TOP 50 - KÖNYVFESZTIVÁL - GYERMEKKÖNYVNAPOK |
|
2019.04.29. 23:18 |
|
OLVASÓTEREM |
|
2017.08.31. 20:24 |
Mesék kisiskolásoknak
|
Könyvrészletek
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A harmadik barlang titka (1) |
|
2013.07.16. 01:37 |
2006. június 21, hétfő, 11.42; nagyapa és a két gyerek felfedezett egy sátrat, de valami nem volt rendben azzal a sátorral.
Vajon mire használták?
Valami nem volt vele rendben. Nagyapa, Marcus és Gabriel, mind a hárman, nem tudni, miért, de rosszul érezték magukat. Furcsa sátor volt, főként az elhelyezkedése. Mintha szándékosan benyomták volna a bozót sűrűjébe. Mintha egy sátor képes volna – elrejtőzni? De hát egy sátornak nincs saját akarata! Inkább valaki – vagy valakik – próbálhattak itt elrejtőzni.
Vajon Pelle ezt érezte meg?
|
|
A harmadik barlang titka (2) |
|
2013.07.16. 01:39 |
Gabriel most a csónak orrában ült.
Látszott rajta, hogy már ő is partra szeretne ugrani, és együtt lenni a többiekkel. Pelle hirtelen idegesen nyüszíteni kezdett, és visszafutott a sátorba.
– Ezt a könyvet – mondta nagyapa halkan, és még mindig döbbenten – Vilniusban nyomtatták, Litvániában, és az a címe, hogy… Triju urvu kulnas. Ide van írva. Nem értek litvánul, de véletlenül tudom, hogy ez a cím mit jelent.
– Mit? – kérdezte Marcus szinte türelmetlenül – És hogy kerül ide?
– Azt jelenti, hogy A Három Barlang Hegye. Litvánul. Ez az a könyv, amelyik a mi három évvel ezelőtti expedíciónkról szól, a hegyről, az anyafarkasról, a medvéről. Lefordították egy csomó nyelvre, köztük litvánra is. És ha megnézed, itt… van benne egy beírás, egy név, az én nevem, én írtam bele, én dedikáltam! Arra emlékszem, hogy jártam Vilniusban, 2003 márciusában, de arra már nem… ha megölnek sem, hogy…
|
|
A Kék madár (részlet) |
|
2018.01.24. 14:48 |
Írta: Maurice Maeterlinck, fordította: Kálmán Jenő, illusztrálta: B. Farkas Beáta. Montázs Könyvkiadó
A Kék madár — a boldogság, amelyet kis és nagy emberek egyformán keresnek, hogy rátaláljanak. És ez jól van így, mert mindenkinek joga van a boldogsághoz. Ám, miközben a boldogságot kergetjük, ne feledkezzünk meg arról, hogy mások is boldogok akarnak lenni, ne feledkezzetek meg a mások iránt való kötelességről, engedelmességről, hűségről és szeretetről.
Ne csak keressük, hanem érdemeljük is meg a boldogságot: akkor lesz igazán miénk a Kék madár. Erre tanít bennünket e Maurice Maeterlinck csodás meséje.
|
|
A leleményes Hugo Cabret |
|
2013.07.09. 00:50 |
Titkok
Hugo még soha nem járt a könyvesboltban, de persze pontosan tudta, hol van. Az állomás minden szögletét jól ismerte. A kávézóval szemben, nem messze a központi váróteremtől két, könyvekkel megrakott faasztal fogta közre a bolt ajtaját, amire az volt ráírva: R. LABISSE KÖNYVKERESKEDŐ, ÚJ ÉS ANTIKVÁR PÉLDÁNYOK.
Amikor belépett a boltba, egy kis csengő jelezte Hugo érkezését. Megint a gombjait kezdte dörzsölni, mire az egyik le is esett. A zsebébe csúsztatta, és tovább simogatta. A szíve majd’ kiugrott a helyéből.
|
|
A Napkirály kémnője |
|
2013.07.24. 12:34 |
Prológus
Párizs, 1678 augusztusa
- Megint elhibáztad! - rikkantotta diadalmasan Clémence, éppen csak elkerülve a feléje repülő második pomádés tégelyt, amely a kandalló fölött lévő nagy tükörhöz csapódott és darabokra tört. - Amilyen ügyetlen vagy, még egy rongybabát sem tudnál eltalálni a vásárban!
