Út a meséhez |
|
|
 „A jó mesék nem életkorhoz kötöttek. Épp attól jók, hogy minden életkorban más-más jelentésük válik nyilvánvalóvá. A tündérmese gazdag árnyalataiból a gyermekek még nem értenek meg mindent, de kitartóan ragaszkodnak azokhoz a mesékhez, amelyek pontosan leképezik a bennük zajló lelki folyamatokat, s amelyekből ők is erőt meríthetnek. De a mese nem csak e miatt fontos a gyermek életében… az intellektuális képességek egyoldalú fejlesztése végzetessé válhatóan téves döntésekhez vezet az emocionális intelligencia, a szociális és művészi képességek kiművelése nélkül.
A mese már kisgyermek kortól képes mind a négy szinten hatást kifejteni, méghozzá indirekt módon.
1. Az első esetében az olvasó kívülálló: úgy érzi, semmi köze a történet szereplőihez.
2. A második szinten a befogadó a pozitívumokra: a szépekkel, a jókkal azonosul.
3. A harmadikon befogadó a negatívumokra is: már a „rosszakban” észreveszi az önmagában rejlő rossz tulajdonságokat is.
4. A legfontosabb, a negyedik szint, amikor a mese életünk alakítójává válik, a benne megfogalmazott üzeneteket átültetjük mindennapi életünkbe." (Boldizsár Ildikó: Mesepoetika)
|
|
MESETERÁPIA - A meseterápia átsegíthet a lelki válságokon |
|
|
|
 Kevesen gondolnák, de a mese a XIX. század végéig alapvetően a felnőttek műfaja volt, közösségi alkalmakkor a mesemondó adta tovább a történetekben hagyományozódott örökérvényű információkat, életbölcsességeket. A Boldizsár Ildikó által kidolgozott meseterápiás módszer erre építve nem csak gyerekeknek, de komoly problémákkal küzdő felnőtteknek is segíthet.
A meséket manapság sokan hajlamosak egy legyintéssel elintézni és úgy tekinteni rájuk, mint kizárólag gyerekeknek szóló, haszontalan kitalációkra, amelyeknek a szórakoztatáson – és a gyerek elaltatásának előmozdításán – kívül nem sok értelmük van. A gyerekirodalmat és a mesét számos nyugati országban már kellő komolysággal kezelik: tanszékek, könyvtárak és kutatóintézetek épülnek erre a területre, nálunk viszont csak az utóbbi egy évtizedben figyelhető meg némi mocorgás e téren.
|
|
MESETERÁPIA - Mesehősnők: követendő vagy elrettentő példák? |
|
|
 A meseterápia egyre népszerűbb a felnőttek gyógyításában is. Ebben a cikkben nem a terápia hatékonyságával foglalkozom, és nem is azzal, miképpen képezik le a mesék a nemi szerepeket. Ehelyett annak néztem utána, hogyan értelmez egyes meséket néhány, nálunk is ismert mesekutató vagy nézeteit mesékkel illusztráló szerző.
Arra voltam kíváncsi, hogy elégedettek-e a mesék által közvetített női szerepekkel, elfogadhatónak tartják-e, ha egy női hős passzív, illetve hogyan értelmeznek egyes motívumokat. Ez utóbbiak közül a női szenvedést, az évekig tartó hallgatást vagy alvást, illetve a férfiakkal és más nőkkel való kapcsolatot emeltem ki. Ehhez a feminista Kolbenschlag, a feleségek „csendjéről” író Dalma Heyn, a jungiánus Marie-Louise von Franz, a gyerekpszichológus Bruno Bettelheim, illetve az ismert magyar mesekutató és –terapeuta, Boldizsár Ildikó elméleteit, meglátásait hasonlítottam össze.
|
|
MESETERÁPIA MIBENLÉTE |
|
|
|
 A meseterápia egyébként akkor a leghatásosabb, ha a mesék szimbólumait nem tesszük a páciens számára nyilvánvalóvá, hiszen már pusztán a szimbólumok megértéséből rengeteg érzelmi energia fakad. Gyerekek számára különösen veszélyes a racionalizálás, a meseelemzés. Velük akkor lehet a leghatásosabban együttműködni, ha abból az egyszerű kérdésből indulunk ki, hogy „te ki vagy a mesében?” vagy „te kire akarsz hasonlítani a mesében?” Bámulatosan pontosan megnevezik azt a szereplőt, akinek mesebeli helyzete az ő valós élethelyzetükkel rokon, vagy akinek a szerepe erősen vonzza őket.
