OLVASÓTEREM |
|
2017.08.31. 20:27 |
Kisiskolásoknak
Könyvrészletek
|
|
Külföldi ifjúsági könyvvágotás |
|
2013.07.18. 18:11 |
"Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember –
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember." (Babits Mihály)
|
A beavatott |
|
2013.07.15. 22:23 |
Első fejezet
Csak egy tükör van a házunkban. Az emeleti folyosón tartom, egy elhúzható fatábla mögött. A mi csoportunk szabályai szerint csak minden harmadik hónap második napján nézhetem meg magamat benne – aznap, amikor az édesanyám levágja a hajamat.
Ülök a konyhaszéken, a mamám pedig ott áll mögöttem, kezében ollóval. Rövidre vágja a hajamat: a tincseim élettelen, szőke gyűrűkként hullnak le a padlóra.
Amikor befejezi, kifésüli a hajamat az arcomból, majd összefogja és konttyá tekeri. Nézem, milyen nyugodtnak látszik, és hogyan összpontosítja a figyelmét. Nagy gyakorlata van az önzetlenség erényének gyakorlásában. Én nem állíthatom ugyanezt magamról.
|
|
A hazugságok könyve |
|
2013.07.13. 17:28 |
A nevem Catherine Rozier, kérlek, ne szólíts Cathynek. Ha így szólítasz, ugrok. Azt ne hidd, hogy blöff ölök. Ez itt háromezer lábnyi mélység, és noha kövér vagyok, annyira azért nem, hogy visszapattanjak. Lefejelem a vénséges guernsey-i gránitsziklákat, és péppé zúzott testemet magával sodorja a tenger. Persze ha rosszul számítom ki a dagályt, ott ragadok a zátonyon, és megeszik a szememet a sirályok. Konkrétan tudom, hogy azok mindent megesznek.
Megölni magamat nem lenne túl szellemes dolog, de Nicoletteet megölni sem volt az. Két hete találták meg a hulláját, és jobbára örülök, hogy elment.
Ugyanakkor nem bírom elhinni, hogy meghalt, holott el kellene hinnem, mert én tettem. Igen. Így van. Megöltem Nicolette-et pontosan ezeken a szirteken, és komolyan meg vagyok döbbenve, hogy senki sem jött rá. Amikor kihúzták a testét a vízből, úgy döntöttek, hogy lezuhant. Háhá! (Ez most nem nevetés.) Hogyhogy senki sem jött rá? Igazuk volt a németeknek, féleszű egy brancs lakik ezen a szigeten. Amikor 1940 nyarán partra szálltak, biztos azt gondolták, hogy már meg is nyerték a háborút. Úgy hívták Guernsey-t, hogy KIS PARADICSOM. Excusez-moi, de mióta egyenlő pár koszlott pálma egy paradicsommal?
|
|
A suttogó |
|
2013.08.12. 03:12 |
Részlet az I. fejezetből
Aznap reggel a hegyi erdő olyan néma volt, mintha maga az élet is visszafojtotta volna a lélegzetét. Nem énekeltek a madarak, s a csendet csak néha törte meg a túlterhelt ágakról lehuppanó hó tompa puffanása.
Ebbe a hangtalan, várakozásteljes semmibe szűrődött be a juhar- és nyírfák ágai közt a lányok távolról idehallatszó kacagása.
|
|
A tigris átka olvasókuckója |
|
2013.07.16. 00:05 |
A fogoly kezeit a teste előtt kötözték össze. Kimerülten, legyőzötten és mocskosan, de királyi származásához méltó egyenes, büszke tartással álldogált. Fogvatartója, Lokesh dölyfösen nézett le rá pazarul faragott, aranyozott trónjáról. Magas, fehér oszlopok álltak mindenfelé a teremben, mint megannyi őrszem. Csend volt.
