A nagy szökés |
konyvkritikak.blog |
2020.08.19. 13:25 |
 Írta: David Walliams, fordította: Vereckei Andrea. Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2017., 472 oldal
 David Walliams azon kevés szerzők közé tartozik, akinek a regényei magyarországi megjelenéseit kiemelt figyelemmel követem, és igyekszem szinte a kiadás után rövid időn belül elolvasni. Így volt ez a frissen megjelent A nagy szökéssel, amelyre azért is voltam különösen kíváncsi, mivel a Gengszter nagyi párjaként harangozták be, az pedig máig a kedvencem Walliams-regényem.
Jack nagyapja az idő múlásával egyre inkább felejt el dolgokat. Az egészen apróktól kezdve egészen addig, hogy milyen évet is írunk. Így fordulhat elő, hogy egy nap eljut odáig, amikor a képzeletében ismét az 1940-es években, a II. világháború idején járunk, amelyben repülőalezredesként szolgált. A kisfiú szülei úgy döntenek, hogy nagypapa többé nem maradhat egyedül, így az Alkonyi Hajlék nevű helyre rakják be.
Jack azonban rájön, hogy az idősek otthona sötét titkokat rejt, így mindent megtesz annak érdekében, hogy kiszabadítsa a nagypapát. Csak hogy ez nem igazán könnyű, ha a delikvens valódi fogolynak képzeli magát és háborús hősként viselkedik minden helyzetben.
|
|
A nap színe |
Katona Alexandra |
2020.08.23. 06:41 |
Írta: David Almond, fordította: Rét Viktória. Tios az Á, 2019., 169 oldal
 „Átlagos nyári nap van, az a nap, amikor Jimmy Killen meghal és feltámad” – hangzik a felütése David Almond legújabb, a fiatal felnőtt korosztálynak szóló regényének. Az Andersen-díjas brit szerző számos nemzetközi elismerést tudhat magáénak, a magyar piacon az átütő siker azonban mindeddig elmaradt.
Hatodik, magyarul is olvasható regénye, A nap színe méltán számíthatna komolyabb visszhangra.
A könyv oldalain a tizenéves Davie-vel utazhatunk együtt egy borzalmas és fantasztikus világban, amely minden lépésnél valami újat, csodálatra méltót vagy rémisztőt tár a szemünk elé.
Ez a látszólag céltalan barangolás ugyanannyira szól a világ megismeréséről, mint a felnőtté válásról, identitásunk kereséséről és egy fiatal fiú törekvéseiről, hogy az édesapja elvesztése okozta gyászt fel tudja dolgozni.
|
|
A rettentő görög vitéz |
Nagy Boldizsár |
2015.05.24. 18:42 |
Írta: Zalán Tibor, illusztrálta: Baranyai András. Pozsonyi Pagony, 2011., 56 oldal
 "Van kardomhoz buzogányom,
nem vagyok én bunkó.
Egy veszéllyel kevesebb és -
ez igazából frankó."
Nem titok, hogy ez volt az első könyv, amire azt mondtam: muszáj, hogy bekerüljön az idei mustrába. Zalánnak talán az eddigi legvirtuózabb és legelevenebb mesejátékáról van szó, amivel a közönség már találkozhatott a Stúdió K társulat bábelőadásán (a darabot Fodor Tamás rendezte).
|
|
A Sötétben Látó Tündér |
Szilágyi Zsuzsa |
2015.05.24. 14:01 |
Írta Bagossy László, illusztrálta: Takács Mari. Pozsonyi Pagony, 2011., 64 oldal
 Színes álmokat kívánok!
Málnácskapiros, nádszálzöld, éjmélykék ruhába öltöztette Bagossy László meséjét Takács Mari.
A Sötétben Látó Tündér kivételes erejű színházi előadásmódján túllépve a mesebeszédből színpompás mesekönyv, önálló mű lett.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy színház. A színházban élt-éldegélt egy rendező, aki maga is nagy kedvét lelte a mesélésben. Volt neki egy kedves története, a világszép Nádszálkisasszonyé.