A kisgyermek még nem képes megfogalmazni a benne keletkező feszültségeket, szorongásokat és félelmeket, viszont a meséken keresztül közölni tudja ezeket. Akár úgy, hogy erősen ragaszkodik egy adott meséhez, és többször is kéri ennek elmesélését, akár úgy, hogy ő maga kezd el történeteket kitalálni.
|
|
Meseterápiával gyógyulnak a felnőttek |
|
|
|
 A meseterápia nem csak gyermekeknél, de felnőtteknél is csodákra képes; testet, lelket egyaránt gyógyít.
A meseterápia nem csak a beteg testnek tesz jót, hanem a lelki problémákon is könnyíthet, segítséget adhat a megoldási utak megtalálásában - mondta a Kossuth Rádió Napközben című műsorában Csábi Orsolya pszichológus, aki a Szent László kórházban daganatos gyerekeknek segít a gyógyulásban meseterápiával.
"A mese egy komplex szimbólumrendszer, amely több a szimbólumok jelentésénél. Nem csupán azért, mert egy történetben szerveződik, hanem a folyamat, amelyen keresztülvezet, megfogalmaz egyfajta útbejárást, hiszen a meseszereplő a térben bejár egy utat vízszintesen és függőlegesen is, valamint egy fejlődési utat is végigküzd a szereplő” – magyarázta a műsorban a pszichológus.
Csábi Orsolya szerint mindez abban segíti a terápiás folyamatot, hogy ad egy térképet azoknak az embereknek, akik „lebegnek a problémájukkal a semmiben”.
„A mese kapaszkodót nyújt, amelyre rá lehet építeni különböző fejlődési utakat” – emelte ki.
|
|
A betegség egy sárkány, amelyet le kell győzni |
|
|
A Mosoly Alapítvány terapeutái évek óta mesélnek az ország több kórházában súlyosan beteg gyerekeknek. Kiderült, hogy a gyerekek a Három kismalac téglaházában érzik magukat biztonságban, a Terülj, terülj asztalkámtól megjön az étvágyuk még akkor is, ha hetek óta nem bírtak enni, a Táltos paripában pedig felismerik saját erejüket, gyógyulásukat.
-
Műtét előtt álló, szorongó gyerekeknek sárkányok, boszorkányok, óriások legyőzéséről szóló mese ajánlott.
-
Lázas gyerek esetében viszont inkább kerülendő a sárkányos, tüzes mese, helyette hűtsük őket vizes, jeges meseelemeket tartalmazó történetekkel.
-
Enni nem akaró gyerek étvágyát olyan mese keltheti fel, amelyben szerepel a "terülj, terülj asztalkám",
-
félénk, segítségre szorulóknak pedig olyat érdemes mesélni, ahol a hőst táltos ló vagy egyéb varázshatalmú segítő támogatja útja során.
|
|
A mese mint gyógyító erő |
Boldizsár Ildikó |
|
|
 Amikor először léptem a gyerekkórház kórtermébe azzal a szándékkal, hogy mesélni fogok az ott lévő beteg gyerekeknek, még nem tudtam: minden beteg gyereknek „megvan” a saját meséje, s ha a gyereket és a mesét sikerül egymásra ismertetnem, megkönnyítem a gyógyulás folyamatát.
Hittem ugyan a mese erejében, de csak hónapok múlva értettem meg, hogy a népmese életkortól függetlenül képes olyan rejtett üzeneteket közvetíteni, amelyeket csak az adott beteg ért és használ fel gyógyulása érdekében. A gyerekkórházban tanultam meg, hogy lázas gyereknek nem szabad sárkányos, sárkányölős meséket mondani, mert a mese hatására feljebb mehet a láza; a műtétre várakozó gyerek viszont épp az efféle mesékből kap bátorítást az előtte álló nehézségek leküzdéséhez. Természetesen a mesék nem csupán a beteg vagy a lelkileg megzavart emberek számára szolgálhatnak kapaszkodóként vagy segítő erőként; mindannyian találhatunk bennük olyan életvezetési tanácsokat, intelmeket és felszólításokat, amelyek „gyógyírként” hatnak az életünkben előforduló problémákra vagy átmeneti, netán tartósnak ígérkező kibillentségekre.
|
|
A mese mint gyógyító erő - Vízi Péter és Vízi Pál |
Boldizsár Ildikó |
|
 „Volt egy öreg király, aki egy éjjel valami csudálatos álmot látott. Azt álmodta, hogy a leánya két korsó vizet kiöntött a földre, az a víz elkezdett áradni, s olyan nagyra áradott, mint a tenger: elborította az ő országát, de nem csak azt, elborította az egész világot.”
