeretett volna mester lenni, mesebeli hercegeknek csodálatos ruhákat remekelni.
Egyszer aztán merészet gondolt! Itt sohasem lesz belőle semmi, de a nagyvilágban talán szerencsét csinálhat.
|
|
Májusi mese |
|
2017.11.29. 16:57 |
 Dönci, az icipici sün gondterhelten ballagott a májusi napsütésben. Jobbról is, balról is virágok mosolyogtak, gyíkocska ragyogó szeme csillant, és fénylett a bogarak fekete háta, amint a fűszálakon hintáztak.
Mindenütt fény – csak a sün orra alatt árnyék.
Mert lógatta, bizony! Annyira lelógatta, hogy Brekuci, a kis levelibéka rákiáltott a fűzfaágról:
– Vigyázz, hékás, mert belebotlasz az orrodba!
– Nem vagyok hékás, hanem idei sün! – borzolta fel magát Dönci.
– Le-he-tet-len! - brekegett mókásan Brekuci. – Idei sünnek még nem lehet ekkora bánata.
– Nekem van! – mondta Dönci komoran.
Erre már odaugrott mellé a barátságos kis béka, és együttérzően tudakolta:
|
|
Mire való a dinnye? |
|
2017.11.29. 16:15 |
A kerekerdei játszótéren egy nagy, kövér borzgyerek rá akart ülni a hintára.
Tapsi Ferkó, Mókus Péter, Ürge Gyurka, sőt még Kisegér Kelemen is hiába magyarázták neki, hogy ne üljön rá, mert ekkora borzfiú alatt leszakadhat a kicsiknek szánt, lenge hinta. Borz Berci mindennap újra eljött, és megpróbálta elfoglalni, amiből rendszerint akkora nézeteltérés támadt, hogy az egyiknek az emlékét máig is őrzi Malacka fülén egy szaggatott csipkeminta.
Egyszer aztán a harkály kiszögezte a tölgyfa derekára az erdei határozatot, ami így szólt:
|
|
Mókus Péter kiskertje |
|
2017.11.29. 16:47 |
 A napos, déli domboldalon már kinyitotta sok sárga ernyőjét a som, amikor Mókus Bence bácsi egy szép napon az odúablakon kinézett...
Ó, mennyi szépet látott! A nedves ágakon ezernyi napsugár táncolt! A parti füzeken sok kis bozontos barka bolyhosodott, mint megannyi icipici nyuszi farka!
Kék ibolya és sárga kankalin virult a réten meg a tavaszi vizek partjain. Vidáman énekeltek a hazatért madarak.
- Gyerekek! Ki az ágyból! - kiáltotta Bence bácsi. - Jó volna ott lent egy kiskertet csinálni, hogy barátságosabb legyen az odunk tája!
A három kismókus ujjongva, kiabálva dobálta le a mohapaplant. A lusta Peti is tüstént felpattant:
|
|
Pöttömke |
|
2017.11.29. 16:27 |
Pöttömke akkora, mint egy lábujjhegyen álló katicabogár. Nem tudom, láttatok-e már lábujjhegyen álló katicabogarat? Én láttam. Méghozzá a meseréti Pöttyös utcában, amit éppen azért neveznek így, mert ott van a katicabogarak mosodája. Kifeszített pókfonálon szárad a napfényben a rengeteg parányi katica szoknya és olyan vidám látványt nyújt, amint ide-oda leng a szélben, hogy még a mogorva szarvasbogár is elmosolyodik, ha arra jár.
Csak Pöttömke haragszik a mosodára, mert attól nem ér rá az anyukája. Ő vezeti a mosodát, és bizony bőven akad dolga ennek a fürge, ezüstös hajú tündér-asszonykának, hiszen nemcsak a katica-szoknyák mosása, hanem a foltos pilleruhák, levetett zöld szöcske-ingek tisztítása is az ő gondja.