A dzsungel közepén szellő sem lengette az áttetsző függönyöket. Az egyetlen zaj, amit a fogoly hallott, Lokesh díszes gyűrűinek ritmikus csilingelése volt, ahogy ujjaival a trón karfáján dobolt. Lokesh lenézett rá, győzedelmes pillantásában megvetés ült.
|
|
Az emlékek őre (1) olvasókuckója (2) |
|
2013.07.23. 22:13 |
Az esti érzésbeszámoló a közösség rítusai közé tartozott. Jonas és húga, Lily néha még össze is vesztek rajta, melyikük kezdje a mesélést. A rituális beszélgetésben természetesen Apa és Anya is részt vettek – a gyerekekhez hasonlóan minden este beszámoltak érzelmeikről –, de ők, felnőttek lévén, nem vitatkoztak az elsőbbség kérdésén.
Ezen az estén Jonasnek sem volt kedve tolakodni. Túlságosan bonyolultak voltak aznapi érzelmei. El akarta mondani őket, épp csak nem akaródzott belefognia boncolgatásukba – még úgy sem, hogy tudta: Apa és Anya készséggel segítenek neki érzelmei elemzésében.
– Kezdd el, Lily – szólt, látva, hogy húga, aki még csak hetes volt, türelmetlenül fészkelődik a székén.
– Délután nagyon mérges voltam – fogott bele Lily. – A gyermekőrzős csoporttal kimentünk a játszóterületre. Vendégek is voltak velünk, egy másik csoport hetes, és ők folyton megszegték a szabályokat. Az egyik A-nemű – nem tudom a nevét – mindig előretolakodott a csúszdánál, pedig mindenki más sorban állt. Nagyon mérges lettem rá.
|
Az emlékek őre (4) - A fiú |
|
2013.07.15. 19:40 |
Írta: Lois Lowry
Fordította: Dobosi Beáta
Kiadó: Animus Kiadó, 2013
Oldalszám: 304
Ebben a kötetben sorra feltűnnek azok a világok és szereplőik, amelyeket Lowry Az emlékek őrével kezdődő, majd a Valahol, messze és a Hírvivő című kötetekkel folytatódó regényfolyamában már elénk tárt.
Egy napon egy ájult fiatal lányt vet partra a tenger. A közeli falu lakói befogadják, ám nem tudják róla, hogy egy olyan társadalomból érkezett, ahol az emberek nemcsak a színeket nem ismerik, de bizonyos érzelmek is hiányoznak a világukból, s ők boldog együgyűséggel tűrik a szűk elit által számukra kialakított rendet.
Claire-t a döntéshozók történetesen szülőanyának jelölték ki, s már tizennégy évesen életet kellett adnia egy fiúnak, akit a szokásoknak megfelelően azonnal elvettek tőle.
|
|
Az emlékek őre (4) - A fiú (1) |
ekultura.hu |
2013.07.15. 19:47 |
1.
A fiatal lány alázatosan tűrte, hogy a szemkivágás nélküli bőrmaszkot a fejére erősítsék. Groteszknek és szükségtelennek érezte az egészet, de nem tiltakozott. A folyamat része volt. Tudta. Az egyik hordozó mesélt neki erről a déli étkezés közben egy hónappal ezelőtt.
- Egy maszkot? - kérdezte a lány megrökönyödve, s kis híján elnevette magát a különös gondolaton. - És az mire jó?
- Nos, nem is igazi maszk - helyesbített a balján ülő fiatal nő, és evett még egy falatot a ropogós salátából. - Inkább bekötik a szemed.
Suttogott. Nem lett volna szabad ilyesmiről beszélniük maguk között.
|
|
Az emlékek őre (4) - A fiú (2) |
ekultura.hu |
2013.07.15. 19:52 |
A nő bólintott.
- Kétszer is.
- És milyen? - Már maga a kérdés is teljes képtelenség volt, a lány jól tudta.
Órákat vettek, diagramokat tanulmányoztak, utasításokat kaptak. De az nem ugyanaz volt, mint olyasvalakitől hallani róla, aki már végigcsinálta. És most, hogy már úgyis megszegték a tilalmat és beszéltek róla, miért is ne kérdezhetné meg?
- A második könnyebben ment. Nem fájt annyira.
Amikor nem kapott választ, a fiatal nő incselkedően a lányra nézett.
|
|
Az emlékek őre (4) - A fiú (3) |
ekultura.hu |
2013.07.15. 19:57 |
2.
