| Következő 20 cikk | Előző 20 cikk |
A médiapedagógiáról röviden |
|
|
A család, az óvoda, az iskola mellett ma már az egyik legbefolyásosabb intézmény a mozgókép formájú média. A gyerekek azok, akik a legkevésbé tudatosak ahhoz, hogy ellenálljanak a képernyő csábításának, s a szülők többsége pedig nem tudja, miért hatékonyabb az élő szóban elmondott mese a mesefilm nézésénél. Úgy gondolják, hogy a film sokkal színesebben, élvezetesebben adja elő a mesét, mint ha ők, maguk mondanák. „Ráadásul mennyivel kevesebb energiába telik gyermekünket a tévé elé ültetni, mint szemünket, torkunkat fárasztani a meséléssel.” (Pintér)
|
A média Rólad szól! |
|
|
Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy a felnövekvő nemzedék egyre több időt tölt az elektronikus médiumok előtt, és ami talán ennél is fontosabb, szocializációs mintáik, értékrendjük formálásában a tömegkommunikáció ma már nagyobb szerepet tölt be mint a család és az iskola. A média osztja be napirendjüket, határozza meg, hogy hogyan gondolkodjanak a világ dolgairól. Életvezetési mintákat, sajátos nyelvi kultúrát közvetít, öltözködési, étkezési, vásárlási divatokat indít, hősöket, eszményeket, életcélokat teremt.
Mit tehet, mit kell tennie ebben a helyzetben a családnak és az iskolának?
|
A média gátolja a csecsemők nyelvi fejlődését |
|
|
A televíziós és digitális média műsorokat egyre fiatalabb korban kezdik el nézni a gyerekek. Sajnos, ez a nyelvi fejlődésben is hátráltatja a gyerekeket a közhiedelemmel ellentétben.
Eric Sigman brit pszichológus szerint a túl korai média és számítógép-használat rendkívüli módon hátráltatja a gyerekek beszéd- és nyelvi fejlődését. Egy 2008-ban írt tanulmányában leírta, hogy minden egyes média előtt töltött óra 16 hónapos korig átlagosan 6-8 szóval kevesebbet jelent, mintha nem néznének médiát.
|
A mesék szerepe a gyerekek életében: hallgassuk vagy nézzük? |
fictionkult.hu |
|
A mese hallgatva vagy nézve a jobb? Persze könnyen kijelenthetnénk: a mai mesefilmek tele vannak agresszióval és számos kutatás szerint károsan hatnak a gyermekek fejlődő személyiségére, de a helyzet nem ilyen egyszerű, hiszen nemcsak agresszív tartalmú mesefilmek léteznek.
A mesék jelentősége a gyermekek számára, hogy fontos ősi tartalmakat hordozva felkínálják az azonosulás lehetőségét, kitágítják a valóságot, de felhasználhatóak a problémamegoldás és alkalmazkodás fejlesztésére is és segítenek a szorongásoldásban. A mesének jelentős szerepe van a gyermekek értelmi és érzelmi fejlődésében azért is, mert viselkedési mintákat nyújt számukra. (1)
|
A világháló fogságában |
nfh.hu |
|
A világháló létrejötte, majd gyors terjedése számos változást idézett elő az élet szinte minden területén. Hatásai között pozitív és negatív előjelűeket egyaránt sorolhatunk, de tény, ma már szinte lehetetlen kitérni előle - gyerekeink számára is.
Tilthatjuk őket, egy ideig talán el is rejthetjük előlük, de előbb-utóbb szembe kell néznünk a ténnyel: nélkülünk is megismerkednek vele, és használatát is szinte felfoghatatlan gyorsasággal és ügyességgel sajátítják el, segítség nélkül is.