Ezért aztán, ha Pöttömke megrántja a köténye sarkát, hogy „Anyu, mesélj!” – mindig csak ezt a választ kapja:
|
|
Pöttömke hóember lesz |
|
2017.11.29. 16:31 |
 Az óvodában, ahová Pöttömke jár, jelmezbált rendeztek. Hű, mekkora izgalom előzte meg! Már hetekkel előbb készültek a pompás jelmezek. Az óvó néni ügyes keze alól mintegy varázsütésre került elő a hosszú fülű nyuszisapka, a pöttyös katicabogár-szoknya, a fekete kéményseprő-ruha, a napraforgó bóbita, hosszú szakáll a törpéknek, és korona a békakirálynak.
A nagycsoporotosok előadást is rendeztek. Énekeltek, verset mondtak, és mindennap többször próbálgatták azt a jelenetet, amiben egy köpcös, büszke hóember is szerepelt. Minden úgy ment már, mint a karikacsapás, amikor két nappal a jelmezbál előtt megbetegedett az a kisfiú, aki a hóembert játszotta volna.
Körülnézett az óvó néni, és azon gondolkodott, hogy ki is helyettesíthetné? Kit tudná nagyon jól, nagyon büszkén és hibátlanul elmondani a hóember szerepét? Pöttömke tüstént jelentkezett. Kézzel-lábbal hadonászott, majdnem leesett a székről, arcocskája kipirult, úgy bizonygatta, hogy csak bízza rá azt a szerepet az óvó néni, meglátja, nem lesz semmi baj!
|
|
Róka koma öröksége |
|
2020.01.21. 03:45 |
 Róka komát kifüstölték. Ki bizony, a gyönyörű várából! Alig bírta megmenteni az irháját egy vészkijáraton át.
Hogy honnan tudom? .. .
A cserfes szajkó tudtára adta országnak, világnak, mert ő mindig, mindent kikiabál, ami a rókával történik. Magas ágról figyeli a fűben sompolygót, aztán hangos szóval riasztja az erdő népét. Róka komának nem egy vadászata ment már füstbe a szemfüles szajkó miatt, érthető tehát, hogy nincsenek valami meleg barátságban egymással.
De Róka komának még sohasem esett ilyen rosszul a szajkó tapintatlansága, mint most, amikor füsttől könnyező szemmel, sebesülten és kárvallottan lógatta megpörkölt farka végét a patakba. Mert ezúttal nem csalafintaságában pórul járt ravaszdi volt, hanem álmában szakadt rá a balszerencse. Mélyebben elszundikált a kelleténél, amikor váratlanul rátörtek a kutyás emberek. Nem szép a szajkótól, hogy egyszerre egy húron pendül az ellenséggel, s elfelejti, hogy az öregapját kalitkába zárta egy madárkereskedő. De lám, még a kajla fülű nyulak is bukfenceznek örömükben a réten, mintha bizony őrájuk sohasem vadásztak volna csaholó kutyákkal.
|
|
Toppantó királykisasszony |
|
2017.11.29. 20:03 |
 Hetvenhét mesebeli ország királylányai között a legszebb volt Toppantó királykisasszony. Haja fényesebb a selyemnél, szeme kékebb, mint a májusi ég, és arcocskája bársonyosabb az árvácska-sziromnál. De jaj! mégis mindenki menekült a közeléből, mert a szépséges királykisasszony valóságos méregzsák volt! Ha valami nem tetszett neki, vagy nem a szeszélye szerint történt, nyomban toporzékolni kezdett.
Akkorákat toppantott haragjában, hogy csak úgy porzott a palota szép, piros szőnyege a lába alatt.
Ez a mérges királykisasszony annyit toporzékolt, hogy mindennap elszaggatott egy pár aranyhímes cipellőt. Az öreg király naponta új cipőt csináltathatott a lányának. Bizony, ez drága mulatság volt, és a királyi kincsesláda tartalma kezdett apadni ...
A királykisasszonyt pedig nem bírták leszoktatni a sok toppantásról. Olyan mérges, csúnya természete volt, hogy csak úgy szikrázott a két szeme!