Köré gyűltek. Hallotta a hangjukat, amikor a hullámokban érkező fájdalomtól képes volt összpontosítani. Pattogós hangon beszéltek. Valami baj volt.
Újra és újra megvizsgálták a hideg fémműszereikkel. A karjára helyezett mandzsetta felfújódott, valaki egy fémkorongot nyomott a könyökhajlatába. Aztán egy másik eszköz ért feszülő, reszkető hasához. Levegő után kapkodott, amikor újabb görcsös fájdalom borította el. A kezét az ágy széléhez kötözték. Moccanni sem tudott.
Ilyennek kell lennie? Szerette volna megkérdezni, de a hangja elgyengült, csak rémülten motyogott, így senki sem hallotta.
- Segítsetek! - nyöszörögte.
|
|
Az Idő Ura olvasókuckója (1) |
olvassbele.com |
2013.07.18. 15:42 |
BEVEZETŐ | 1 |
Egy férfi egyedül ül egy barlangban. A haja hosszú. A szakálla a térdéig ér. Állát a tenyerébe támasztja. Lehunyja a szemét. Hallgat valamit. Hangokat. Véget nem érő hangokat. A hangok a barlang sarkában sötétlő tóból törnek elő. A Föld lakóinak hangjai. Csupán egyetlen dolgot akarnak. Időt.
Az egyik hang Sarah Lemoné.
Egy mai tizenéves, az ágyán heverészik, és egy fényképet nézeget a mobiltelefonján: egy jóképű srácot, akinek kávészínű haja van.
Ma este találkoznak. Ma este fél kilenckor. Izgatottan kántálja:
– Fél kilenc, fél kilenc! – és elmereng rajta, mit is vegyen fel.
Fekete farmert? Ujjatlan felsőt? Nem. Gyűlöli a karját. Ujjatlant semmiképp.
– Időre van szükségem – mondja.
|
Az Idő Ura olvasókuckója (2) |
olvassbele.com |
2013.07.18. 15:50 |
A KEZDET | 2 |
Ez a történet arról szól, mit is jelent az idő, és visszanyúlik a messzi-messzi múltba, az emberiség történelmének hajnaláig, amikor egy mezítlábas fiú rohant fel a domboldalon. Előtte egy mezítlábas leány. A fiú igyekszik a lány nyomába érni. Gyakran megesik ez fiúk és lányok között. Kettejük számára mindig is így lesz.
A fiú neve Dor. A lányé Alli. Ebben az életkorban még közel egyforma magasak, a hangjuk vékonyka, a hajuk sötét, az arcukra sár száradt.
Alli futtában hátra-hátrapillant Dorra, és vigyorog. Amit érez, az az első szerelem izgalma. Felkap egy kavicsot, és a fiú felé hajítja.
– Dor! – kiáltja.
Dor a lélegzetvételeket számolja futás közben.
Ő az első ember a Földön, aki megpróbálja: számolni igyekszik, számokat talál ki. Az ujjai összeillesztésével kezdte, minden párnak hangot és értelmet adott. S hamarosan mindent megszámolt, amit csak tudott.
|
Bumm! |
|
2013.07.19. 02:58 |
Írta: Mark Haddon
Kiadó: Európa Könyvkiadó, 2010
Oldalszám: 244
Jimbót ki akarják rúgni az iskolából. Legalábbis ezt mondja neki a nővére, Becky. Csak hát őbenne nem nagyon lehet megbízni, mert Nobel-díjas bajkeverő, és különben is elment az esze, mióta death metalt hallgat, és nem mosakszik. Akárhogyan is, meg kell tudni az igazat, úgyhogy Jimbo és a barátja kihallgatják a tanárokat! Nem is akárhogyan, hanem egy rádió adó-vevővel. Ez már önmagában is nagy kaland, de semmi ahhoz képest, ami ezután következik. Mert Jimbo és Charlie az adó-vevőn keresztül, két tanár beszélgetését kihallgatva valami különös rejtély nyomára bukkan. Lehet, hogy nem is tanárok ezek, hanem…
S amikor megpróbálnak utánajárni a dolognak, az életük is veszélybe kerül. És Jimbo egyszer csak a nővérével repeszt motoron valahová Észak-Skócia felé, elszökve a titokzatos "karperecesek" elől…
És még ez is mind semmi, mert aztán egy olyan helyen találja magát, ahol az ebédlőben csak a kedvenc kajádra gondolsz, és az megjelenik (bár kicsit minden motorolajízű, sajna).
