A mi Dózsánk |
|
2017.12.19. 19:56 |
5. fejezet (részlet)
A népgyűlés után a gyerekek hazakísérték a tanár urat.
Sipeki ugyan mindenáron a kocsma felé akart hazamenni, ami kábé olyan, mintha valaki Pestről Debrecen felé indulna Bécsbe, de Gézuka lebeszélte a kerülőútról.
‒ Ha a tanár úr most odamegy, mindenki azt fogja mondani, azért tetszik inni, mert legyőzték, és feladta a harcot.
‒ Hát persze, hogy azért iszom! ‒ mondta Sipeki dühösen.‒ Mi másért?
‒ Az lehet, hogy Béla bá’ feladta ‒ mondta Domi ‒, de mi nem. És sok lúd disznót győz. Ezt a nagyikám mondta.
Sipeki csak pislogott.
‒ Ezek szerint én vagyok disznó?
‒ Á! ‒ mondta Domi. ‒ Ez csak olyan szimbóleum.
‒ Szimbólum! ‒ javította ki Sipeki a diákját, és legyintett. ‒ Rendben! Legyőzött a sok lúd. Éljen a haza! Mehetünk haza!
És elindult a kis csapattal.
|
|
A mi Kinizsink |
|
2017.12.19. 19:58 |
Részlet a regényből:
A varázslatos kísérlet
Élesszük fel John Lennont?
„Baromi!"
Először a páncélzat körvonalai jelentek meg a levegőben. A sodronying apró láncszemei kékesen vibráltak az iskola félhomályos fizikalaboratóriumában, akár a pici gázlángok. Halványan kirajzolódott a váll, a két kar és amellkas hatalmas boltozata. A számítógép csendesen kattogott. Az egész helyiséget betöltötte valami lágy zümmögés, amit csak egy erdei tisztáson elheverve, félálomban hallhat az ember…
- Baromi! - suttogta Domi, és lassan égnek állt az a semmi szőke haja. Kábult volt az élménytől. Pedig ő kezdettől fogva hitt a kísérletben.Pontosabban a bátyjában, Attilában hitt. Szerinte - és most szó szerint idézzük - „Attila akkora majom, hogy még ezt is meg tudja csinálni”. Nagyon tudta tisztelni és szidni a bátyját.
Attila, az idősebbik Mátyás fiú némán ült a számítógép előtt, és megbabonázottan meredt a sejtelmes fényekből kibontakozó emberi figurára. Pislantás nélkül nézte a sodronyingbe bújtatott mellkast és a vállakat beborító páncéllemezt. De csak annyi izgalommal, mint az igazi tudósok, akik pontosan tudják, hogy mit keresnek, mégis reszkető, belső lázzal várják a biztos sikert.
|
|
A négy madár titka |
|
2018.10.16. 12:42 |
Írta: Berg Judit, Kertész Erzsi
Illusztrálta: Bernát Barbara
Kiadó: Pozsonyi Pagony, 2017
Oldalszám: 184
Az egész egy titkos ládikával kezdődik, és a rejtélyek egyre csak szaporodnak...
Vajon mit rejt a titokzatos doboz?
Részlet a könyvből
Kiki gyors mozdulattal csúsztatta a dobozt a táskába. Úgy tűnt, senki nem vette észre, ahogy leemeli a polcról. Tenyérnyi, festett fadoboz, pontosan olyan, amilyennek Gerda elmesélte. A tetején ott az a különös felirat, ha jól emlékszik, valami madarakról szól.
És meglepően nehéz is, olyan, mintha súlyos titkot rejtene. Felnézett. Egy rémes pillanatra úgy tűnt, hogy DR éppen őt figyeli. Kikiből kiszaladt az erő, a térde megroggyant, de aztán vágott egy grimaszt, és gyorsan elhessegette magától a szorongató érzést. Biztosan csak képzelődött.
Hazafelé menet újra rátört a félelem. Vállát mázsás súlyként húzta a doboz a táska mélyén. Nem viheti be a lakásba, legfeljebb később, ha már elaludtak. Még az hiányzik, hogy megtalálják nála! Egy darabig tétován ácsorgott a ház előtt, majd lopva körülnézett, leguggolt, és egy közeli, betonból öntött virágláda alá csúsztatta a dobozt.
|
|
A sárkány nyomában - A pásztói oskolamester háza |
|
2019.04.17. 14:04 |
Írta: Kertész Erzsi, illusztrálta: Remsey Dávid. Pozsonyi Pagony, 2019., 184 oldal
A sárkány nyomában egy izgalmas történelmi regény és egyben egy pontos kép a mai gyerekek érzéseiről, iskolai minden-napjairól, vívódásairól.