Sokan - már óvodás korban - "saját számítógépet" kapnak, szabadon fedezhetnek fel bármit, amihez hozzájutnak, és idejük jelentős részét töltik a monitor előtt játszva, egyedül. Igen, ma már talán tényleg "nem lehet boldogulni" a számítógép felhasználói ismerete nélkül, de nagyon nem mindegy, hol, hogyan, kivel, milyen formában sajátítják el a gyerekek ezt a tudást. Lássuk, mit mond erről a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság.
|
Kisiskolások tévénézési szokásai |
origo.hu |
|
Mit néznek szívesen a kilencéves fiúk? Akció-dús rajzfilmeket vagy meséket, híreket vagy vetélkedőket, vagy akár sorozatokat, gasztronómiai műsorokat, reklámokat, videoklipeket? Vajon zavarja őket, ha a műsor nem magyar nyelvű? Mit gondolnak a képernyő sarkában látható karikáról?
Milyen lenne a két fiú saját tévécsatornája?
Szerepi Hella cikkéből kiderül, hogy a magára hagyott gyerekek milyen típusú műsort-mesét szeretnek, s miért pont ezt. A válaszok itt-ott meglepően különböznek egymástól, pedig mindketten családban élnek, illedelmes, jó tanulók, akiknek nincsenek beilleszkedési problémáik. A gyerekek szóhasználatát nem módosítottuk.
|
Média és olvasás |
|
|
„Egyre többet hallunk olyan gyerekekről, akik nem szeretnek mesét hallgatni, nem tudnak mesére odafigyelni (sőt esetleg: nem tudnak és nem szeretnek játszani!).
Az általam megismert ilyen esetekben mindig felfedezhető volt a háttérben a napi rendszeres, esetleg több órán át tartó képernyőhatás.” (Vekerdy Tamás)
|
Mesélés vagy tévézés? |
|
|
- Hány éves kortól engedjük tévét nézni a gyermekünket?
- DVD vagy televízió?
- Hogyan rángathatjuk ki a szabadba gyermekünket a képernyő elől?
- Engedjük-e nézni a japán rajzfilmeket?
- Mit tegyünk, ha gyermekünk napokig retteg egy televízióban látott jelenettől?
|
Miért tévézik gyermekünk? |
|
|
„A hazai televíziózás hajnalán kiváló írók, rajzolók dolgoztak a gyerekek színvonalas szórakoztatásán. Bálint Ágnes Mazsola és Tádéja, Futrinka utcája, Csukás István és Sajdik Ferenc Pom-Pom-ja – nem beszélve Süsüről, az egyfejű sárkányról…a sok-sok, mára már klasszikussá vált hangulatos, bölcs és vidám mese, melyet az akkori gyerekek esténként nézhettek a televízióban.
De nemcsak a Magyarországon készült gyermekműsorok voltak kiemelkedő színvonalúak. Nyilván az akkori szerkesztők ízlését dicséri, hogy külföldről is kitűnő mesék kerültek a képernyőre: a cseh Kis vakond vagy Rumcájsz, a lengyel erdők szeretetreméltó zsiványa, Lolka és Bolka… Kinek jutott akkor eszébe, hogy a televízió romboló hatással van a gyerekek személyiségére? Senkinek.” (Ranschburg Jenő)
|
Rajzfilmekről őszintén |
|
|
Nincs olyan ember, akit annak idején ne igéztek volna meg a mesék, ahogyan a gyermekek millióit időtlen idők óta. A mese nélkülözhetetlen "kelléke" a személyiség fejlődésének. A történetek segítségével a pszichikum megtanulja a jó és a rossz megkülönböztetését, a jóval való azonosulást.