Valahányszor a gyerekei azt kívánták, lekuporodott az ágyuk szélére, és elmesélte nekik, hogyan találta meg a királyfi a három nádszál egyikében a szerelmét, a világszép Nádszálkisasszonyt. Volt abban a mesében gonosz boszorka, nyalka királyfi, gyönyörű szép királykisasszony, táltos paripa, bátorság, szerelem, de még türelmetlenség és nagy baj is, nem beszélve a Fekete-tenger hetvenhetedik szigetéről. Mikor a rendező befejezte az ágy szélén a meséjét, és a királyfi meg a világszép Nádszálkisasszony boldogan éltek, míg meg nem haltak, egyszer csak megszólalt a takaró alól egy álmos hangocska:
„Mesélj még, félek egyedül a sötétben!” Valahogy így képzelem, miért is kerekítette Bagossy László kedvenc meséje köré A Sötétben Látó Tündér szívet melengető történetét.
|
|
A Szemüveges Szirén |
Mikola Emese |
2016.11.12. 15:45 |
Írta: Dunajcsik Mátyás, illusztrálta: Glicze Gergő. Kolibri Kiadó, Budapest, 2016., 90 oldal
 Izlandi titkok dzsesszdallamokra
A 10-plusz korosztály igényli a kerek történetet, a mesét, a főhőst, a példaképet, és egy világos végkifejletet. Ez itt mind együtt van.
 A Litera gyermekkönyvkritika-pályázatának második helyezettje Mikola Emese lett, Dunajcsik Mátyás A szemüveges szirén című könyvéről írt kritikáját olvashatják.
Ki az, aki felfigyel egy szemüvegesre? Egy másik szemüveges. Vagy az, aki nagyon szeret egy szemüvegest. Nincs ez máshogy akkor sem, ha könyvcímmel, vagy „szemüveges" könyvborítóval találkozik az ember. Valljuk be, hogy e titkos társaság tagjai úgy gondolják, elmélyültebbek a szemüvegteleneknél.
|
|
A Szemüveges Szirén (2) |
Navratil Dominika |
2017.09.30. 08:34 |
A környezetvédő kalózkísértetek és a bátor kislány esete
Rendhagyó karakterek, formabontó cselekmény és implicit tanulság – A Szemüveges Szirénben minden adott egy izgalmas és újító ifjúsági regényhez, de vajon meg tudja ragadni a célközönségét?
Egy világítótorony a tenger közepén. A világirodalom kedvelt szimbóluma, rengeteg jelentést képes magába sűríteni a vágyakozástól a biztonságon át az elszigetelődésig, így amikor az első oldalon megtudjuk, hogy Atlanta és édesapja egy világítótoronyban élnek egy apró szigeten, akaratlanul is elkezdjük hozzárendelni a lehetséges értelmezéseket.
A páros csak rádión keresztül tartja a kapcsolatot a külvilággal, ritkán mennek ki a faluba, és napjaik nagy része azzal telik, hogy jazz lemezeket hallgatnak, sakkjátszmákat játszanak távoli világítótornyok lakóival és a különböző szeleket nevezik el erősség és irány alapján. Kétségtelenül elszigetelt és magányos ez az élet, mégis olyan szabadságot és megnyugvást adhat, amely minden introvertált ember számára honvágyat ébreszt egy olyan hely iránt, ahol még sosem járt (fernweh).
Dunajcsik Mátyás Izlandon töltött évei nehezen megragadható, mégis látható nyomot hagytak a regényen, amely izgalmas és újszerű színfolt a magyar gyerekirodalomban.
|
|
A szeretettolvajok |
Lovász Andrea |
2016.07.14. 14:50 |
Írta és illusztrálta: Kalas Zsuzsa. Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2012., 152 oldal
 Kalas Zsuzsa könyve a cím által generált olvasói elvárásokkal ellentétben egészen friss hangú gyerekregény: „Történet a novemberi esőről, Andrisról (a kisfiúról), Sándorról (a pizzafutárról) és Kláriról (a konyhalányról), a repülő fekete motorosokról, de főként és elsősorban a macskákról és Giliszta Kázmérról”.
Nemcsak a szereplők jól megválasztottak, de a kompozíció is példaszerű: a kellően rejtélyes furcsaságok (titokzatos, fekete lények; csapóajtóként működő tetőcserepek; szőrén-szálán eltűnő markológépek; kékes fénnyel felizzó újsághirdetések) fokozatos, pontosan adagolt bevezetése, a különböző történetszálak váltogatása, majd jól időzített összefonása, a megfelelő pontokon elhelyezett cliffhanger-fejezetzárások, az ember-, giliszta-, macskanézőpontok és elbeszélői hangok folyamatos és meglepetésszerű váltakozásának köszönhető, hogy felnőttek számára is élvezhető ritmusú könyv született.