A mese folytatása >
A király álomfejtői megfejtik az álmot: a két korsó víz két vitéz fiút jelent, a király leendő unokáit. A kiöntött víz áradása a két fiú vitézségét jelenti, nevezetesen azt, hogy a két fiú elfoglalja majd az öreg király országát, s azután pedig az egész világot. A király roppantul megijed az álomtól, és hogy megakadályozza az álom beteljesedését, az ország bölcseinek tanácsára a legmagasabb hegy tetején egy kis vasházat építtet, és odazáratja tulajdon leányát. A vasajtón se ajtó, se ablak nincs, csak éppen egy akkora lyuk, hogy egy csupor meg egy tányér beférjen rajta. De hiába zárják vasházba a királykisasszonyt, a vasház földjéből egyszer csak forrásvíz buggyan elő, s miután a királykisasszony boldogan iszik belőle, másnap két aranyhajú gyermek játszadozik körülötte. Az erőszakra és a bánkódásra a víz szimbolizálta termékenység, születés, szülés és gondoskodás érkezik válaszként, s íme:
„Telt-múlt az idő, a királykisasszonynak elmúlt a rossz-kedve, dajkálta, nevelte a gyermekeket, s mire hétesztendősek lettek, úgy megerősödtek, hogy egyszerre nekidőltek a vasházacska falának, s az oldalát kidöntötték. Most már mehettek, amerre szívüknek tetszett”.
|
|
A meseterápiáról bővebben (1) |
|
|
 Mesét mondani és mesét hallgatni az életben maradásért - ez a meseterápia egyik legfontosabb célja ma is. A mesét azért lehet olyan jól alkalmazni az élet minden területén - kiváltképp a gyógyításban és a felnőtté válás, valamint a felnőttkor útvesztőiben -, mert a történetek mindig valami olyan dologról szólnak, ami az élet működését, folyamatát veszélyezteti.
Mondhatni: az egyensúly megbomlása alaphelyzetnek számít a mesékben, s a mese hősei nem csinálnak mást, minthogy megmutatják azokat az utakat, amelyek kivezetnek az adott vészhelyzetből vagy problémából. Persze a kivezető utak a valóságban mindig veszélyeket és kudarcokat rejtenek magukban, s nincs ez másképp a mesékben sem. A lényeg az, hogy a hős elinduljon, ne ijedjen meg a változás lehetőségétől, hiszen épp erre építheti további életét, méghozzá egy újabb, vélhetőleg magasabb fejlődési fokon. A mesék egyik áldásos hatása a terápiában épp az, hogy erőt adnak az első lépések megtételéhez, azaz kimozdítják a pácienst a holtpontról.
|
|
A meseterápiáról bővebben (2) |
|
|
 A mese hőse tudja, hogy a boldogság csak személyes erőfeszítés révén érhető el, s azt is, hogy senki nem fogja helyette megoldani a problémákat. Segítőre akadhat - s rendszerint akad is -, de ezek a segítők általában csak útba igazítják vagy megerősítik őt abban, hogy jó úton jár, esetleg varázseszközzel ajándékozzák meg.
A mesékben egyetlen univerzális segítő akad: a táltos paripa. Ez a mesemotívum már önmagában is rendkívül fontos, hiszen életünkben döntő jelentősége van annak, hogy miként választunk lovat magunknak. A ló az, akire fel lehet ülni, aki távolságokat tud megtenni velünk, s akivel el lehet jutni egyik pontról a másikra. Épp ezért nem mindegy, hogy saját istállónkba bekukkantva, melyik lovat választjuk ki, s a kiválasztott lényt mivel etetjük meg. Nem véletlen, hogy az a két idősebb testvér, akik az arany-, illetve az ezüstszőrű paripára pattannak rá, már az első akadálynál elbuknak, s lógó orral, dolguk végezetlenül kullognak vissza atyjukhoz. (Természetesen a két idősebb királyfi is mi magunk vagyunk, méghozzá egy korábbi fejlődési fokon, amikor még rosszul választottunk.) Ellenben a legkisebb királyfi, aki az istállóban nem talál megfelelő lovat, a szemétdombon néz körül, s meg is találja azt a gebét, aki a trágyában félig elmerülve alig él. A királyfi nem átallja kiásni onnan, mi több, a határig a saját hátán cipeli.
|
|
Amit a meseterápiáról tanultam |
Bujdosó Miklós |
|
 A mesék és az igazi, kedves történetek az egyik legszebb ajándékot nyújtják az embereknek: mindenkit visszavarázsolnak gyerekké.
