Erdei kalács |
Petrolay Margit |
2018.10.05. 19:01 |
|
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, kerek erdő. A nagy, kerek erdőben lakott egy öreg nagyapó. Majdnem olyan öreg, mint az erdő. Öreg nagyapónak volt egy kicsi, kíváncsi unokája.
Nagyapó reggel kihajtotta az erdőre a teheneket: a fehéret, a feketét meg a tarkát, estére meg hazahajtotta őket.
A kis unoka olyankor már leste-várta nagyapót, s ha meghallotta a tehenek kolompját, futott, szaladt a szélső fáig. Messzebbre nem merészkedett, mert félt az erdei vadaktól.
– Jó estét, nagyapókám! – kiáltotta a kis unoka, mikor meglátta nagyapót a tehenekkel.
|
|
Erdei mulatság |
Zelk Zoltán |
2018.10.03. 20:13 |
A medve nagyon unatkozott. Végül is elhatározta, hogy összehívja az állatokat egy kis mulatságra. Fel is kerekedett tüstént, s elment a farkashoz.
- Azt gondoltam, farkas koma, jó lenne egy kis mulatságot rendezni, nagyon unalmas így az élet.
- Nem bánom - felelte a farkas -, csak egy baj van: a mulatságon enni is szoktak, de kinek van annyi ennivalója, hogy egy egész vendégseregnek elég legyen? Hiszen magunknak is alig van valami harapnivalónk.
- Ez igaz - bólogatott szomorúan a medve, de nemsokára felvidult, mert nagyszerű ötlete támadt. - Mindenki hozzon magával ennivalót! - kiáltotta örömmel. - Akkor aztán olyan vendégasztalt terítünk, hogy aki meglátja, táncolni kezd örömében.
Tetszett a dolog a farkasnak is. Rögtön munkához láttak, megírták a meghívókat, s másnap reggel kiakasztották a fákra:
MEDVÉÉKNÉL HOLNAP NAGY VIGASSÁG LESZEN, AKI NÉGY LÁBON JÁR, AZ MIND-MIND OTT LEGYEN! ELEMÓZSIÁT IS HOZZON TARISZNYÁBA, MERT SZEGÉNY A MEDVE, ÜRES A KAMRÁJA!
|
|
Gazsi kalandja |
Mikszáth Kálmán |
2018.10.03. 15:39 |
|
Gazsi körül forog a kaland. Gazsi, ez a vásott kisfiú elszökött otthonról (bizonyosan rossz fát tett a tűzre, eltört talán egy bögrét), s addig ment, mendegélt, míg egyszer az erdőben találta magát, annak is a kellős közepén.
Megéhezvén, korgott a hasa, szeretett volna már visszameni, de nem tudta az utat.
Nosza, sírásra fakadt a mi Gazsink, de biz azt senki sem hallgatta, csak a gyík és a szarka, de azok csak nevették, mintha mondanák.
„Minek mentél el otthonról, te kis csacsi! Minden dolognak előbb kell a végét átgondolni!”
Amint így búslakodik a szegény Gazsi, egyszer csak megzörren a gally, s ott terem a tisztáson dirmegve-dörmögve egy vén mackó.
Most ijedt meg igazán Gazsi, roppant zokogásra fakadva.
|
|
Három kérdés |
Zelk Zotán |
2018.10.03. 18:53 |
|
Négy barátról szól ez a mese, s akár hiszitek, akár nem, ez a négy barát egy fekete pulikutya, egy fehér kecskegida, egy tarka cica és egy rózsaszínű kismalac volt. Ugyanabban az udvarban éltek mind a négyen, a gazdájuk kosztján. Annyira szerették egymást, hogy legszívesebben egy tányérból ettek volna. Még azon is búsultak, hogy külön-külön kellett lakniuk, hogy a malac nem mehetett be a kutyaházba, a kutya nem mehetett be a disznóólba, s hogy a kecske nem aludhatott a cica mellett a kemencén. Ezért aztán el is határozták egyszer, hogy otthagyják a gazdájuk udvarát, és olyan helyre vándorolnak, ahol éjjel-nappal együtt lehetnek, örök barátságban.