- No, várj csak! - süvítette Alix, és átlendült az ágyon, amely elválasztotta Clémence-tól. - Ha egyszer elkaplak…!
|
|
Az alagutak rejtélye |
|
2017.12.19. 23:05 |
Írta: Roderick Gordon - Brian Williams, fordította: Görgey Etelka. Agave Könyvek, 2013., 340 oldal
Ki ne álmodozott volna arról, hogy kincset talál a föld alatt? Vagy arról, hogy olyasmire bukkan, ami minden tekintetben egyedülálló és izgalmas?
1.
CSATT! A csákány nagy lendülettel a tárna falának csapódott, szikrát vetett egy láthatatlan kavicson, mélyen a földbe merült, aztán egy tompa puffanással váratlanul megállt.
– Ez lesz az, Will!
Dr. Burrows előrébb mászott a szűk vágatban, és, bár folyt róla a víz, és alig kapott levegőt a szűk helyen, tíz körömmel esett neki a sárnak. Lélegzete meglátszott a nyirkos levegőben. Ahogy kezével lapátolt, kettejük sisaklámpái fényében egy kátránnyal bekent, szálkás deszkapalánk jelent meg.
|
|
Barna hajnal - novella |
|
2017.09.27. 22:51 |
Írta: Franck Pavloff
Fordította: Piróth Attila és Marie-Laure Piroth
Kiadó: Jószöveg Műhely Kiadó, 2013
Részlet a novellából
Lábunkat kinyújtva ültünk a napsütésben Charlie-val. Nem igazán beszélgettünk: megosztottuk egymással a fejünkben kergetőző gondolatainkat, anélkül, hogy odafigyeltünk volna arra, mit is mond a másik. Jóleső pillanatok voltak: kávénkat hörpölve hagytuk, hogy teljen az idő. Amikor mondta, hogy el kellett altatnia a kutyáját, meglepődtem, de csak ennyi. Mindig szomorú, ha egy blöki rosszul öregszik meg, de tizenöt éves kora után hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy egy nap elpusztul.
|
|
Coraline |
|
2017.07.03. 07:59 |
I.
Coraline nem sokkal azután fedezte fel az ajtót, hogy beköltöztek a házba.
Vénséges-vén ház volt: a tető alatt padlás, a föld alatt pince, az óriás agg fák alatt gazos udvar.
Az egész ház nem volt Coraline családjáé, ahhoz túlontúl nagy volt.
Mások is laktak az öreg épületben.
Spink kisasszony és Forcible kisasszony a Coraline-ék alatti lakásban laktak a földszinten. Mindketten öregek és kerekdedek voltak, egy rakás vénülő Highland terrierrel laktak együtt, akik olyan neveket kaptak, hogy Hamish, Andrew vagy Jock. A valahai időkben Spink kisasszony és Forcible kisasszony színésznők voltak, mint azt Spink kisasszony rögvest elmesélte Coraline-nak, amikor először találkoztak.
|
|
Delfinálom |
|
2013.10.05. 12:24 |
Első rész
A reggeli nap első sugarai áttörtek a derengő égen. Alatta érintetlen szépségében, akár a mélykék tengerbe ejtett gyöngyszem, terült el a magányos korallsziget.
Nem messze tőle trópusi zivatar támadt. Az óceán imént még oly csöndes vize hatalmas tömegben csapódott fel a sziklazátonyra és tomboló, tajtékzó hullámveréssé alakult át. Az egyik megtörni készülő óriási hullám alól hirtelen felbukkant egy fiatal delfin. Fehér habcsíkot hagyott maga után, amint átúszott a szirthez csapódó vízen és visszatartott lélegzettel egyensúlyozott a hullám völgye és taréja között.
A víz ekkor egyre nagyobb üreggé változott, és föléje borult, ő pedig ott találta magát azon a helyen, amelyről minden hullámlovas álmodik: az alagútban.
A magányos delfin végigszáguldott a hullámalagút falán, majd teljes fordulatot vett, és elegánsan manöverezve, az ellenkező irányban kisiklott belőle.
|
|
Egy képzeletbeli barát |
|
2014.08.18. 17:33 |
A barátság megfoghatatlan. Budo is megfoghatatlan. Már öt éve él gazdája, a kilencéves autista Max fejében, és mint tudjuk, minden fejben dől el…
Részlet egy különleges, melankolikus történetből.