Olvass bele a könyvbe, ismerd meg Danit, aki hamarosan egy életreszóló régészeti kalandba csöppen!
Jön a Török!
– Jön a Török! – kiabálja a flúgos Zozi a folyosóról, és már rohan is befelé, mert ha a Török rájön, hogy megint ő kémkedik az ajtónál, akkor vele fogja kezdeni a feleltetést.
|
|
A Szelek Tornya |
|
2017.03.29. 17:32 |
Írta: Szakács Eszter. Tilos az Á Könyvek, 2016., 544 oldal
"Ha valaki járatos a görög mitológiában, rögtön szeretni fogja ezt a nagy ívű meseregényt, aki pedig még nem ismerős Zeusz köreiben, azt a szerethető főhős, Mira, bizonyosan magával ragadja majd, és megmutatja neki, hol élnek manapság a régi istenek, és mi fenyegeti a világukat.
A fantáziavilág, amibe belépünk, nem minden elemében új, de tartogat nagyon szép meglepetéseket, a karakterek pedig izgalmasak. Klasszikus típusú meseregény, ahogy az az olümposziakhoz illik."
A daru
...a hátam nekivágódott az építkezési területet elkerítő dróthálónak, pont a Portál Holding nevű cég táblája mellett. Hajszálnyival kerültem el, hogy a fémlap hegyes sarka felhasítsa a karom. A fémháló ruganyosan behorpadt mögöttem, mint egy függőlegesen álló trambulin, majd visszalökött Viktor és bandája elé.
A verejték végigcsorgott a halántékomon és a nyakamon. Még a szemhéjam is izzadt. Őrjítően meleg volt, de a fejünk felett az égen sötét felhők gyülekeztek. Beigazolódni látszott a meteorológusok jóslata: nagy vihart ígértek a szünidő utolsó napjára.
– Nézzétek, mindjárt bőg a kiscsaj! – harsogta Viktor, és gúnyosan felröhögött.
|
|
A Szemüveges Szirén |
|
2018.10.20. 19:42 |
Írta: Dunajcsik Mátyás, illusztrálta: Glicze Gergő. Kolibri Kiadó, 2016., 90 oldal
Atlanta egy apró, világvégi sziget világítótornyában él. Mikor nem Kamillával, a falubéli tanítónővel beszélget rádión vagy az apja jazz-lemezeit hallgatja, általában a tenger végtelen horizontját kémleli.
Egy napon azonban különös vendég érkezik Szelesszirtre, aki olyan kalandba keveri Atlantát, amit még a kislány híres tengerész ősei is megirigyelnének.
Dunajcsik Mátyás ifjúsági regényének hősei titokzatos madarak, világjáró kísértetek és szerelmes bálnavadászok. A szemüveges Szirént a szerző Izlandon töltött évei ihlették.
Részlet a meseregényből
Már egy hete tart a világítótorony-őrök sakkbajnoksága, és Apával ilyenkor nem lehet beszélni. Egész nap a rádió előtt ül, és amikor éppen nem játszik vagy nem valaki más mérkőzését követi figyelemmel, akkor mindenféle táblázatokat és listákat nézeget, és próbálja megsaccolni, vajon ki lesz az ellenfele a következő játszmában. Azt hiszem, a legkevésbé Magdával, a Hollóhegy világítótornyának őrével akar játszani, mert Magda tavaly és tavalyelőtt is abszolút győztesként fejezte be a bajnokságot.
Magda egyébként az egyetlen női világítótoronyőr, és a legészakibb toronyban lakik, ami annyira messze van mindentől, hogy régen sokan azt is kétségbe vonták, hogy egyáltalán szükség van rá. De amióta olyan rohamosan olvad az Északi-sark fölött a jégtakaró, és egyre több szállítóhajó használja az északkeleti átjárót a nyári hónapokban, ezek a hangok elhallgattak.
|
|
A tengeren is túl |
|
2014.05.23. 18:56 |
Írta: Nógrádi Gábor. Móra Könyvkiadó, 2013., 224 oldal
A francia tengerparton nagyon nehéz kavicsot gyűjteni. A kavicsok többsége ugyanis olyan szép, hogy az ember legszívesebben mindet egy zsákba lapátolná és hazavinné. Aztán a család ülhetne otthon a tévé előtt nyakig a sóderben. Az egyik kövecskét színes erezetek díszítik, a másik félig fekete, félig fehér, mintha így tervezte volna meg egy művész, a harmadik szürke, egyetlen vöröses színű övvel a derekán. És mindegyiket csodálatosan gömbölyűre és simára csiszolta a tenger.
