Dettikéről és más istenekről |
Pataki Andrea |
2016.09.06. 21:35 |
Írta: Elekes Dóra, illusztrálta: Treszner Barbara. Csimota, 2016., 140 oldal
Hogyan került az apukakölcsönző a tornacsukába?
„Ilyen a barátság… Hol te viszed őt…
Hol pedig ő visz téged”
Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg a 2015-ös Év Gyerekkönyve-díjat frissen elnyerő Elekes Dóra új kötete, a Dettikéről és más istenekről, a Csimota Könyvkiadó gondozásában. A szemfüles olvasók már találkozhattak Dettikével, hiszen a 2014-ben kiadott Egyszervolt című antológiában megjelent a szerző tollából egy novella Dettikével a főszerepben. Akiket rabul ejtett volna ez a világ, most egy teljes kötetben olvashatnak Dettike és Balambér univerzumáról.
A kötet narrátora Dettike képzeletbeli barátja, Balambér, aki (annak ellenére, hogy elvileg nem is létezik) egy teljesen korrekten felépített kis világban él: a kulcslyukban. Innen figyeli a lakás – gyerekszobai kulcslyukából látható – életének eseményeit. Mivel sokat beszélget Dettikével és még többet gondolkodik, a számára látható jelenségek alapján levont következtetéseikből építi fel világa szabályait, amelyek lehetnek viccesek:
|
|
Dobozváros - IBBY díjas meseregény |
Kisantal Tamás |
2016.08.02. 15:18 |
Írta és illusztrálta: Lakatos István. Magvető Kiadó, 2011., 320 oldal
Nehéz, szürke nappalok
Lakatos István első könyves szerző is, meg nem is. Alapvetően nem az, hiszen bár a Dobozváros az első regénye, Lakatost grafikusként és képregényrajzolóként már jó ideje számon tartják. Sokaknak talán az Előszezon versblog alkotócsoportjának tagjaként, a Műútban (is) publikáló képregénykészítőként vagy Ljudmilla Ulickaja mesekönyvének illusztrátoraként lehet ismerős. A legtöbben azonban saját, Lencsilány címet viselő képregényalbuma kapcsán jegyezhették meg a nevét, melynek megjelenése óta Lakatos az addig kissé szubkulturális helyzetű képregényes körből kilépve már egészen komoly rajongótáborral büszkélkedhet.
A frusztrált hazai gondolkodásmódra jellemzően rajzainak formavilága, stílusa miatt hamar ráaggatták a „magyar Tim Burton” elnevezést, sőt meseregénye, a Dobozváros kapcsán már a „magyar Neil Gaiman” nevet is megkapta. Utóbbi műve kissé kalandos úton keletkezett: amint azt a szerző több interjújában is elmondta, eredetileg a Magyar Gyermekkönyvkiadók Egyesületének pályázatára jelentkezett mint illusztrátor, ám, mivel nem talált maga mellé szerzőt, a beadandó szöveget kénytelen volt egyedül megírni. A mű elnyerte a Litera különdíját: ám különös módon nem a képeket díjazták, hanem a szöveget, melyre hamarosan kiadó is akadt (1), és megjelenése után nem sokkal a Dobozvárost az „Év Gyemekkönyvének” választották.
|
|
Dr. Seuss: Kalapos Macska, Ha lenne egy cirkuszom |
Herédi Károly |
2017.01.23. 03:50 |
Írta és illusztrálta: Dr. Seuss, fordította: Szabó T. Anna. Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2016., 64 oldal
Hölgyeim és Uraim, legyenek üdvözölve Dr. Seuss szuperfenofreneticomaxikapitális világában!
„Now Dr. Seuss and Mother Goose both did their thing
But Jam Master’s gettin loose and D.M.C.’s the king”
Run DMC: Peter Piper
Dr. Seuss, Rossetta Stone, Theodor Seuss Geisel, Ted, Dr. Theophrastus Seuss, Theo LeSieg: számos név, egy személy. Olyan hamísíthatatlan 20. századi mitológiai alak, aki a városi legendák (és felesége elmondása) alapján tartott a gyerekektől, aki a nerd szó megalkotója volt, viszont semminek sem volt a doktora, és aki csupán 40 szó felhasználásával is tudott remek könyvet írni.