Végül a király kidoboltatta az országban, hogy feleségül veheti a lányát az, aki olyan cipőt készít neki, amelyet nem bír elszaggatni.
|
|
Tüsszentős mese |
|
2017.11.29. 19:58 |
Neszepisze, a csíkos malacka egyszer nagyon megnáthásodott. Harkály doktor azt mondta, hogy gőzölje kamillatea felett az orrát, és egy hétig ne pancsoljon pocsolyában. Búsult is szegény, és szörnyen unatkozott egymagában a százéves tölgyfa árnyékában, amíg a többi vadmalac vígan dagonyázott. Befogta a fülét, hogy ne is hallja boldog visítozásukat.
Aztán egyszer csak pompás ötlete támadt. Legalábbis ő annak tartotta, amikor elhatározta, hogy elmegy vendégségbe. Végiglátogatja a pajtásait, akiket már régóta nem látott: legelőször a bumfordi mackót.
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
- A jó mese titkai
Írta: 
Tovább…
Volt egyszer egy kis csizmadia, Jankó. Látástól vakulásig dolgozott a mesterművén, egy pár fényes csizmán. 
- Segíts rajtam, csizmadia legényke – sírt a lepke -, keresd meg a másik szárnyamat a réten, különben meghalok!
Képzeljétek gyerekek, mi történt! ... Egy nyuszikának a mezőn megfájdult a foga. Valószínűleg úgy esett meg ez a nagy baj, hogy kemény káposztatorzsára harapott. 
Megérett a hencidai király almája! De nem ám akármilyen alma, hanem aranyalma, és nem is napsugár érlelte, hanem muzsikaszó. A hencidai aranyalma csak akkor növekszik, ha valaki muzsikálgat neki, de úgy, hogy egyszer sem fog hamis hangot se hegedűn, se furulyán, mert amint eltéveszti a dallamot - abban a szempillantásban éretlen alma koppan az ügyetlen muzsikus feje búbján.
Irgum-burgum, vaskalap!
– Süss fel nap, fényes nap!…- ezt a dalt énekelte télidő végén néhány kipirult arcú, csillogó szemű kisgyerek – de olyan szépen, hogy a felhőkbe takarózott nap nem is tudott ellenállni a kedves hívogatásnak. 
Amikor a csigabiga megkapta a házát, még nem viselte a hátán. Boldogan járta körül szarvacskáit ki-be nyújtogatva, úgy gyönyörködött benne.
Valahányszor Nap anyóka kerek képe mosolyogva megjelent a keleti égen, a széles mezőben mind feléje fordultak a napraforgó lányok.
Volt egy ország, Kerek ország, és annak egy hiú királynője. Ez a Kencefice királyasszony úgy körülvette magát tükörrel, hogy észre sem vette, ősz van-e vagy tavasz. De azt sem látta, hogy mit művel a két körmönfont udvari tanácsosa, Csüride meg Csüroda, akikre országa minden gondját rábízta.
Búvalbélelt király könnyei belepotyogtak a zöldséglevesbe, és a leves olyan sós lett, hogy ki kellett önteni a kutyáknak. Ugrálhatott a hoppmester, bókolhatott a bókmester, zörgethette tarka csörgőit Hacuka, az udvari bolond – Búvalbélelt király napról napra mogorvábban lógatta az orrát, és keservesen sóhajtozott:
Cérna Misi, a szegény szabólegényke világgá indult. Üres tarisznya a vállán, lyukas bocskor a lábán, előtte a nagyvilág, háta mögött pedig Nyisszantó Kelemen szabóműhelye. 
Dönci, az icipici sün gondterhelten ballagott a májusi napsütésben. Jobbról is, balról is virágok mosolyogtak, gyíkocska ragyogó szeme csillant, és fénylett a bogarak fekete háta, amint a fűszálakon hintáztak. 
Az óvodában, ahová Pöttömke jár, jelmezbált rendeztek. Hű, mekkora izgalom előzte meg! Már hetekkel előbb készültek a pompás jelmezek. Az óvó néni ügyes keze alól mintegy varázsütésre került elő a hosszú fülű nyuszisapka, a pöttyös katicabogár-szoknya, a fekete kéményseprő-ruha, a napraforgó bóbita, hosszú szakáll a törpéknek, és korona a békakirálynak.