A tenger olyan, mint az iskola meg az élet: minden szögletest, rücsköst, érdest igyekszik legömbölyíteni. Igaz, ez az iskolának meg az életnek nem mindig sikerül.
|
|
A terepasztal lovagjai (1) |
|
2017.12.19. 20:01 |
Írta: Kiss Ottó, illusztrálta: Maarten Wansdronk. Móra Kiadó, 2007., 232 oldal
A Bodza utca környékén élő fiúk, Dodi és Szálka léghajót készítenek, amellyel meghódítják a földet, a vizet és a levegőt, sőt a szépséges Fáber Lili szívét is.
Grigorján Adorján, az események krónikása cserébe lovaggá üti a fiúkat és beavatja őket a titkos terepasztal társaságába.
A léghajó igaz története
Grigorján tapsolt. Akkor a fiúk is tapsolni kezdtek, Rausek Bibi pedig nevetett, és meghajolt, mintha tényleg színpadon lenne.
– Már meg ne haragudj, Grigorján, de ez jobban tetszik nekem, mint a Kí-váncsi Dániel meséje – mondta Dudi.
– Meg nekem is – mondta Szálka.
– Hát igen – felelte Grigorján. – Talán azért, mert ezt ketten írtuk a Bibivel.Meg azért is, mert
|
|
A terepasztal lovagjai (2) |
|
2017.12.19. 20:03 |
A lovaggá ütés
A történet jó sokáig tartott. Majdnem egy óra hosszáig meséltek. És amikor befejezték, Grigorjánnak olyan volt az arca, mint aki hirtelen megértett valamit.
– Mesébe illõ történet! – mondta lelkesen a fiúknak.
– Ez nem mese, ez a valóság – mondta Dudi.
– Annál is inkább – mondta Grigorján. – Mert ezek a cselekedetek igazi lova-gi cselekedetek. Nagyon ritkák manapság. Ahogy ti meghódítottátok a földet, a vizet meg a levegõt, és ahogy aztán Fáber Lilit is, azok bizony igazi lovagi cselekedetek. És jutalmul most bizony lovaggá is foglak ütni benneteket.
– Lovaggá? – élénkült fel Szálka.
– Miért kell ütni a gyerekeket? – szólt aggódó tekintettel Dudi.
– Ezt így mondják, te dinnye – nevetett Szálka.
|
|
A terepasztal lovagjai (3) |
|
2017.12.19. 20:04 |
A titkos terepasztal
Grigorján megfogta a páncél derekát, és sisakostul, kardostul arrébb tette az egészet.
– Hú, de jó erõs vagy! – mondta Dudi.
A páncél mögött egy keskeny ajtót láttak. Le volt lakatolva. Grigorján elõhúzott a zsebébõl egy kulcsot, és kinyitotta a lakatot. Aztán a másik zsebébõl elõvett egy másik kulcsot, azzal pedig az ajtót nyitotta ki.
– Gyertek! – mondta megint.
Egy apró helyiségbe léptek. A közepén egy teljesen élethû terepasztal volt, ami majdnem kitöltötte az egész szobát. A terepasztal egy kerek asztalon állt, és szakasztott mása volt a városnak, amit már annyiszor láttak felülrõl.
– Hú, de klassz! – mondta Szálka.
|
|
A terepasztal lovagjai (4) |
|
2017.12.19. 20:06 |
A titkos terepasztal titka
A következõ másodpercben a régi városrész egyik utcáján megint megmozdult valaki. Dudi és Szálka éppen Grigorjánt figyelték, ezért most csak a szemük sarkából észlelték a mozgást, de ebben a pillanatban újra a terepasztal fölé hajoltak.
Az alak elég gyorsan mozgott, nem lehetett tudni, hogy ki az. Aztán egyszer csak hirtelen megállt.
– Valakivel beszél – mondta Szálka.
Dudi még közelebb hajolt.
– Gyógyszer bácsival! – kiáltotta.
Szálka is jobban megnézte a nagyobbik alakot. Valóban õ volt, Gyógyszer bácsi, a nyugalmazott patikus. Igazából persze nem így hívták, Krautsieder Ödön volt a neve, csak ezt senki nem tudta kimondani, ezért emlegették Gyógyszer bácsinak.
|
|
A topolai mozi titka |
|
2018.10.31. 03:03 |
Írta: Paulon Viktória, illusztrálta: Endrődi Kata. Pozsonyi Pagony, 2018., 232 oldal
Topolán mindig szép az idő, virágzik az almafa, és a városka lakói békében élnek. Egészen addig a napig, míg Ferdinánd meg nem nyitja a moziját, és valami szörnyűség nem történik...