A kicsik fantáziája határtalan, és tisztának, csillogónak látják a világot, miközben a legapróbb dologra is rácsodálkoznak. Csak a lehetetlen létezik, álomból szőtt képességek válnak valóra, és a szó varázserővel bír. Úgy, ahogyan ennek valójában lennie kellene. Ezt a látást mi, felnőttek legtöbbször elfeledjük, pedig tán a legszebb dolog ez a játék.
De a mesék varázsköpenyébe sok-sok felnőtt gondolat rejtőzik. Ugyanaz a vágy feszül bennünk, mint a gyerekekben, csak mi nem merjük kimondani. Elhinni, hogy nincs is lehetetlen, - végképp nem tudjuk. Egyetlen kivétel a mese. Abban a csuda-fura, kedves és nyitott világban még a kritika is örömszavakba van burkolva.
Mesét manapság a gyerekeknek mondunk, és Ők megértik. De nem csupán a történeteket, hanem a történetek mélyén a szimbólumokat is. Nem tudják, hanem értik. Mert Ők még szabadon mozognak a lélek, a szellem és a gondolatok, a felnőttekben már szigorúan elhatárolt tartományai között. Ha azt kérnénk, fogalmazzák meg, öntsék szavakba ezt a tudást, valószínűleg bajban lennének.
Ahogy a felnőttek világa az elmúlt pár száz évben a racionalitás felé mozdult, és mindent csak ésszel kívánt megoldani, úgy szorultak vissza a mesék a gyerekek világába. És úgy nőtt és nő folyamatosan a lelki problémákkal küzdő emberek száma, egyre többen lesznek mind magányosabbak, érzelem szegényebbek. |
|
Biblioterápia gyerekeknek (1) Szorong a gyermek? Olvassunk neki! |
Boczán Bea |
|
Hamarosan kistestvér születik, fogorvoshoz kell menni, jövő héten elkezdődik az óvoda – megannyi élethelyzet, amitől a gyerekek többsége szorong. A tengerentúlon bevett szokás, hogy ilyenkor a szülő elmegy a legközelebbi könyvesboltba vagy könyvtárba, és választ a gyermekének egy olyan könyvet, ami valamilyen módon feldolgozza az éppen aktuális problémát.
Szerencsére nálunk is egyre több biblioterápiás könyv jelenik meg, gondoljunk akár Finy Petra "ügy-es" sorozatára, vagy Pernilla Stalfelt magyarul is olvasható könyveire.
De mi is az a biblioterápia?
A biblioterápia pontos meghatározása nem könnyű feladat. Ahány szerző, annyiféle megközelítés létezik. Különböznek a módszerek, a célcsoportok. Ami mindegyikben közös, hogy a gyógyító tevékenység, a probléma-megoldás könyvek olvasásával történik.
|
|
Biblioterápia gyerekeknek (2) Hogyan segít a biblioterapeuta? |
Boczán Bea |
|
|
 Vannak, akik szerint elég a megfelelő könyv és a szülő, szakemberre semmi szükség. De vannak, akik azt állítják, hogy ahhoz, hogy a történet megfelelő hatást váltson ki a gyerekben, szükség van egy képzett vezetőre, aki az olvasás után a feldolgozást irányítja.
A biblioterápia definiálhatatlansága részben a módszerek sokféleségéből adódik. Van például egyéni és csoportos; kognitív és affektív; receptív, aktív és interaktív terápia. Gyerekeknél leginkább az utóbbit alkalmazzák, melynek lényege, hogy a gondosan kiválasztott mű elolvasása után a biblioterapeuta vezetésével megbeszélik és/vagy különféle tevékenységek során feldolgozzák az adott történetet. Ez lehet például szerepjáték (kulcsfontosságú részek eljátszása), kreatív írás (a történet egy részletének leírása másik szereplő szemszögéből vagy a történet végének átírása) vagy grafikai alkotás (szereplők lerajzolása stb.).
Ahhoz, hogy a terápia sikeres legyen, három részfolyamatnak kell egymást követnie. Az első az azonosulás a történet főhősével, a második a katarzis, a harmadik pedig a belátás, amikor a gyerek kapcsolatot talál a történet és saját élete között, és útmutatóra lel saját problémája megoldásához.
|
|
Gyógyulj meseterápiával! (1) |
Boldizsár Ildikó |
|
 A mesék segítségével ránézhetünk az életünkre kívülállóként, külső szemlélőként, s kezelhetjük akár analizálandó személyként is a mese hősét. Ez a befogadói magatartás azonban nem vezet tartós eredményre saját életünkre vonatkozóan, hiszen az, hogy kívülről megértünk valamit, még nem feltétlenül jár együtt belső változással.