2016-ban a Kolibri Kiadó Klasszikusok sorozatának részeként jelent meg a Kalapos Macska (The Cat in the Hat, 1957) és a Ha lenne egy cirkuszom (If i Ran the Circus, 1956) című könyve Szabó T. Anna magyar fordításában.
Geisel 44 gyerekkönyvet alkotott: írt és illusztrált.
|
|
Dühös nemzedék 1. - Jonas és a szürke hadsereg |
Tamás Zsuzsa |
2016.08.24. 02:16 |
Írta: Miklya Anna. Libri Kiadó, 2013., 341 oldal
Ha elfogadjuk Damon Knight meghatározását, miszerint „sci-fi az, amire kimondjuk, hogy sci-fi, miközben rámutatunk”, Miklya Anna legújabb regényére nyugodtan rábökhetünk, és sóhajthatunk egy nagyot. Ha netán nem elégednénk meg ennyivel, tételesen bebizonyíthatjuk, hogy a Dühös nemzedék 1. nem csupán a tudományos-fantasztikus műfajba (tematikába?) illeszkedik, hanem tökéletes negatív utópia is.
A nem is annyira távoli jövőben (akár mi is lehetnénk a főszereplő gyerekek szülei) webkamerák éber tekintete kíséri a földlakók minden tettét: nem mintha a hormon- és vitamintabletták, valamint a pontrendszer – amelynek lényege a lakásra, gyerekvállalásra, munkára, tehát „tisztességes” felnőttéletre való gyűjtögetés – nem szabályoznák éppen eléggé.
|
|
Egy képzeletbeli barát naplója |
Gombos Péter |
2016.08.20. 00:40 |
Írta: Matthew Dicks, fordította: Nagy Boldizsár. Kolibri Kiadó, 2013., 336 oldal
Max fura egy kicsit
Sosem volt képzeletbeli barátom. Vagy legalábbis nem emlékszem rá, de az is lehet, hogy az óvoda „ölte meg” – most már tudom, milyen veszélyes hely az számukra. Mindenesetre, ha lenne, ha lett volna, azt hiszem, olyat szeretnék, mint Budo az Egy képzeletbeli barát naplójában.
Már a könyv borítója is sejteti, hogy nem mindennapi történet rejtőzik a lapok mögött. A kézírást utánzó cím alatt egy libikóka látszik, melynek egyik oldalán egy kisfiú ül, a másikon látszólag senki, mégis arra billen a hinta. Aztán ha más szögből nézünk a borítóra (elég kicsit megbillenteni a könyvet), máris láthatóvá válik egy áttetsző alak kontúrja. Köröttük zöld fű, fölöttük felhős ég.
Nem túl bonyolult kép. De hisz Matthew Dicks története sem bonyolult.
|
|
Egy marék buborék |
Lackfi János |
2015.05.31. 20:54 |
Írta: Finy Petra, illusztrálta: Szulyovszky Sarolta. Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2012., 64 oldal
TANULJUNK GYEREKÜL!
Finy Petra verseiről
Finy Petra költészete nagyon új és nagyon ősi. Van-e egyszerre frissebb és barbárabb kijelentés annál, hogy „bemutatkozás helyett mondjuk szerintem / a másikat megszagolni kéne inkább”? De hát nem ott tartunk lassan, hogy a kutyákhoz hasonlóan ki-ki vizeletével jelöli ki territóriuma határait? Fontos itt a „mondjuk szerintem” is.
Alanyi líra ez, nézőpontja szimpatikusan esendő. Bizonytalankodik, határozatlankodik, esetlenkedik: emberkedik. Félig-meddig gyerekemberkedik, ugyanis gyerekhang csendül, gyermekszemmel látunk a sorok rendjében, mintha fiatal erdő nyílegyenes fasorai közt járkálnánk. Egészen pontosan olyan felnőttről van itt szó, aki anyanyelvi szinten beszél gyerekül, e számunkra már idegen nyelven, s kezdőknek és haladóknak is készséggel indít bármilyen szintű nyelvtanfolyamot. Megtanul s megtanít tudományos igénnyel szürcsölni, láblóbálni, bandzsítani, üveggolyót gurítani: véresen komolytalanul okítja a komolytalanság művészetét.
|
|
Elég nagy vagyok már? |
|
2020.08.24. 21:38 |
Írta: Catherine Leblanc, illusztrálta: Eve Tharlet, fordította: Szabó T. Anna és Dragomán Pali. Manó Könyvek
Túl kicsi? Túl nagy?