|
|
Kacor király |
magyar népmese |
2016.02.18. 18:02 |
|
Volt egyszer egy szegény özvegyasszony, s annak egy macskája. Ez a macska olyan kajtár, olyan falánk volt, hogy minden fazékba, minden lábasba beleütötte az orrát. A szegény asszony megelégelte a macska kajtárságát, s egyszer, mikor a macska a tejeslábast egészen kiürítette, fogta a seprűt, jól megverte, s mondta neki:
- Kitakarodj a házamból, fel is út, le is út, többet ide be ne tedd a lábadat!
|
|
Kutya-macska barátság |
Fésűs Éva |
2016.02.18. 17:56 |
|
 Vasárnap éjjel macska járt a kertben. Ott maradtak a nyomai, mintha valaki kerítéstől kerítésig hosszú gyöngysort ejtett volna a hóba. Izgágáné, a lúd akkora csodát csinált belőle, hogy még a ketrecben gunnyadó, öreg házinyulakat is sikerült felidegesítenie. Nyugtalanul tapogatták mozgó orrukkal a dróthálót:
- Mi történt? Mitől kell félni? -
- Attól, hogy maholnap még egy jöttment görény is csak úgy besétálhat ide, mintha házőrzőnk se volna! - hangoskodott a lúd.
|
|
Leves hurkapálcikából (1) |
Andersen |
2018.03.02. 19:06 |
 1. Leves hurkapálcikából
- De pompás volt tegnap az ünnepi ebéd! - lelkendezett egy öreg egérasszonyság a szomszédasszonyának, aki nem volt hivatalos az egérkirály lakomájára. - Én az öreg királytól számítva a huszonegyedik helyen ültem, s az nem megvetendő hely! Ami a fogásokat illeti, igazi szakértelemmel voltak összeállítva. Penészes kenyér, szalonnabőr, faggyúgyertya meg hurka - aztán ugyanez megint elölről.
Mindenki úgy érezte, hogy két ebédet evett végig. Nagyon jó volt a hangulat, s olyan bizalmasan beszélgettünk, mint meghitt családi körben. A végén nem maradt a lakomából más, mint egy csomó hurkapálcika, hát azokra terelődött a szó, meg arra, hogy állítólag hurkapálcikából is lehet levest főzni. Mindenki hallotta már a hírét, de olyan levest még senki nem evett, azt meg még úgyse tudta, hogyan kell elkészíteni.
Gyönyörű pohárköszöntőt mondtak a hurkapálcika-leves feltalálójára, aki megérdemelné, hogy megválasszák a szegényházak elöljárójának. Ugye, mulatságos dolog?
Aztán maga az öreg egérkirály emelkedett szólásra, s kijelentette, hogy azt az ifjú egérhajadont, aki hurkapálcikából a legízesebb levest főzi, maga mellé ülteti a trónra, királynéjává teszi. Egy év és egy nap gondolkodási időt ad.
|
|
Leves hurkapálcikából (2) |
|
2018.03.02. 19:27 |
 2. Mit látott és tanult világjáró útján az első kisegér
Amikor elindultam a nagyvilágba - kezdte az első egérhajadon -, azt hittem én is, amit a magamfajta fiatal lányok, hogy okosabb már nem is lehetnék. Pedig tévedtem, mert egész esztendőbe telt, amíg csakugyan szert tettem egy kis tudományra. Egyenest a tengerpartra mentem, és hajóra szálltam, észak felé vettem utamat. Azt hallottam, hogy a hajószakácsnak magának kell segítenie magán odakinn a nyílt tengeren. Mondhatom, nem került sok fejtörésébe, hiszen tele volt a kamrája szalonnával, sózott hússal meg dohos liszttel; sok ínyenc falathoz juthat az ember a hajón, csak egyet nem tanulhat meg soha: hogyan kell hurkapálcikából levest főzni. Napokon, éjszakákon át vitorláztunk; hullámok dobálták a hajót, és csuromvizesek lettünk. Amikor kikötött a hajó, rögtön partra szálltam; odafönn voltam a magas északon.
|
|
Leves hurkapálcikából (3) |
|
2018.03.02. 19:41 |
 3. Mit mesélt a második kisegér
Én a kastély könyvtárában láttam meg a napvilágot - kezdte a második egérkisasszony. - Sem én, sem családom többi tagja nem részesültünk abban a szerencsében, hogy bejuthattunk volna az ebédlőbe, hogy az éléskamráról ne is beszéljek. Konyhát csak külföldi utazásom alkalmával láttam, no meg most. Szülőföldemen, a könyvtárban bizony sokat éheztünk, de gazdagodtunk a tudományban.