|
|
|
A szomjas troll - Kis viking legendárium |
Tamás Zsuzsa |
2020.08.25. 09:54 |
Írta: Varró Dániel, illusztrálta: Maros Krisztina. Jelenkor, 2018., 128 oldal
Amikor arról értesültem, hogy Varró Dániel A szomjas troll címen kis viking legendáriummal állt elő, azt hittem, azokat a mítoszokat, archaikus elképzeléseket szedte versbe – vagyis alakította át, teszem azt, fornyrđislagból valami varródanissá –, amelyeket Skandinávia germán lakói a kereszténység felvétele előtti időkben a világról és benne önmagukról alkottak, vagyis hogy legendáriumához az Edda óészaki mitologikus és hősi énekeit vette alapul. (És még az is felötlött bennem, hogy talán ő is a Vikings sorozat rajongója.)
Utóbbiról fogalmam sincs, előbbiről azonban bizton állíthatom, hogy tévedtem: noha a kis viking legendárium kulisszái és az azokat benépesítő élőlények mind meglehetősen északiak, a verses mesék alapját nem az óskandináv költészet, hanem a nagyon is mai, eleven gyermeki természet képezi.
|
|
A szomorú kacagány |
Benyovszky Tóth Anita |
2016.07.24. 07:03 |
Írta: Bosnyák Viktória, illusztrálta: Rippl Renáta. Csimota Kiadó, 2014., 30 oldal
 „Szent virágcserép! Mi a toklász folyik itt?”
Egy régi mappa ragasztott gerinccel és sarkokkal, az elő- és hátlapon kötőkkel, csodálatos virágdíszítéssel és vignettával az elején. Ez egy olyan könyvecske, amit én akarok! A felnőtt. Nem érdekel, megakad-e rajta a gyerek szeme a színpompás, modern, magát kellető mesekönyvek áradatában. Ráérek majd később elgondolkodni, vajon tetszik-e neki. Szinte biztos vagyok benne, hogy ő is szeretni fogja, mert tőlem kapja. A gyönyörű könyvet, az érdekes mesét, a közös olvasást.
Rippl Renáta gyönyörű illusztrációi megveszik a szülőt (aki aztán a könyvet) – anélkül, hogy hallott volna a szerzőről vagy a kötetbe foglalt meséről. Mert harmonikus a látványvilág: a régi, szürke lapokat imitáló alapszínen apró virágminta láthathó, búzavirágkék, levendulalila és fűzöld színekben. A tördelés izgalmas, a képek variálása a szövegrészletekkel minden oldalon friss és újszerű, mozgalmassá teszi az amúgy sem unalmas illusztrációkat és szöveget.
|
|
A szupermenők |
Murzsa Tímea |
2015.05.30. 22:33 |
Írta: Réka Mán-Várhegyi. Tilos az Á Könyvek, 2015
 “Ez egy nagyon vicces lány naplója, akinek a szülei válófélben vannak, így az anya két lányával elköltözik gyönyörű budai polgári lakásukból egy lakótelepi 50 négyzetméteres panelbe.”
Mán-Várhegyi Réka neve ismerősen csenghet az olvasó számára. Az írónő két éve robbant be a köztudatba: 2013-ban elnyerte a JAKkendő-díjat a Boldogtalanság az Auróra-telepen című könyvével, ezt pedig további elismerések követték, többek között ő képviselte hazánkat a 2015-ös Európai Elsőkönyvesek Fesztiválján. A szupermenők az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelent meg.
„Írtam már felnőtteknek és gyerekeknek is, de tizenéveseknek ez az első könyvem.” – írja a szerző a fülszövegben.<
|
|
|
A testrablók éjszakája |
Lapis József |
2020.08.23. 16:04 |
Írta: Bartól Imre, illusztrálta: Bán Sarolta. TeaKiadó, 2019., 56 oldal
 Új testrablói vannak a nyárnak
Egyedi és különleges kiadvánnyal jelentkezett nemrégiben a Tea Kiadó. A testrablók éjszakája nyolc éven felülieknek szánt gyerekkönyv, Bartók Imre szövegével, nagy, albumszerű kiadásban (grafikai tervezője: Zádor György), Bán Sarolta fotómontázsaival (a fényképek egy része nem saját, ha jól értem az impresszumbéli közlést).