Szinte minden gyerek minden problémájára létezik lapozható csodaszer, csak meg kell találni. Persze kell hozzá egy szülő, aki nem rest addig olvasni, amíg szükség van rá. A Kismackó-sorozat három kötete fontos problémákat jár körül, humorral és a mindig beváló állatfigurákkal, nem kérdés, hogy sok családban bizonyulnak csodaszernek.
Minden szülő tapasztalta már, hogy a gyerekek olykor beleszeretnek egy mesébe, és a végtelenségig képesek újra- és újrahallgatni. Feszült figyelmük a századik alkalommal is változatlan, és szinte lekottázható a lélegzetvételük ritmusa, az elcsendesedésük vagy épp a fel-felnevetésük.
A jelenségnek nincs köze ahhoz, a szülőnek tetszik-e a mese vagy sem, csupán ahhoz, mi foglalkoztatja a gyereket, milyen – akár kimondatlan – problémájára ismer rá, talál benne megoldást. Nálunk ilyen csodaszernek bizonyult Catherine Leblanc Kismackó-sorozatának harmadik része.
|
|
Eltűnt gyerekek |
Baráth Zsuzsanna |
2017.11.24. 13:57 |
Írta: Lars Joachim Grimstad, fordította: Petrikovics Edit. Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2017., 370 oldal
Azt mindig is tudtam, hogy a skandinávok eléggé zakkant népség, de azt azért nem gondoltam volna, hogy egy eléggé abszurd norvég ifjúsági regényen ennyit fogok nevetni. Nyitásnak mindjárt jön egy egzotikus országból származó diktátor, aki nemes egyszerűséggel megajándékozza a saját fiával a norvég miniszterelnököt, akit nem igazán vágott földhöz, hogy ilyen hirtelen bővült a család, Kim innentől kezdve van és kész. És ez még csak a kezdet volt, Finn és új tesója egyre duvább kalandokba keveredik, de az író olyan hangulatosan ír, hogy egy idő után már semmin sem lepődünk meg, itt aztán tényleg elszabadul a fantázia, ráadásul nagyon vicces a stílus, sokszor hangosan nevettem a szövegen.
Szórakoztató kis darab, amely azonban tele van gyilkos társadalomkritikai éllel, nemcsak a norvégokat figurázza ki a szerző, hanem a politikusokat és a közembereket is. A Fahr család, amely hirtelen kerül átlagos körülmények közül a miniszterelnöki luxusba, minden újgazdag tünetet magán hordoz, de aztán természetesen rájönnek, hogy melyek az igazán fontos dolgok az életben, kár, hogy a könyv többi részéhez képest egy kicsit csillámpónis lett a történet vége, de ennél több hibát nem nagyon tudok felróni ennek a rettentően vicces könyvnek. Mivel egy trilógia első részéről van szó, kíváncsian várom a folytatásokat, mert Fahr-ék minden gyengeségük ellenére nagyon szerethetőek, a szerző fantáziája és humora pedig lenyűgöző. Imádtam ezt a kedvesen lökött sztorit, amelyhez amúgy maga Jo Nesbo írt néhány keresetlen ajánló szót, amelyben benne van a lényeg: "Ez a fickó nagyon tud."
|
|
Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak |
Szabó-Kovács Patrícia |
2016.09.11. 20:22 |
Őrangyalra csak annak a gyereknek nincs szüksége, aki soha nem érzi ramatyul magát. Akit soha nem hagynak cserben a barátai. Aki soha nem magányos. Akit soha nem ér semmilyen baj. Szóval jobban belegondolva, őrangyalra mindenkinek szüksége lenne.