3. Világom – Topolán lakik a boldogság
– Akkor most lekapcsolom a lámpákat, beülök közétek, és kezdetét veszi a legelső filmvetítés Topolán! – harsogta Ferdinánd, hogy túlkiabáljon bennünket.
Máriusz ült mellettem. Ő a mi tudósunk, topolai történész, biológus, botanikus és rajong a művészetekért. Gyorsan, míg világos volt, levette és megtörölte a szemüvegét. Egymásra mosolyogtunk, olyan boldog délután volt ez. Egyikünk sem készülhetett fel arra a borzalomra, ami történt...
|
|
A tudás könyvei 1. - A fekete kő titka olvasókuckója |
|
2013.07.02. 22:28 |
Írta: Vidra Gabriella
Kiadó: Kolibri Gyerekkönyvkiadó
Obszidián és üvegcserepek
Elmélázásából az óra végét jelző csengő riasztotta fel. Bekötött keze miatt ügyetlenül bepakolta a holmiját a hátizsákjába. Megvárta, amíg mindenki kimegy a teremből, aztán a barátjához fordult.
– Gyere velem!
Barna kíváncsian követte a terem hátuljába, ahol Krisztián megállt az ásványos szekrény előtt.
– Nézd meg ott a harmadik sorban azt a fekete, csillogó követ! – mondta.
|
|
A tudás könyvei 2. - A labirintus titka olvasókuckója |
|
2013.10.02. 14:28 |
Titkok a padláson
– Gyertek csak ide! – hallatszott Erik izgatott hangja a padlás hátsó, tűzfal mellőli részéről. – Találtam valamit!
Krisztián éppen egy zsákot cipelt Orsi felé, hogy elé borítsa. Gyorsan letette terhét, és a lány is felpattant a pokrócról. Mindketten a hang irányába indultak.
A padlásnak abban a csücskében nagyon sötét volt, Krisztiánék semmit sem láttak hirtelen, ahogy kiléptek a lyuk fényköréből, amely alatt idáig dolgoztak. Hogy jobban lássanak, Erik feltolt egy újabb cserepet, mire napsugarak áradtak be a sarokba.
A fény egy poros bútor sarkára vetült, amelyet valamikor egy lepedővel takartak le, hogy megvédjék. Nem csoda, hogy eddig nem vették észre, mivel a vászon majdnem teljesen eltakarta.
|
|
A tudás könyvei 3. - A templom titika olvaspkuckója |
|
2013.10.02. 14:39 |
Chartres
A harang fényes-feketén, észvesztő sebességgel száguldott valahová, de ők ebből semmit sem érzékeltek. Csak a helyszűke volt megint zavaró. Úgy tűnt, ez most már mindig így lesz.
Hamarosan érezték, hogy a jármű lassulni kezd, gyorsan megfogták hát egymás kezét, hogy ne potyogjanak ki. Szerencsésen értek földet, s ahogy az obszidián visszanyerte eredeti alakját, Barna azonnal fölemelte, és betette a másik három mellé a bőrzacskóba.
|
|
A tudás könyvei 4. - A barlang titka olvasókuckója |
|
2013.10.02. 14:47 |
Harc az elemekkel
Reggel Kakrayok éktelen ugatására ébredtek. Szőrös Mancs azonnal kiment megnézni, hogy mi a baj, mert a kutya úgy ugatott, ahogy akkor szokott, ha valami veszélyt jelez.
Egy perc sem telt bele, visszajött.
– Azonnal pakoljunk és tűnjünk innen! Jön az ár, hallom! Nem sok időnk van, és minden csupa sár!
Krisztiánék semmit sem kérdeztek, sorban kiugráltak a takarók alól. Mindent kidobáltak a sátorból, aztán rohamtempóban bontani kezdték a tipit. Arról szó sem lehetett, hogy rendesen összecsomagoljanak, hevenyészve összetekerték a ponyvát, kirángatták a rudakat, aztán az egészet úgy ahogy felszíjazták a szánra. Az indián közben befogta a kutyákat, a lányok meg a sátorból kidobált takarókat, edényeket dugták gyorsan zsákba. Shilát is feltették a szánra, a kosarat – a füle alatt többször is körbetekerve – az indián egy szíjjal a járműhöz rögzítette, nehogy leessen.
|
|
A tükör előtt - Egy kamasz monológja |
Janikovszky Éva |
2016.07.07. 20:50 |
Írta: Janikovszky Éva, illusztrálta: Kárpáti Tibor. Móra Könyvkiadó, 2015., 40 oldal
Janikovszky Éva kamaszmonológját folyóiratból, filmes feldolgozásból ismerjük, de könyvben még nem látott napvilágot. Valódi, szórakoztatóan komoly Janikovszky-szöveg ez, de úgy is megállja a helyét a kijelentés: tipikus kamaszmonológ. Rövid, célratörő fogalmazás, természetes humorral spékelve.