Mély belátások és sorsfordító döntések csak akkor születhetnek bennünk a mesék segítségével, ha a történeteket lelki dokumentumokként, azonosulási mintákként kezeljük, azaz valóban saját létünkre és lehetőségeinkre vonatkozó üzeneteket látunk bennük, s megértjük: más utak is léteznek, mint amilyeneket megszokásból választunk. Meggyőződésem szerint a mesék hősei azért (is) oly sikeresek, mert nincsenek koncepcióik a világról, azaz határtalannak látják azt, ami természete szerint valóban határtalan.
Ugyan mi okuk lenne azt feltételezni, hogy amit nem tudnak adott pillanatban, arra nem is képesek néhány pillanattal később?
|
|
Gyógyulj meseterápiával! (2) |
|
|
|
 Ha úgy érzed, nincsen rendben az életed, elakadtál egy fontos probléma megoldásában, próbálj mesével gyógyulni. Engedd el nyugodtan a fantáziád, mert a mese és a meseterápia – bármilyen meglepő – felnőtteknek is szól, rajtuk is segít. A mesét évezredeken át a felnőttek is hallgatták, és ugyanúgy erőt merítettek belőle, ahogyan a népdalokból.
Mesét manapság a gyerekeknek mondunk. És ők megértik. De nem csupán a történeteket, hanem a történetek mélyén a szimbólumokat is. Nem tudják, hanem értik. Mert ők még szabadon mozognak a lélek, a szellem és a gondolatok, a felnőttekben már szigorúan elhatárolt tartományai között. Ha azt kérnénk, fogalmazzák meg, öntsék szavakba ezt a tudást, bajban lennének, talán a kedvüket is szegnénk.
|
|
Hamupipőke Facebook-profilja - Meseterápiás esetek |
|
|
|
Kiadó: Jelenkor, 2018
Oldalszám: 272
Egy lány hamis online személyiségbe menekül, hogy szeretetet és elfogadást találjon. Börtönbüntetésüket töltő anyák néhány napra találkozhatnak gyermekeikkel, ha vállalják, hogy ugyanannyi idővel meghosszabbodik a büntetésük. Egy férfi a felesége és fiatal szeretője között vergődik, ám képtelen dönteni…
A válság legmélyebb pontján mindannyian úgy döntöttek, hogy a meseterápia segítségével oldják meg helyzetüket. Összesen kilenc történet tárul fel Boldizsár Ildikó legújabb kötetében, mely egyúttal a Metamorphoses Meseterápiás Módszer több mint száz módszertani elemének átfogó ismertetése is, izgalmas és elgondolkodtató élethelyzeteken keresztül.
Az eredetileg a német olvasóközönség számára írt mű egyszerre bevezetés a meseterápiába, szintetizáló újragondolása egy közel húszéves praxisnak, s nem utolsósorban hasznos kézikönyv öngyógyító mesés utakhoz is.
„Bízom benne, hogy ez a könyv nemcsak kapaszkodókat és inspiráló ötleteket ad néhány életválság vagy elakadás mesékkel történő megoldásához, hanem abban is segít, hogy a meseterápia iránt érdeklődők megismerhessék a Metamorphoses Meseterápiás Módszer minden elemét. Mert végül is valóban most először található minden lényeges alkotóelem együtt, egy kötetben, méghozzá esettanulmányok kíséretében.” - Boldizsár Ildikó
|
|
Hiszel a mesében? |
IBOS ÉVA |
|
 Ha ebbe a könyvbe belemerülne minden (magát nem föltétlenül annak tartó) lelki beteg, hagyná a gyógyszereit meg az ezoterikus tanácsadókat a csudába, és hanyatt-homlok rohanna meseterápiás foglalkozásra.
Elsőre egyszerűnek tűnik minden.
Aha! – gondolhatja a könyv láttán a potenciális olvasó -, most majd kiderül, hogy ha én királylánynak, szolgának, óriásnak vagy – elenyésző mértékben - gonosz boszorkának vélem magam, megtudhatom, hol siklott félre az életem!
Sajna, nem ilyen egyszerű, mert Boldizsár Ildikó szerint nem az a fontos, hogy kik vagyunk, hanem, hogy hol látjuk magunkat a történetben. Például a Hamupipőke esetében: a konyhában, a bálban, a lépcsőn menekülés közben vagy mégis inkább az udvar végében? Máskor meg a sűrű, sötét erdőben vagy a tisztás irányába törekedve?