Egy
Íme mindaz, amit biztosan tudok: A nevem Budo. Öt éve vagyok életben. Öt év nagyon hosszú idő valakinek, aki olyan, mint én. A nevemet Maxtől kaptam. Max az egyetlen ember, aki lát engem. Max szülei úgy hívnak: képzeletbeli barát. Szeretem Max tanító nénijét, Mrs. Goskot. Nem szeretem Max másik tanító nénijét, Mrs. Pattersont. Nem vagyok képzeletbeli.
|
|
Gengszter nagyi |
|
2014.05.23. 23:46 |
Írta: David Wallaims
Illusztrálta: Tony Ross
Kiadó: Kolibri Kiadó, 2012
Oldalszám: 288
A fordulatokban, érzelmekben, humorban gazdag történet egy kezdetben unalmasnak tűnő nagyiról és a szülei által kissé lenézett, szerelésmániás kiskamaszról. Ben szülei – műkörmös anyuka, biztonsági őr apuka – megőrülnek a péntek esténként futó Táncos lábú sztárok című nagysikerű műsorért, amit semmi pénzért nem hagynának ki.
Viszont kiskamasz fiuk, akinek más szenvedélye nincs, mint a Vízvezeték-szerelők hetilapját bújni, útban van kedves, de táncőrült szüleinek. Így Bennek minden péntek estéjét szókirakózással kell eltöltenie nagyinál. Szörnyű és unalmas, talán ez a két legjellemzőbb szó erre a programra.
Ám egyszer csak történik valami, amitől Ben véleménye gyökeresen megváltozik unalmas nagyijáról, és megkezdődik kettejük vicces ámokfutása.
|
|
Gesztenye, a honalapító |
|
2013.07.16. 19:57 |
Az árokpart tetején, közel a vadcseresznyefához, amelyen a rigó énekelt, néhány üreget szinte teljesen elrejtettek a szederbokrok. Az egyik üreg szájánál a zöldellő félhomályban szorosan egymás mellett két nyúl üldögélt. Végül a nagyobbik előjött, a szederbokrok fedezékében végigsurrant a parton, le az árokba és fel a rétre. Társa pár pillanattal később követte.
Az első nyúl egy napos helyen megállt, és hátsó lábával sebesen vakarni kezdte a fülét. Még csak egyéves volt, és nem érte el teljes súlyát, mégsem látszott olyan zaklatottnak, mint a legtöbb „peremszéli”, vagyis egyszerű köznyúl élete első évében, akiket, ha nincs nemesi származásuk és erejük, az idősebbek letorkolnak, és úgy élnek a nyúltanya peremén, gyakran kint a szabad ég alatt, ahogy tudnak. Ez a nyúl szemlátomást tudott vigyázni magára. Eszes és derűs állat. Felült, körülnézett, és mindkét első lábával megdörgölte az orrát. Amint megbizonyosodott, hogy minden rendben van, hátracsapta fülét, és hamarosan önfeledten legelészett.
|
|
Híd Terabithia földjére (1) |
|
2013.07.13. 18:29 |
Terabithia uralkodói (1)
Mivel az iskola az amerikai munkásság ünnepe utáni kedden kezdődött, az első tanítási hét rövidre sikeredett. Ez jó volt, mert minden egyes nap rosszabbul alakult az előzőnél. Leslie minden ebédidőben csatlakozott a fiúkhoz, és minden nap győzött. Péntekre már a negyedikes és ötödikes fiúk egy része is elszivárgóit „hegy királyát” játszani a két mezőt elválasztó lejtőre. Mivel alig maroknyian maradtak, nem kellett selejtezőket rendezniük, ami csökkentette az izgatott várakozást. A futásban nem maradt semmi szórakozás, és ez Leslie hibája volt.
Jess most már tudta, hogy soha nem lesz belőle a negyedik és ötödik évfolyam leggyorsabb futója, és az egyedüli vigaszt csupán az jelentette számára, hogy Gary Fulcher sem. Egészen péntekig folytatták a versengést, ám amikor vége lett, és újra Leslie nyert, kimondatlanul is mindenki tudta, hogy a futóversenyeknek ezennel vége.
|
|
Híd Terabithia földjére (2) |
|
2013.07.13. 18:32 |
Terabithia uralkodói (2)
A busz megállt. Leslie megfogta May Belle kezét, és együtt szálltak le. Jess követte őket, miközben továbbra is azon töprengett, miért akarja két felnőtt ember és egy okos lány otthagyni a kényelmes városi életet egy ilyen helyért.
Figyelték a hangos zúgással távozó buszt.