De biztos, hogy a mai, főként rajzfilmen látható mese segíti a gyereket?
|
Tanácsok a televízió használatához |
|
|
Mivel a gyermekeket - és különösen az óvodás korosztályt -, teljesen magával ragadják a filmek, figyeljünk oda mi, szülők, hogy összességében ne legyenek túlzsúfolva izgalommal, vagyis legyenek benne szünetek az okozott feszültség lecsengéséhez, a zenei és háttérzajokból álló aláfestés ne legyen nagyon hangos, az időtartam pedig ne legyen hosszú.
|
TV, gyerek, számítógép/1 |
Soltész Szilvia |
|
Olyan dologról van szó, ami az életünk szerves része lett, ha akarjuk, ha nem, ha tudomásul vesszük, ha nem. A múlt század végén több technikai vívmány is megzavarta a mi jó öreg „ősanyás” gyermeknevelésünket. Ezek közül csak kettőt ragadnék ki, a két legfőbb mumust, a számítógépet és a televíziót.
Önnek is megvan erről a véleménye?
Nem csodálom, hiszen lehet, hogy csak a szomszéd szobába kell benéznie és gyermeke görnyedt háttal eszeveszett módon üti a számítógép billentyűzetét és játszik, vagy „csetel”, jobb esetben a világhálón szörfözve gyűjti be a friss információkat a világ tudományos és hétköznapi dolgairól.
|
TV, gyerek, számítógép/2 |
Soltész Szilvia |
|
Fikció vagy valóság?
Vizsgálatok szerint a 3 és 4 éves korosztályhoz tartozó gyermek meg van arról győződve, hogy a műsorokban szereplő figurák belátnak az otthonába és akár társalogni is lehet velük.
A négy éves kor fölötti gyermek, már kezdi érteni, hogy amit lát azok pusztán képek és nem a valós szereplők, de a megjelenített tartalmak valóságát már nem tudja megítélni.
A gyermek sokáig elhiszi azt, amit lát, nincs még eszköztára, tudása ahhoz, hogy különbséget tudjon tenni a reális és irreális dolgok között. Még a 7-8 éves kor közötti gyermek is azt gondolja, hogy ha valakit megvernek a filmben, az tényleg meg is sérül.
|
Az „internet-generáció” után avagy IKT kompetencia olvasástudás előtt |
Héder Klára |
|
E gyerekek közül sokan már most első-második osztályosok, és az elkövetkező években egyre nagyobb számban fognak megjelenni az oktatási rendszerben. Sok kisiskolás számára már most ismertek az informatikaórán tanultak, és elavultnak tűnnek az iskolai információátadási minták. Zavarja őket az átadott „statikus” tananyag, elszoktak attól, hogy csak és kizárólag befogadók legyenek, hogy „magoljanak”, nem szívesen mondanak le az aktív közreműködésről és a megszokott azonnali kommunikációról. Az oktatási rendszer pedig a zenekiadókhoz hasonlóan körömszakadtáig védelmezi kialakult bástyáit, hatalmi hierarchiáját egy olyan korosztállyal szemben, akik az interaktivitás, az aktivitás és a rugalmasság gerillaharcát vívják a nehéztüzérséggel felvonuló iskolarendszerrel szemben.
Mottó: ”…az emberiség történetében most először, a gyerekek valami fontos felett gyakorolnak hatalmat. A szüleik legfeljebb a kisvasutat és a babavilágot irányították, a ma gyermekei azonban vezéregyéniségei egy digitális forradalomnak, ami átalakít minden társadalmi intézményt”[1]
|
Kommunikációs szakadék a „digitális bennszülöttek” világában |
|
|
A „digitális bennszülött" generáció megjelenése már évek óta elkerülhetetlen nyomokat hagy a társadalmi és gazdasági életben egyaránt. A társadalmi aspektusok közül a kommunikáció az egyik leglényegesebb, mely átalakítja az interperszonális kapcsolatok működését is.
Mark Prensky a „digitális bennszülött" fogalma alatt azon generáció tagjait értette, akiknek megszületésekor már létezett az internet, és olyan közegben nőttek fel, ahol a digitális eszközök mindennapos használatúak voltak. Számukra nem okoz gondot ezek készségszintű használata.
|
| Következő 20 cikk | Előző 20 cikk |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