Az égig érő fa közelében: reménytelenül ácsorogva a tövében, esetleg valahol feljebb megrekedve, ne adj’ isten, a csúcson elégedetten körülkémlelve? Csakhogy nem elég önmagunkat pozicionálni (a terapeuta szerint már itt elvéthetjük, mivel saját helyzetünkkel sem mindig vagyunk tisztában), de a „gyógyulás” érdekében az is megfejtésre vár, hogyan és miért keveredtünk oda, ahol éppen „vagyunk”.
|
|
Hol vagyunk a mesékben? |
|
|
|
Június 7-én a Somogyi Könyvtár adott helyet az Ünnepi Könyvhét szegedi díszvendégével való beszélgetésnek. Boldizsár Ildikó mesekutatót Sólyom Andrea kérdezte új könyvéről, melynek címe: Hamupipőke Facebook-profilja.
Sólyom Andra első kérdésére, hogyan került Boldizsár közeli kapcsolatba a mesékkel és a mesekutatással, a szerző elmondta, felnőttként találkozott először a mesékkel, 18 éves korában. Talán éppen ez a késői ismerkedés is motiválhatta őt abban, hogy komolyabban elkezdjen foglalkozni velük. Szakdolgozatát is a mesékre fókuszálva írta, néprajzi szempontból. Témájában arra volt kíváncsi, miért volt szükség mesemondókra, kikből lehettek mesélők, illetve hogy a felnőttek miért igényelték a mesemondást. Ez a munkája nagyjából 15 évnyi mesekutatásból tevődött össze.
Boldizsár Ildikó megosztotta a közönséggel, fia betegsége és kórházi kezelése idején érezte először úgy, hogy anyaként mesékkel is segítheti gyermekét, mesélései során pedig az egyik történet olyan nagy hatást gyakorolt a kisfiára, hogy azt újra és újra el kellett mondania neki. Az orvosok mindeközben hangulatbeli javulást figyelhettek meg a betegnél.
Boldizsár Ildikó később még évekig járt a kórházba mesélni a betegeknek, akiken szintén észrevehető volt valamiféle pozitív változás. Elárulta, eszébe sem jutott ekkor még a meseterápia, és kiemelte, nem a mese gyógyít meg, hanem a mesével való kapcsolat idézi elő a változást.
|
|
Mesekalauz - 10 könyv meseterápiához |
|
|
|
A Metamorphoses Meseterápiás Módszert az elmúlt években kereken 10, a Magvető Kiadó gondozásában megjelent kötet alapozta meg. E kompakt sorozat 2014-ben került teljes egészében a boltokba és a polcokra.
A sorozat 3 módszertani könyvből (Meseterápia, Mesekalauz, Meseterápia a gyakorlatban) és 7 mesegyűjteményből áll. Ehhez hasonló, több szintű, részletes, a mesék terápiás lehetőségeivel foglalkozó munka ezidáig nem állt rendelkezésre.
Mivel a meseterápia eszköze természetesen maga a mese, amiből pedig sok ezret találhatunk, szükséges volt egy olyan mesegyűjtemény létrehozása is, amely a leendő terapeutáknak egyfajta alapot szolgáltathat, kiindulási pontot ahhoz a kalandos és fáradtságos feladathoz, melynek során végül jártasságot nyerhetnek a mesék zavarba ejtően gazdag világában.
A 7 kötetes mesegyűjtemény tehát nem csupán az olvasók, a mesék iránt érdeklődő laikusok számára hasznos, szórakoztató és egyben tanulságos olvasmány, hanem a meseterápiás képzésekben résztvevők számára is könnyen hozzáférhető alap, mondhatni bázis.
|
|
Mesekalauz úton lévőknek - Életfordulók meséi |
|
|
|
Kiadó: Magvető, 2014
Oldalszám: 432
Minden élethelyzetnek van mesebeli párja – hallottuk az elmúlt években többször a kötet írójától, aki nemcsak tematikus mesegyűjteményekkel, hanem Meseterápia című könyvével is igazolta állítását. A férfiakról, nőkről, apákról, anyákról és testvérekről szóló mesék után most az emberélet fordulóihoz és határaihoz kapcsolódó meséket válogatta új kötetébe Boldizsár Ildikó. A fogantatástól az élet utolsó harmadáig azokhoz a történetekhez vezeti el olvasóit, amelyek nemcsak az ember fejlődését segítik, hanem az egyik életszakaszból a másikba való átlépést is.