– Tudod, manapság nem igazán lehet megélni egy farm igazgatásából – mondta végül. – Apámnak Washingtonba kell járnia dolgozni, különben nem lenne elég pénzünk…
|
|
Micsoda nagyi! |
|
2018.08.16. 23:59 |
Írta: Julija Kuznyecova
Fordította: Iván Ildikó
Kiadó: Manó Könyvek
Oldalszám: 192
Zsenya Nagyi nem akármilyen nagymama: kézben tartja és elsimítja a család ügyes-bajos dolgait, és ráadásként kitűnően bokszol. Persze csak titokban.
De vajon mi történik akkor, ha a fia úgy dönt: Nagyinak pihenésre van szüksége, és elviszi pár hétre az egyik barátja által vezetett Ö-otthonba?
Hogyan bírja ki a család Nagyi nélkül? És hogyan fogadják az otthonban a különös, új lakótársat? És vajon milyen titkot rejt az otthon pincéje?
|
|
Micsoda nagyi! (2) |
|
2018.08.17. 00:24 |
Tizenötödik történet a szerelemről és a titkok felderítéséről
Zsenya Nagyi másnap korábban ébredt, mint Lida Nagyi. Először csak feküdt a sötét szobában, és Tyina maszatos ujjacskáira gondolt, és arra, micsoda bajuszt festett a kislány Lida Nagyi arcára, amikor még az ágy alatt feküdtek.
Ám ahogyan az az emberrel hajnalban gyakran előfordul, szomorú gondolatok fészkelték be magukat a fejébe. Mivel nem akarta, hogy a szívébe is befurakodjanak, Zsenya Nagyi csendben kimászott az ágyból, és elindult kifelé a folyosóra.
De amint kinyitotta az ajtót, rálépett valami puha dologra.
„Egér!” – gondolta Zsenya Nagyi ijedten, de a puha dolog nem moccant, nem szaladt el, hanem továbbra is ott hevert.
– Még rosszabb – morogta magában Zsenya Nagyi. – Döglött egér.
Azért nem volt biztos a dolgában, úgyhogy lehajolt, és megtapogatta azt a dolgot, amire rálépett. Ez a valami papírból volt, leginkább egy összegyűrt papírzsebkendőre hasonlított.
|
|
Milliárdos fiú |
|
2013.10.12. 20:03 |
(…) Talán már feltűnt neked, hogy Jocó egyedül van a képen. Ami azt illeti, egyedül száguldozni egy versenyautóval nem olyan nagy móka. Még akkor sem, ha csilliárd-billió fontja van az embernek. Kell ugyanis valaki, akivel versenyezni lehet. Jocónak azonban nem voltak barátai. Egyetlenegy sem.
Barátok: Ø
Szóval, Forma–1-es autót vezetni és kibontani egy óriási Mars szeletet két olyan dolog, amit nem tanácsos egyszerre csinálni. Mivel azonban Jocó már vagy tíz másodperce nem evett egy falatot sem, nagyon megéhezett. Amikor beért az egyik S kanyarba, a fogával feltépte a csomagolópapírt, és beleharapott az ízletes, tejcsokoládé-bevonatú, nugátos-karamellás szeletbe. Jocó fél kézzel fogta a kormányt, és amikor a kerekek döccentek egy nagyot az útpadkán, sajnálatos módon elveszítette az uralmát a jármű felett.
|
|
Minou szigete olvasókuckója |
|
2013.07.18. 01:06 |
Havazott aznap reggel, amikor a halott fiút meg-találtam. A szigetet – rajta mind a két házat és a templomot is – fehér takaró borította.
Papa épp a halászhálót vonta be, amikor két kő között megpillantottam egy kezet. Mint egy bűvészmutatvány, olyan volt; szinte vártam, hogy hirtelen előbukkan a semmiből egy rózsacsokor
– Hopplá! Nem csalás, nem ámítás! –, aztán tapsvihar. De néma csönd volt, a kéz pedig nem mozdult.A fiút friss hó fehér pora lepte, a hátán feküdt, kövek bölcsőjében. A szeme lehunyva. Fölötte holló ült egy viharvert fenyőágon, onnan figyelt. A fiú valamivel idősebbnek tűnt nálam, talán tizennégy-tizenöt éves lehetett. A haja sötét volt, majdnem olyan sötét, mint az enyém.
– Papa! – szóltam, de alig jött ki hang a torkomon.
|
|
|