Kolozsi Angéla Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak című meseregényében gyanítható, hogy mindenkinek van is, bár az angyalok tisztességesebbje észrevétlen marad az emberi szem számára, legalábbis addig, amíg szobrokat nem emelnek és ikonokat nem festenek a tiszteletükre. De ahogy az már a valamirevaló mesékben lenni szokott, az eminensek unalmasak, az élet mindig a rendbontók háza táján pezseg.
|
|
Emlékek tava |
Krititkák blog |
2017.07.07. 00:38 |
Írta: Limpár Ildikó, illusztrálta: Lukács-Kalocsai Eszter. Pongrác, 2014., 120 oldal
Limpár Ildikó történetére már roppant kíváncsi voltam, hiszen szinte mindenhol ötcsillagos értékelést kapott, bekerült a II. Magyar Könyvek Viadala "Az év mesekönyve" döntőjébe, no meg az sem utolsó szempont, hogy Dragomán György és Szabó T. Anna írt hozzá ajánlót.
Csillaghalma egy olyan hely, ahol minden gyermeknek szerepel a csillag szó a nevében, amelyek egyébként is örökké fényes ragyogással töltik el a falut. Itt él Csillagszóró Harmatrózsa Panna és Csillagfényes Dobos Palkó, a két tízéves gyerek. egy nap azonban szörnyű tragédia történik: hirtelen elsötétül minden, Palkónak pedig nyoma vész.
Panna tudja, hogy ő az egyedüli aki képes megmenteni, ezért elhatározza, hogy a Hármas Határon átkelve eljusson a Sötét Sárkány Birodalmába. Igen ám, csak ehhez előbb el kell menni az Emlékek tavához, hogy saját legkedvesebb emlékét feláldozva tudásra tegyen szert.
|
|
Én még sosem - Még a néma gyereknek is üvöltenie kell |
konyves.blog.hu |
2015.07.06. 11:39 |
Írta: Kemény Zsófi. Tilos az Á, 2014
Első mondat: “Nem tudtam megállapítani, hogy sikerült-e előbb kinyomnom a telefont, mint hogy Zita lecsapta volna.”
Miért olyan nehéz és körülményes arról mesélni, hogy mi történik ma velünk Budapesten? Nem arra gondolok, hogy a rezsicsökkentésről nagyregény, a pasaparki lakásnövekedésről meg vers íródjon, de az biztos, hogy a magyar irodalomból hiányoznak azok a sztorik, amelyek elmesélik, milyen itt és most élni, szomorúnak vagy szerelmesnek lenni.
Milyen hatással van ránk a város, hogyan alakítja életünket? Hiányoznak az egyszerű, természetes, hétköznapi történetek.
Kemény Zsófi nem hiba nélküli első regényében, az Én még sosem-ben megírta, milyenek a középiskolások, milyen Budapest egy kupolából és milyen egy titkos barlangban csónakázni.
Lendületes, izgalmas első könyv.
|
|
Esznek-e a halottak epertortát? |
smokingbarrels.blog |
2020.08.22. 19:33 |
Írta: Rosemarie Eichinger, fordította: Nádori Lídia. Kolibri Gyerekkönyvkiadó, :2018., 160 oldal
Intelligens és szórakoztató humorral elmesélt történet a gyászról és a halálról
Furcsa (és ügyesen figyelemfelkeltő) cím, ugye? Milyen kérdés ez, hát illik morbid humort űzni a halálból? A jó cél érdekében miért ne? Márpedig a gyász feldolgozása egy felnőttnek is nehéz, nemhogy egy gyereknek, rengeteget tud segíteni ebben a szomorú helyzetben egy jól megírt történet, amely reményt nyújthat a számára, hogyan lehet túlélni ezt a fájdalmas időszakot, megtanít együtt élni a veszteséggel és újrakezdeni az életet, immár az elhunyt nélkül, nem elfeledve, hanem a szívünkbe zárva mindörökre.
|
|
Ez egy ilyen nap |
Varga Kende Lőrinc |
2016.07.23. 13:30 |
Írta: Mészöly Ágnes, illusztrálta: Paulovkin Boglárka. Naphegy Kiadó, 2016., 128 oldal
Mesélj, mi volt ma?
Az elmúlt években egyre inkább felerősödik a gyermekirodalomban egy olyan, játékosan a mese köntösébe bújtatott törekvés, amely arra irányul, hogy a gyermeki nyelvezetet és őszinte gondolkodást középpontba helyezve az egymás iránti elfogadást, toleranciát erősítse, már egészen kis kortól kezdődően.