A mesékhez írt élvezetes kommentárok – úgynevezett mesekalauzok – bámulatos egyszerűséggel mutatják meg, hogyan fűzhető fel egy emberi élet a mesék rendjére. Mert a könyv szerzője szerint a népmesék legfontosabb eleme nem a csoda, hanem a rend. És minden mese annak a példája, hogyan lehet a rendezetlenséget és a káoszt renddé alakítani, azaz olyan helyzeteket teremteni, amelyekben a teljesség vágya irányítja a gondolatokat és a tetteket. Ez a tudás azért nélkülözhetetlen, mert csak így van esélyünk arra, hogy egyszer majd rólunk is elmondhassák: „boldogan éltek, míg meg nem haltak”.
|
|
Meseterápia - Mesék a gyógyításban és a mindennapokban |
|
|
 Boldizsár Ildikó könyve azoknak íródott, akik értik, vagy érteni szeretnék a meséket. A mesék a hagyomány által megszentelt tudás hordozói, s nemcsak vigaszt és bátorítást adnak, hanem arra is képesek, hogy bizonyos lelki és fizikai fájdalmakat enyhítsenek.
A szerző korábbi, nagy sikerű meseválogatásai után új könyvében a mesék gyógyító erejének titkát kutatja, s kutatási eredményeit rendkívül közérthetően tárja elénk.
Meseterápia című könyve bevezet a mesék hagyományába, rávilágít a közösségi meseélmény szertartásos, történelmi gyökereire, a népmese szerepére az egykori társas szabályrendszerek átadásában, és részletesen bemutatja azt a bölcsesség alapú terápiás eljárást – az általa kidolgozott Metamorphoses Meseterápiás Módszert -, amely hosszas kutatómunka eredményeként született.
A mese gyógyító erejének bemutatására a szerző saját praxisából hoz példákat, s hasznos tanácsokat ad azzal kapcsolatban, hogyan tehetjük mindennapossá a meséket életünkben. A Meseterápia eredeti végkövetkeztetésekkel gazdagítja olvasóját, legyen bár szakember vagy laikus érdeklődő.
|
|
Meseterápia - Mesék a gyógyításban és a mindennapokban: Tévhitek a mesékkel kapcsolatban (1) |
|
|
Az archaikus kultúrákban a meséknek évszázadokon keresztül óriási jelentőséget tulajdonítottak. A mesék nem hiányozhattak abból a tudásanyagból, amelyet minden ifjúnak át kellett vennie az elődöktől, és a mesemondók is ügyeltek arra, hogy mire életük a végéhez ér, minden rájuk bízott mesét elmondjanak, továbbadjanak. Azt feltételezhetjük, hogy ha az emberiség ilyen nagy becsben tartotta ezeket a történeteket, annak nyilvánvalóan komoly oka lehetett.
Magam éveken át kutattam e „nyilvánvaló okot”, és mára bizonyossá vált számomra, hogy a mesékbe kódolt komplex tudásanyag volt az, amit generációról generációra tovább kellett adni, még akkor is, amikor e tudás komplexitása már egyre nehezebben volt értelmezhető az újabb nemzedékek számára. Szerencsére a 19. század közepétől rendelkezésünkre állnak azok a lejegyzett gyűjtemények, amelyek a mesék akkori állapotát – s ezzel együtt az akkor élt emberek mentális állapotát – tükrözik. Fontos ugyanis az a körülmény, hogy a mesék áthagyományozása során csak az a mese élhetett tovább, amelyet a hallgatóság igaznak minősített és elfogadott.
|
|
Meseterápia - Mesék a gyógyításban és a mindennapokban: Tévhitek a mesékkel kapcsolatban (2) |
|
|
 A meseterápia (gör. therapeia = segítség, kísérés, gyógyítás, fejlesztés, baráti nyomonkövetés) a művészetterápia, s azon belül a biblioterápia egyik ága. A művészetterápia – ami a művelődéstörténeti adatok szerint tulajdonképpen már akkor is létezett, amikor még nem volt elmélete, legalábbis erre következtethetünk az Ezeregyéjszaka meséiből ismert Sahrazád (Seherezádé) terápiás módszereiből, a rituális táncokból, dalokból vagy például abból a bibliai jelenetből, amelyben Saul hárfázik Dávid királynak – a különféle művészeti ágakat használja terápiás módszerként.
A legismertebb a táncterápia, a zeneterápia, a képzőművészet-terápia, a pszichodráma és a biblioterápia. Utóbbi a Webster Szótár szerint nem más, mint „válogatott olvasmányanyag terápiás segédeszközként való felhasználása a gyógyászatban és a pszichiátriában”.