Hozzánk is eljutott a hír, hogy őfelsége királyi jutalmat ad annak, aki levest tud főzni hurkapálcikából. Nagyanyám, amikor ezt meghallotta, előkeresett egy régi kéziratot, amit ugyan nem tudott kibetűzni, de egyszer hallotta, amikor felolvasták. Így szólt az írás:
"Aki költő, az még hurkapálcikából is tud levest főzni."
Nagyanyám megkérdezte tőlem, nem vagyok-e én is költő. Én nem éreztem magam annak, mire nagyanyám azt tanácsolta: menjek ki a messzi világba látni-tapasztalni, hogy költő legyen belőlem. Megkérdeztem tőle, mi kell hozzá, hogy költő legyek, hiszen az éppen olyan nehéz lehet, mint hurkapecekből levest főzni. Nagyanyám, aki előtt, mondom, egyszer felolvasták a régi kéziratot, azt felelte, hogy három dolog kell hozzá: értelem, képzelet és érzés. Ha valahogy szert tudok tenni erre a három dologra, akkor máris költő vagyok, s egykettőre boldogulok majd a hurkapálcika-levessel is.
|
|
Leves hurkapálcikából (4) |
|
2018.03.02. 20:03 |
 4. Mit mesélt a negyedik kisegér, mielőtt még a harmadik szóhoz jutott volna
Én mindjárt a világ legnagyobb városába mentem - kezdte -, hogy is hívják, nem emlékszem, a nevekkel mindig bajban vagyok. A vasútról az elkobzott holmikkal együtt a városházára kerültem, s ott egyenest a börtönőrhöz futottam. Beszélt nekem a foglyairól, különösen egyről, akinek néhány meggondolatlan szó volt a bűne: a szavakról megint csak a szavakat mondta, sok szó hangzott el és íródott le a fogoly dolgában.
|
|
Leves hurkapálcikából (5) |
|
2018.03.02. 20:15 |
 5. Hogyan készül a leves
Én nem jártam külországban - kezdte a harmadik kisegér. - Hazámban maradtam, okosabbat nem is tehettem volna. Minek utazni, amikor az ember itthon is megszerezheti a kellő tapasztalatokat? Mondom, itthon maradtam.
Amit tudok, nem természetfölötti lényektől tanultam, nem úgy faltam föl, baglyoktól se kértem tanácsot. Az egyszerű józan ész sugallta.
Hozzák csak elő az üstöt, öntsék teli vízzel! Telis-teli! Gyújtsanak alája! Hadd lobogjon a tűz, amíg csak zubogni nem kezd a víz!
No, most dobják belé a hurkapálcikát!
Őfelsége kegyeskedjék az üsthöz fáradni, és belémártani felséges farkát a forró vízbe. Belémártani és jól megforgatni benne! Minél tovább benne hagyja, annál ízesebb lesz a leves. Igazán nem drága étel. Még fűszer se kell bele - elég, ha őfelsége megkavarja a farkával.
|
|
Macóka meséi (1) Macóka és a vekker |
|
2018.09.24. 21:29 |
 Írta: Aaron Judah, fordította: Tótfalusi István, illusztrálta: Reich Károly. Holnap Kiadó, 2010., 150 oldal
Macóka mindig ura a szavának, ha azt mondta, hogy jön, akkor biztosan jön. És vele érkeznek barátai, Kengu, Paci, Csacsi, Boci, Teve és Elef Anti. Meg néha a mogorva szomszéd, Morgó Medve is.
Macóka és barátai sok mindenben különböznek, akár az emberek, és persze néha össze is vesznek. Együtt játszani viszont csak akkor lehet, ha megtalálják a megoldást arra, hogy mindenki jól érezze magát...