Ebbe a tendenciába illeszthető például Boldizsár Ildikó könyve, Az elveszett madártoll is, amely kimondottan a gyermekjogokra épül, és hasonló irány fedezhető fel Mészöly Ágnes frissen megjelent kötetében is, amelyben az egyes naplóbejegyzések teljesen különféle életutakat tárnak az olvasó elé, a didaktikus hangvétel olykor izzadságszagú kialakulása nélkül.
|
|
Fahéjas kert |
Ayhan Gökhan |
2015.06.10. 17:08 |
Írta: Sopotnik Zoltán, illusztrálta: Egri Mónika. Kolibri Kiadó, 2013., 112 oldal
Vagány történetek, vagány mesék
Megszokhattuk már – na jó, én még mindig nem tudtam –, hogy gyerekes költő előbb-utóbb gyerekkönyvvel jelentkezik.
Egyik-másik szerző a gyermekkora pincéjéből felráncigált kacatokból válogatja ki a neki megfelelőt, abban remélve a jó gyerekkönyv receptjét. Van, akinek egy olcsó giccsdömping, és van, akinek Weöres Sándor imitálta rímecskékből megfabrikált mű jön ki abból a bizonyos műhelyből.
Mások az olcsó limonádétörténetekben hisznek és nem a gyermekekben, röviden: hülyének nézik őket, és mindent jó alaposan megrágnak, okoskodva elmagyaráznak, nem bízva a gyermeki leleményben és a kombinációs erők mozgatta képzelet nagyságában. Azért vannak remek gyermekkönyv szerzőink, Lackfi János lassan klasszikussá érett nevét nem hagyhatom ki, mert ő a jó meseíró kitűnő példája. Aztán ott van még Csukás István… Rendben, elhallgatok, ugorjunk.
|
|
Farkasok a falban |
Szekeres Niki |
2016.09.04. 16:32 |
Írta: Neil Gaiman. illusztrálta: Dave McKean. Agave Kiadó, 2012., 32 oldal
Írásomat kényszerűen azzal kezdem, hogy Neil Gaimannek nem az egyik legjobb művét tartom a kezemben. Ez azonban mégsem zárja ki, hogy ne lenne nagyon jó könyv. Csak nem éppen a legjobb Neil Gaiman. Ez a könyv azonban ma Magyarországon mégis védelemre szorul, de nem ezért, hanem mert sokan kétségbe esnek, amikor meglátják a borítót, és kapkodják a levegőt, amikor kinyitják a könyvet. Te szent ég, hogyan adható gyerek kezébe egy ilyen horror fércmű, ami ráadásul úgy néz ki, mint egy gyerek által összefirkált és összeragasztgatott sajtpapír?!
|
|
Felhőmesék |
Lovász Andrea |
2018.08.08. 16:06 |
Írta: Tóth krisztina, illusztrálta: Timkó Bíbor. Magvető Könyvkiadó, 2017, 56 oldal
Tóth Krisztina legújabb meséi a tanulságok, tanítások („tudnotok kell”, „jut eszembe, tudod te egyáltalán”) köré épülő állatmesék hagyományait követik, mégsem állatmesék, ahol állatbőrbe bújt szereplők játszanak el emberi történeteket, hogy aztán konkrét tanulságokkal szolgáljanak. Itt a mese és valóság határán játszódó szövegekben mégis a példázatosság lesz szervező elemmé, s különlegességük nem annyira a tartalmukban van, még akkor sem, ha ezek mégiscsak felnőtt súlyú problémák.
Hiszen az árvaság, kirekesztettség, a közegváltásból eredő elhagyatottság, a saját létszféra meghaladásának vágya, a halál megtapasztalása már sok-sok gyerekszövegben, Tóth Krisztinánál is tematizált. Igazából a cselekvések motivációiban érhető tetten ennek a mesevilágnak a felnőttesedése – s egyúttal valódi drámája, hogy tudniillik a dolgok nem csak önmagukban ilyenek vagy olyanok, az események nem csak történnek, hanem az ok-okozati háló esetenként sokkal fontosabb magánál az eseménynél.