*
Pocsék vagyok, fantasztikusan pocsék. Hiába bámulom magam a tükörben, ez napról napra csak rosszabb lesz. A legfantasztikusabb az, hogy észre sem vettem, mikor lettem ilyen pocsék. Mert tavaly még egész normális srác voltam, az tuti, arra még emlékszem. Nem is néztem én akkor sose tükörbe, csak ha véletlenül nekimentem.
De most muszáj, most folyton bámulnom kell magam, merthogy ilyen fantasztikusan pocsék lettem. Kész látványosság.
|
|
A tűz ösvénye |
|
2018.10.31. 13:34 |
Írta: Molnár Krisztina Rita, illusztrálta: Simonyi Cecilia. Naphegy Kiadó, 2018., 96 oldal
A víz ösvényében megismert, kedves és népes család története a Tisza és Bodrog közt fekvő kis faluban folytatódik. Az itteni rokonoknál töltik a karácsonyi szünetet a szülők meg a négy gyerek: Tamás, Misi, Boró és Lili.
Füst
– Huuuh. Azt hiszem, berakom a tésztát a hűtőbe. Ez ma nem akar sikerülni. Majd megsütjük szombaton. Főzök egy teát. Egy citromfűteát. Kérsz te is?
– Igen, anya, az jó lesz.
– Vegyél föl még egy pulcsit. Ez jó sokára fog kiszellőzni. Egyszer… tényleg, ezt még nem is meséltem el neked, szóval egyszer nálunk volt egy igazi tűz… vagyis majdnem volt. Amikor még kicsik voltunk. Évek óta eszembe sem jutott. Csak most. A füst szaga. Ettől előjött az egész.
– Mi? Milyen egész?
|
|
A visszafelé-folyó |
|
2020.11.13. 14:04 |
Írta: Jean-Claude Mourlevat. Pozsonyi Pagony, 2020., 328 oldal
Tomek, a boltosfiú és Hanna, egy keleti kereskedő lánya a halhatatlanná tevő vizet keresik.
A két fiatal története izgalmas, párhuzamos vándorút keresztül a sivatagon, a Felejtés Erdején, a Parfümkészítők faluján, a nagy óceánon a Visszafelé-folyó forrásáig.
Csodálatos tájakon és varázslatos világokon kelnek át, és mindenhol le kell győzniük az eléjük tornyosuló akadályokat. De mindig segítő, szeretetreméltó teremtményekkel akadnak össze, és ha hallgatnak a megérzéseikre, és bátran, állhatatosan haladnak az útjukon, akkor célba érnek.
|
|
A Zöld Cirkusz és a virágtolvaj |
|
2018.10.17. 11:27 |
Illusztrálta: Rubik Anna
Kiadó: Pozsonyi Pagony, 2014
Oldalszám: 152
Ismeritek a híres nevezetes Zöld Cirkuszt? Még nem? Akkor legfőbb ideje megismerkedni velük!
Részlet a regényből
A cirkusz világa mindenki számára rejtélyes és izgalmas. Kivéve a cirkuszi gyerekeket. Mert számukraa hétköznapi élet világa rejtélyes és izgalmas.
Egy ilyen cirkuszi gyerek például, ha éppen kislány, felkel, és ezt rikoltja: „Az ünnepi lukas pólómat szeretném felvenni, a ritka alkalmakra tartogatott, gyűrött,szürke szoknyámmal! és nem a flitteres tündöklő pólómat a zizegős tüllszoknyámmal!“
Egy ilyen cirkuszi gyerek például, ha kisfiú, ígybődül el reggel: „Ej, de unom már ezt a sok háziállatot:a kígyókat, akiket állandóan cirógatni kell, a tigriseket, akik szüntelen babusgatásra vágynak, és az elefántokat, akik alig várják, hogy elringassam őket. Kedves szüleim, engedjétek már meg végre, hogy ne legyen háziállatom! Olyan régóta vágyom erre!”
|
|
|