A kiadás – nagyalakú album, hol egész oldalas és kétoldalas fotókkal, hol relatíve kisebb képek elhelyezésével az oldalon, és mellettük redukált mennyiségű szöveg – számomra inkább a kisebbeknek szóló könyveket idézi, és úgy is érzem, hogy bizonyos szempontokból ez a narratíva és szöveges-képes felépítmény egyszerűen már kevés lehet a nyolc éven felüli korosztálynak.
A kérdés az, hogy ad-e olyan többletet a könyvterv a kifejezetten rövid meséhez, ami kellően izgalmas befogadói élményt eredményez (egyszerűen szólva, hogy megéri-e az árát).
|
|
A testrablók éjszakája (2) |
|
2020.08.23. 16:34 |
Írta: Bartól Imre, illusztrálta: Bán Sarolta. TeaKiadó, 2019., 56 oldal
Szelíd földöntúli rettenet
„Nem ismersz rám,
ha éppen rám nézel.
Különben kívülről fújsz.”
(Vida Gergely: A testrablók támadása)
Szőke kislány sétál a stégen. Körülötte dús, zöld vegetáció, az égboltot azonban sötéten gomolygó felhők borítják; vihar közeleg. A lány tekintete valami olyanra szegeződik, ami túl van a kereten. Csak a könyv megfordítása után válik nyilvánvalóvá, mi az, amit néz: a bal felső sarokban egy lebegő űrhajó látható. Nem könnyű észrevenni, mivel kékes-szürke árnyalatai teljesen beleolvadnak a viharfelhők színkörnyezetébe.
|
|
A torony |
Szőcs Henriette |
2016.04.02. 22:16 |
Írta: Majoros Nóra, illusztrálta: Sánta Kira.Abrakadabra, 2013., 32 oldal
 Sci-fi mese környezetvédelmi tanulságokkal
Bármilyen korú az ember, azt kutatja, mi végre jött a világra, mi dolga a Földön. Minél fiatalabb, annál őszintébben, nyitottabb szemmel, füllel és lélekkel fürkészi az őt körülvevő világot, veszi észre rezdüléseit. Még szerencsésebb a helyzet, ha ehhez olyan kiváló lakhelye van, mint Majoros Nóra sci-fi-szerű meséjében a főhősnek, a kisfiúnak a torony.
„Ezen a bolygón is volt legmagasabb hegycsúcs, de hiába nyújtózkodott kevélyen az ég felé, a torony legfelső ablakából még így is alacsonynak tűnt.”
Majoros Nóra tájépítő mérnök, aki extrém építészettel is foglalkozott; valószínűleg e két tapasztalat határozza meg vonzódását a sci-fi műfajához és természet közeli témaválasztásait. 2002-ben az Új Akropolisz alapítvány Történet- és mesepályázatán nyert az Erdőőre kéreg apó című mesével, majd 2007-ben az In Memoriam Lázár Ervin meseíró pályázaton ért el első helyezést az Aranyos gépmadárral.
Bármilyen korú az ember, azt kutatja, mi végre jött a világra, mi dolga a Földön. Minél fiatalabb, annál őszintébben, nyitottabb szemmel, füllel és lélekkel fürkészi az őt körülvevő világot, veszi észre rezdüléseit. Még szerencsésebb a helyzet, ha ehhez olyan kiváló lakhelye van, mint Majoros Nóra sci-fi-szerű meséjében a főhősnek, a kisfiúnak a torony. „Ezen a bolygón is volt legmagasabb hegycsúcs, de hiába nyújtózkodott kevélyen az ég felé, a torony legfelső ablakából még így is alacsonynak tűnt.” - See more at: http://www.irodalmijelen.hu/2014-apr-23-0810/sci-fi-mese-kornyezetvedelmi-tanulsagokkal#sthash.ikMBtKoX.dpuf
Bármilyen korú az ember, azt kutatja, mi végre jött a világra, mi dolga a Földön. Minél fiatalabb, annál őszintébben, nyitottabb szemmel, füllel és lélekkel fürkészi az őt körülvevő világot, veszi észre rezdüléseit. Még szerencsésebb a helyzet, ha ehhez olyan kiváló lakhelye van, mint Majoros Nóra sci-fi-szerű meséjében a főhősnek, a kisfiúnak a torony. „Ezen a bolygón is volt legmagasabb hegycsúcs, de hiába nyújtózkodott kevélyen az ég felé, a torony legfelső ablakából még így is alacsonynak tűnt.” - See more at: http://www.irodalmijelen.hu/2014-apr-23-0810/sci-fi-mese-kornyezetvedelmi-tanulsagokkal#sthash.ikMBtKoX.dpuf