A jó tett helyébe jót várj kötelező megőrzése mellett a szánalom, a rosszkedv, az unalom általi motiváltság éppen olyan fontos, hiszen elsősorban (lehet ilyet leírni?) érzelmekről szólnak ezek a mesék.
|
|
Friss tinta |
Elekes Dóra |
2015.05.24. 19:13 |
Friss tinata - mai gyermekversek. Illusztrálta: Takács Mari. Pozsonyi Pagony, 2005
A Friss tinta 38 kortáts kültő gyerekvers-antológiája, mely máig újdonságnak számít a mai gyermeklírában. Ugyanis a Cini-cini muzsika óta márt felnőtt egy generáció, és ennek a generációnak gyerekei lettek, és ezekre a gyerekekre régóta ráfért egy nekik szóló versantológia.
A könyv, akárcsak elődje, tematikus felépítésű. Olyasféle témacímek vannak benne, mint például Cicafoci, vagy Napmolnár, vagy Családun xerete talapu, vagy Tentaoldat – Lámpaméz. Már a címek alapján is látszik, hogy a gyűjteménytől kellemesen távol áll mindennemű didaxis.
|
|
Fura állatok - Úgy, ahogy vagy? |
Lapis József |
2016.07.09. 01:50 |
Írta: Lotta Olsson, illusztrálta: Marie Nilsson Thore, fordította: Larsson Mária. Cerkabella, 104 oldal
Fura állatok - Úgy, ahogy vagy?
Ismeritek azt a viccet, hogy a sörényes hangyász és a mogyorós pele teázik? Nem?
Pedig épp ezzel a furcsa helyzettel indul a Fura állatok című könyv (legalábbis ahogy Maria Nilsson Thore nagyon inspiráló és szórakoztató illusztrációin világosan látszik, mert a szöveg a teázásra nem utal).
A hangyász éppen komolyan tanakodik valami miatt, s pele barátjához tér be vigaszért, tanácsért. (Az alapszituáció nem véletlenül ismerős: Lotta Olsson könyvének, párbeszédeinek, világképének és alakjainak egyik előképe Milne Micimackója.)
De mi is a probléma azzal, hogy valaki „fura”?
|
|
Garmann világa |
Révész Emese |
2016.07.09. 13:36 |
Írta és rajzolta: Stian Hole, fordította: Patat Bence. Scolar Kiadó, 2015., 56 oldal
Ahogy a világirodalom javarésze, Stian Hole könyvei is az élet végső és legfontosabb kérdéseiről szólnak: szerelemről, halálról, félelmekről, barátságról. Szokatlan legfeljebb az lehet, hogy hőse egy kiskamasz fiú, Garmann.
Ő az, akinek a tekintetével a megismerés és tapasztalás útját végigkövethetjük. Ez a tekintet pedig meglepően intenzív, magával ragadóan szuggesztív képe a környező világnak. Stian Hole könyvei ugyanis a szó legszebb értelmében vett képes könyvek, azaz olyan alkotások, amelyek képek és szövegek egységével bontakoztatják ki jelentésüket. S éppen tárgyuk és képi nyelvük összetett világa eleven cáfolata annak, hogy a képes könyv életkorhoz kötött produktum lenne.
|
|
Gombos Jim és Lukács a masiniszta |
Mészáros Ági |
2016.07.18. 00:36 |
Írta: Michael Ende, fordította: Tapodi Rika, illusztrálta: F. J. Tripp. Kolibri Kiadó, 2015., 236 oldal
Egy kicsit poros, régimódi történet
Michael Ende a hatvanas években elsősorban filmkritikusként és nem túlzottan ismert színpadi szerzőként dolgozott. Drámái nem hozták meg számára a várva várt sikert, sőt, kezdetekben úgy tűnt, hogy a gyermekirodalomban sem terem számára babér, hiszen a Gombos Jim és Lukács, a masiniszta című könyvének kéziratát tizenkét kiadó utasította vissza, mielőtt a Thienemann szerkesztői rábólintottak volna.
Ötven évvel később ez a kezdeti sikertelenség természetesen már a feledés homályába vész, hiszen a Momo és a Végtelen történet hatalmas sikere és film-változatai után (melyekehez, érdekes módon, igen különböző volt Ende viszonyulása: míg a Momoban kisebb szerepet is vállalt, a Végtelen történettől drasztikusan elhatárolódott, elsősorban a szirupos végkifejlet és a túlzott leegyszerűsítés miatt) gyakorlatilag Ende minden alkotását hajlamosak vagyunk remekműként kezelni.
|
|
|