A kis Macóka nagyon izgatott volt. Holnap kirándulásra megy mackóbarátaival, és korán kell kelnie. A pályaudvaron lesz a találkozó, még napkelte előtt. Macóka szíve repesett az örömtől. Milyen jó lesz futkározni a réten, tocsogni a patakban, mézes-vajas kenyeret enni és limonádét inni! Az ám, de volt egy bökkenő: a korai felkelés. Macóka ugyanis hétalvó volt, és egyedül élt egy kis házikóban, így aztán félt, hogy nem ébred fel idejében. Lármás vekker, ébresztőóra kellett volna neki.
Szerencsére szomszédja, Fürge Fürj úr szívesen kölcsönadta a magáét. Nagyon kedves volt, be is állította, hogy ötkor csengessen, még fel is húzta, átadta Macókának, és jó utazást kívánt. Macóka a füléhez illesztette.
|
|
Macóka meséi (2) Macóka és a banánhéj |
|
2018.09.24. 21:52 |
 Hmmmmm, de finommmmm – dúdolta magában -, de finommmmm, séééééétálok az utcáááááán, banááááááánt eszem, éééés semmmmmmmmi gonnnnnnndom a viláááááááágon!
Átfutott a kocsiúton, hajszál híján egy taxi alá esett, kikerült egy autóbuszt, és végül ép bőrrel felszökkent a szemközti járdára.
– Hmmmmmm, de finommmmmm – dúdolta tovább -, sééééétááááálok az utcáááán, banááááááánt eszem, éééés semmmmmmmmi gonnnnnndom a viláááááááááágon!
Hogy, hogy nem, csak elfogyott a fini, kövér banán, és Macóka, aki nem gondolt semmivel a világon, könnyedén háta mögé hajította a héját.
Nos, úgy esett, hogy egy öreg bácsi éppen át akart menni az úttesten, és látta, hogy Macóka a banánhéjat a járdára hajítja. |
|
Macóka meséi (3) Boci vacsorát ad |
|
2018.09.24. 22:17 |
 Egy szép nap Boci úgy rontott ki Ele Fáni házából, mintha üldöznék. Hazarohant, meg sem állt az íróasztaláig, tollat ragadott, és megírt egy rakás levelet.
Ha benéztetek volna az ablakán, azt képzeltétek volna, hogy dühös leveleket irkái az ellenségeinek. Pedig a barátainak írt meghívóleveleket a másnap rendezendő nagy vacsorára. Meghívta Macókát, meghívta Kengut és persze Csacsit, Pacit és Tevét is. Csak Ele Fánit nem hívta meg. Épp ezért rendezte a vendégséget. Hogy Ele Fánit kihagyhassa belőle.
Mert összevesztek. Hogy min? Már senki se tudta.
A nagy nap reggelén Boci nagyban sürgött-forgott a konyhán. A legnagyobb fazekában rotyogott valami. Kengu kukkantott be az ablakon. Kíváncsi volt, mit főz Boci vacsorára.
- Bocsáss meg, hogy érdeklődöm - mondta -, de nem ennék reggelire halat, ha kiderülne, hogy halat fogsz tálalni vacsorára.
- Nyugodtan egyél halat - mondta Boci, és közben egy karhosszúságú főzőkanállal kavargatta a gőzölgő fazekat. - Gulyást főzök.
-Tettél bele fehérrépát? - érdeklődött Kengu.
|
|
Macóka meséi (4) Morgó Medve és a kiscica |
|
2018.09.24. 22:49 |
|
Macóka szomszédságában egy nagy morcos, mogorva medve lakott, úgy hívták, dr. Morgó Medve, és Macóka, ha csak tehette, nem is beszélt vele. Dr. Morgó magas sövénykerítést húzott a maga és Macóka kertje közé, úgyhogy nyáron, mikor mindketten kertjükben üldögéltek, nem is láthatták egymást.
Macóka ugyan mindig megtudta, ha Morgó Medve a kertjében járt, mert ilyenkor szüntelenül zsörtölődött, morgolódott magában. Ha gödröt ásott egy új bokornak, Macóka hallotta, hogy ilyen szavakkal vágja ásóját a földbe:
- Neszel Nesze! Majd én megtanítlak!