Bármilyen korú az ember, azt kutatja, mi végre jött a világra, mi dolga a Földön. Minél fiatalabb, annál őszintébben, nyitottabb szemmel, füllel és lélekkel fürkészi az őt körülvevő világot, veszi észre rezdüléseit. Még szerencsésebb a helyzet, ha ehhez olyan kiváló lakhelye van, mint Majoros Nóra sci-fi-szerű meséjében a főhősnek, a kisfiúnak a torony. „Ezen a bolygón is volt legmagasabb hegycsúcs, de hiába nyújtózkodott kevélyen az ég felé, a torony legfelső ablakából még így is alacsonynak tűnt.” - See more at: http://www.irodalmijelen.hu/2014-apr-23-0810/sci-fi-mese-kornyezetvedelmi-tanulsagokkal#sthash.ikMBtKoX.dpuf
|
|
A varázsgombóc |
Lovász Andrea |
2017.03.31. 23:27 |
Írta: Gyárfás Endre, illusztrálta: Vida Győző. Gondolat Kiadó, 1991., 62 oldal
 Gyárfás Endre: A varázsgombóc c. mesekönyve már címében sejteti, hogy a mesehagyományok folytatója kíván lenni. A mágikus tárgyak olyan fontosak lehetnek a mesékben, hogy a nemzetközi mesekatalógusban külön típuscsoportot alkotnak (AaTh 560–621) a mágikus tárgyat központi motívumként szerepeltető mesék: A bűvös gyűrű, A csodamalom, A győzhetetlen kard, A csodalevelek stb. népmesetípusok sorába illeszkedhetne Gyárfás Endre varázsgombóca is.
A felsorolt típusú mesékben az adott mágikus tárgy mindig a hős segítségére van, mindig jelen van, aktívan részt vesz a mese cselekményében, ezzel szemben – és ez a tény emblematikus lehet e mese világát és a népmesék viszonyát illetően is – a varázsgombóc csak negatívan szerepel: ez a keresés célja, a főszereplő törpék csak vágyakoznak rá, s mikor lehetőségük lenne létrehozni (megfőzni), akkor széttépik a recepthez szükséges varázsigét.
|
|
A világ leggonoszabb meséi |
Lovász Andrea |
2018.01.24. 10:36 |
Írta: Ijjas Tamás, Lackfi János, illusztrálta: Molnár Jacqueline. Móra Könyvkiadó, 2017., 56 oldal
 Gonoszka kis mesék
A cím ígéretével szemben, amit valójában kapunk az inkább a felnőttek elvárásainak felel meg, azaz a felnőttekre kikacsintó, gonoszul megírt kis szövegek ezek. Nem is gonoszak, nem is mesék. Nemcsak azért, mert a bennük megírt gonoszságok inkább csak gonoszkodások – azzal a konszenzussal, hogy ez utóbbi a gonosznak valamiféle eufemizált, játékba, tréfába hajló variánsa −, hanem azért is, mert a szövegek blöffjellege esetenként dominánsabb, mint a maga a propozicionális tartalom.
A világ legrövidebb meséit 2014-ben jelentette meg a szerzőpáros, s e mostani kötet hasonló elgondolás alapján állt össze, hasonlóan rövid és még rövidebb szövegekből.
|
|
A világ legszebb mosolya |
|
2020.08.22. 19:56 |
Írta: Brynjulf Jung Tjønn, fordította: Petrikovics Edit, Kolibri Kiadó, 2015., 132 oldal
Életünk földi mása
Számomra fontos tanulsággal szolgált Brynjulf Jung Tjønn regénye, miszerint: ki cím alapján választ könyvet, az valamilyen formában csalódik végül. A világ legszebb mosolya a kötet címe, és elmondják ugyan, milyen is a világ legszebb mosolya, de elsősorban sokkal keserűbb dolgokról van szó, a legszebb mosoly mögött ott a tengernyi szenvedés, és hiába várom annyira az utolsó oldalt, nem emel föl. Mondjuk, ez nem is olyan nagy baj.