Tágabb értelemben a biblioterápia a személyes problémák megoldásának segítését jelenti irányított olvasással. A fejlesztő és klinikai biblioterápia szöveg alapú terápiás módszer, amelynek két módja terjedt el a világon. Amerikában a biblioterápia aktív változatával dolgoznak a szakemberek (poetry therapy), azaz az alkotás folyamata, műalkotások létrehozása képezi a terápia alapját. Európában főként a biblioterápia receptív változata terjedt el, azaz a terápia egy befogadói élménnyel indul, amelyet feldolgozó beszélgetés követ.
|
|
Meseterápia a gyakorlatban |
|
|
|
Kiadó: Magvető
Oldalszám: 408
Ritka és különleges esemény egy kiadók életében, hogy évek óta figyelemmel kísérheti egy terápiás módszer születését és egyre szélesebb körű elterjedését. A hét kiadást megért Meseterápia című könyv mutatta be először a Boldizsár Ildikó által kidolgozott meseterápia elméletét és alkalmazási területeit, s ehhez kapcsolódtak azok a gyűjtemények, amelyek szintén a terápiák során használt meséket gyűjtötték egybe.
A Mesék nőkről férfiaknak, Mesék férfiakról nőknek, Mesék anyákról, Mesék apákról, Mesék életről, halálról és újjászületésről, Mesék testvérekről testvéreknek, Mesék boldog öregekről azonkívül, hogy lélekfrissítő összeállítások, egyfajta segédanyagnak is tekinthetők a meseterápia módszertanához, miképpen a Mesekalauz című nagy sikerű kötet is. A sort a most megjelenő Meseterápia a gyakorlatban folytatja, amely minden kétséget kizáróan mutatja be, hová fejlődött a módszer négy év alatt.
|
|
Mesével élni |
RÁDAI ANDREA |
|
 A (felnőtt) mindennapokba bevont mesék nem recepteket kínálnak problémáink megoldására, hanem inkább valamiféle támpontot, magabiztosságot adnak az élet éléséhez. Boldizsár Ildikó könyve bizonyíték arra, hogy ez bármelyik életkorban lehetséges.
Vannak emberek - tudósok, feltalálók, művészek és néhány politikus - akiknek a munkássága egyértelműen és rendkívül hatékonyan tette vagy teszi élhetőbbé az emberi életet. Boldizsár Ildikó ilyen: azért dolgozik, hogy a felnőttek (is) visszataláljanak a mesékhez, és - hasonlóan a régi korok emberéhez - akár támogatást, útmutatást is találjanak bennük.
Az általa alapított Meseterápia Központ, Meseterápia című könyve, és további, különböző témájú mesegyűjteményei fontos eredményeket értek el ebben a tekintetben.
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
A meseterápia nem csak gyermekeknél, de felnőtteknél is csodákra képes; testet, lelket egyaránt gyógyít.
Amikor először léptem a gyerekkórház kórtermébe azzal a szándékkal, hogy mesélni fogok az ott lévő beteg gyerekeknek, még nem tudtam: minden beteg gyereknek „megvan” a saját meséje, s ha a gyereket és a mesét sikerül egymásra ismertetnem, megkönnyítem a gyógyulás folyamatát. 
Mesét mondani és mesét hallgatni az életben maradásért - ez a meseterápia egyik legfontosabb célja ma is. A mesét azért lehet olyan jól alkalmazni az élet minden területén - kiváltképp a gyógyításban és a felnőtté válás, valamint a felnőttkor útvesztőiben -, mert a történetek mindig valami olyan dologról szólnak, ami az élet működését, folyamatát veszélyezteti. 
A mese hőse tudja, hogy a boldogság csak személyes erőfeszítés révén érhető el, s azt is, hogy senki nem fogja helyette megoldani a problémákat. Segítőre akadhat - s rendszerint akad is -, de ezek a segítők általában csak útba igazítják vagy megerősítik őt abban, hogy jó úton jár, esetleg varázseszközzel ajándékozzák meg. 
Ha úgy érzed, nincsen rendben az életed, elakadtál egy fontos probléma megoldásában, próbálj mesével gyógyulni. Engedd el nyugodtan a fantáziád, mert a mese és a meseterápia – bármilyen meglepő – felnőtteknek is szól, rajtuk is segít. A mesét évezredeken át a felnőttek is hallgatták, és ugyanúgy erőt merítettek belőle, ahogyan a népdalokból.
Írta