Ha egy öreg fát vágott ki, azzal is így bánt. Minden fejszecsapásra így dörmögött:
- Neszel Nesze! neked, te vén fa!
|
|
Mese a falánk tyúkocskáról |
burmai mese |
2018.10.01. 17:15 |
Így szólt egyszer a tyúkocska tyúkanyóhoz:
- Éhes vagyok, kérlek szépen, süssél nekem kalácsot!
- Jól van, tyúkocskám, sütök neked kalácsot – mondta tyúkanyó. – Most menj szépen, és hozzál nekem fát az udvarról, hadd rakjak tüzet, anélkül nem sül meg a kalács.
Ment a tyúkocska, ment az udvarra a fáért. Ahogy az udvarra ért, szembe jött vele egy nagy-nagy kandúr. A nagy-nagy kandúr azt mondta a tyúkocskának:
- Miau, ham! Én most téged bekaplak, meg is eszlek!
- Ne egyél meg, kérlek szépen, ne egyél meg engem! Fát viszek most tyúkanyónak, tyúkanyó majd kalácsot süt nekem, s ha nem bántasz, kapsz egy nagy darab kalácsot tőlem!
A macska úgy gondolta, sokkal többet ér egy nagy darab cukros kalács, békén hagyta hát a tyúkocskát.
A tyúkocska összeszedte a fát az udvaron, bevitte tyúkanyónak.
|
|
Mese a fehércsillagos sündisznóról |
|
2018.09.23. 22:40 |
 Benedek szakasztott olyan kis sündisznó volt, mint a testvérei, akikkel együtt élt a nagy mogyoróbokor tövében. Vagy mit is mondok! Mégsem volt szakasztott olyan, mert neki egy kis fehér csillagocska nőtt a homlokán. Aggodalmaskodott is apja, anyja: "Mi lesz ebből a gyerekből?"
De nem lett semmi. Benedek nőtt, növekedett, szépen, mint a többi hét.
Múlt a nyár, jött az ősz. Dér lepte be a földet.
- Miért van ilyen hideg? - kérdezte egyszer Benedek.
- Mert jön a tél - felelte sünpapa.
Benedek lehajtotta csillagos fejecskéjét, s aztán egyszerre csak olyat kérdezett, milyet még soha sündisznócsemete nem kérdezett, mióta világ a világ:
- Papa, miért van tél?
De hát Benedek megtehette, neki csillag világolt a homlokán. |
|
Mese a kis gidóról |
Móra Ferenc |
2016.02.18. 19:18 |
 Hol volt, hol nem volt, kristálypatak mellett volt egyszer egy gyöngyliget, abban a gyöngyligetben volt egy ezüst fa, annak az ezüst fának rengő-ringó ágán volt egy aranytollú madár, annak az aranytollú madárnak volt egy nagyon okos íródiákja, az a nagyon okos íródiák mindig ott ült a fa alatt aranyos karszékben, előtte volt egy nagy könyv, abba a nagy könyvbe mind beleírta, amit az az aranytollú madár dalolt.
Itt van az a könyv éppen a kezemben.
Elmondok nektek belőle egy szép mesét a kis gidóról.
|
|
Mese a legokosabb nyúlról |
Zelk Zotán |
2018.10.03. 21:02 |
Egyszer volt, hol nem volt, túl a hegyen, túl a réten, egy kis erdő közepében, az erdőben egy tisztáson, fűszálakból vetett ágyon, ott, ahol sosem járt ember, s egy farkas a polgármester, ahol ezer róka túr, ott lakott egy kicsi nyúl.
A kis nyúlnak háza nem volt, szeme kettő, orra egy volt, hosszú füle, kurta farka, semmi furcsa nem volt rajta.
Egyszer volt, hol nem volt, egyszerű kis nyuszi volt. Szarvas és jóbarátja, minden madár jó pajtása, így éldegélt békességben, a kis erdő közepében.
Így éldegélt, amíg egyszer meg nem halt a polgármester, a bölcs farkas, s eltemették, megsiratták, mert szerették.
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
2. Mit látott és tanult világjáró útján az első kisegér
3. Mit mesélt a második kisegér
4. Mit mesélt a negyedik kisegér, mielőtt még a harmadik szóhoz jutott volna
5. Hogyan készül a leves