Megkínozza az olvasót a könyv, de jó értelemben, és a sok fájdalom mögé rejti el a szépséget, vegye észre, aki tudja értékelni.
|
|
A világ összes kincse - jazz-mesejáték CD-melléklettel |
MIKLÓS MELÁNIA |
2013.10.06. 20:55 |
Írta: Bátky András, illusztrálta: Rofusz Kinga, zenéjét szerezte: Sárik Péter. Kiadó: Csimota, 2012., 66 oldal
 Kincs, ami van
Példaértékű összművészeti vállalkozás A világ összes kincse című jazz-mesejáték. A Csimota Kiadó a műfaj legjobbjait kötötte csokorba, akarom mondani: rejtette kincses ládájába. A teljesség élményéért megéri elindulni nyomukban az úton.
A Csimota kiadványa „kettő az egyben” csomagot kínál: egy csodálatosan illusztrált mesekönyvet és egy műfajteremtő jazz-zenei hangjáték-lemezt.
A kezdeményezés nem egyszerűen a gyerekeket a zene világába bevezető sorozatot folytatja, amely A csodafa című mesekönyvvel és a klasszikusokkal vette kezdetét, hanem a nyilvánvaló (és az utószóban kissé túlhangsúlyozott) pedagógiai célzaton túli „hozzáadott értéke” is igen jelentős. Azonos cím alatt gazdagabbak lettünk egy kortárs magyar mesével, egy jazz-improvizáció alapú mesejátékkal, egy önálló tárlatként is bemutatható rajz-együttessel valamint egy kortárs zenei koncertbe ágyazott interaktív bábelőadással – de erről kicsit később.
|
|
A Virág utcai focibajnokság |
Pompor Zoltán |
2017.04.08. 13:12 |
Írta: Dávid Ádám, illusztrálta: Rubik Anna. Pozsonyi Pagony, 2011.,104 oldal
Kipp, kopp, koppolok
Dávid Ádám első regényének, A Virág utcai focibajnokságnak a középpontjában látszólag egy kisfiú, Kovács Koppány áll, ám az univerzum centruma mégsem ő, hanem Nagyi, aki mindenható erejével egyben tartja a családot, kozmoszt teremt a káoszból, sugárzásával élteti a körülötte élőket.
De mi lesz a Virág utcával, ha egyszer kialszik ez a fényes csillag?
|
|
A víz ösvénye |
Lovász Andrea |
2016.12.23. 11:16 |
Írta: Molnár Krisztina Rita, illusztrálta: Simonyi Cecilia. Alexandra, 2016., 96 oldal
 Holott csobogással
Molnár Krisztina Rita kisregénye monológok sorozatából épül (ahogy a történések hátterében is folyamatosan cseveg a vízesés), Tamás (a tízéves kisfiú) és Eszter (az anyukája) mellett a lillafüredi vakáció több résztvevője is szót kap, köztük két különös beszélgető, Herman Ottó és József Attila szobra. Ők sok-sok éve „élnek” ugyanott, ám csak most, ebben a történetben találkoznak és barátkoznak össze. Ahogyan a főszereplők is igazából most találnak egymásra – Tamás ugyanis örökbe fogadott fia az anyukájának, akit csak itt és ekkor, a kettesben eltöltött napok után tud anyának szólítani.
A magaslati levegő és a barlangterápia nemcsak az asztmát gyógyítja, de tisztává, könnyebbé tesz sok mindent, legfőképpen a hétköznapok mókuskerekeit is távolról szemlélni: „mint egy filmben. Elég nevetséges.”
|
|
A Völgy, írta Tárkony |
Lapis József |
2016.09.06. 20:31 |
Írta: Kollár Árpád, illusztrálta: Nagy Norbert. Csimota Kiadó, 2016., 84 oldal
 Sampite
Kollár Árpádról gyakran jut eszembe Kosztolányi híres analógiája: „Minden költő gyermek.”
A Csimota gyerekkönyvkiadó által megjelentett második könyve, A Völgy, írta Tárkony azt a benyomást kelti, hogy itt egy írás- és játékszenvedélytől fűtött, a nyelv- és a világteremtés lehetőségeiben tobzódó, felszabadult, öntörvényű, s valljuk meg, talán kicsit felelőtlen költő-gyermek szól hozzánk.
Már az első gyerekkönyvről, a Milyen madár című verseskötetről is az volt elmondható, hogy láthatóan nem egy profi, trendkövető, a korosztályi igényeket szem előtt tartó „gyerekversgyártó” terméke, hanem egy kísérletező kedvű, a műfajjal bátran (ám nem vakon) ismerkedő, a befogadóközönséget komolyan vevő, engedményekre kevésbé hajlamos, a költészetről ugyanakkor rengeteget tudó poéta írta.
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