És ez a hely állítólag hetvenezer fényévre van a Földtől…
|
|
Bumm! |
|
2013.07.19. 03:02 |
Charlie igencsak távolságtartó volt velem aznap a suliban. Zokon vette, hogy nem akartam részt venni a terv második fázisában. De én végleg elhatároztam magam. Az elmúlt két hétben bőven kijutott nekem az izgalomból, és semmi kedvem nem volt hozzá, hogy rajtakapjanak, amint tanárok után settenkedem. Türelmesnek kellett lennem. Bizonyára Charlie maga is ráun az egészre néhány nap múlva, vagy elcsípik, és
az igazgató elé hurcolják, aki egy sor büntetést szab ki rá. Akárhogy is, előbb vagy utóbb az élet visszatér a normális kerékvágásba.
Tanítás után a kapuban találkoztunk, mint minden nap, és megkérdeztem, lenne-e kedve átjönni.
De nem volt.
|
|
Csikk |
olvassbele.com |
2013.07.16. 00:13 |
A Csikk egy lebilincselő könyv kamaszokról nemcsak kamaszoknak, hanem szüleiknek is. Útkereső road movie Berlinen át, Csikkel és barátaival.
I. fejezet
Először a vér és a kávé szaga. A kávéfőző az asztalon áll, a vér a cipőmben. Hogy őszinte legyek, nem csak vér. Mert amikor az idősebbik azt mondta, „tizennégy”, bepisiltem. Egész idő alatt ferdén ültem a hokedlin, mozdulatlanul. Szédültem. Megpróbáltam úgy kinézni, ahogy szerintem Csikk kinéz, ha valaki azt mondja neki, „tizennégy”, de aztán a félelemtől a nadrágomba pisiltem. Maik Klingenberg, a hős. Pedig nem tudom, most miért ez a nagy izgalom. Egész idő alatt világos volt, hogy ez lesz a vége. Mondjuk, Csikk biztos nem pisilt volna a gatyájába.
|
|
Éjszakai Cirkusz |
|
2014.05.23. 19:14 |
- Írta: Erin Morgenstern
- Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft, 2012
- Oldaszám: 408
Az éjszakai cirkuszban nincs porondmester, aki hangszóróján keresztül bejelentené a következő számot, sem bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!
Ám a varázslat és szemfényvesztés hátterében ádáz küzdelem zajlik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermekkoruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másik felett. Amikor Celia rájön, hogy Marco az ellenfele, együtt lenyűgöző varázslatba kezdenek.
Erejüket ettől kezdve csak arra használhatják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben észrevétlenül egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a forróság. Sokáig nem is sejtik, hogy olyan játszmába kényszerítették őket, amelynek a végén csak egyikük maradhat életben. |
Éjszakai Cirkusz olvasókuckója |
|
2014.05.23. 19:20 |
Az éjszakai cirkusz fekete-fehér sátraiban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!
A varázslat és a füst mögött azonban ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermek koruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másikon. Sokáig nem is sejtik, hogy mestereik egy olyan játszmába kényszerítették őket, aminek a végén csak egyikük maradhat életben.
Ám Celia véletlenül rájön erre, s feladva a versenyt, közösen lenyűgöző varázslatba kezdenek. Erejüket onnantól fogva csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben gyanútlanul egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a meleg.
Mestereik azonban megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, és közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen kiutat látnak, de ahhoz minden tehetségüket latba kell vetniük...
|
Everlost - Egy élére állított érme |
pagony.hu |
2016.04.04. 18:49 |
Neal Shusterman: Everlost. Fordította: Bartók Imre. Tilos az Á Könyvek, 2016, 344 oldal
Hogy mi is az az Everlost?
Egy varázslatos, de veszélyes vidék, ami párhuzamosan létezik a mi világunkkal. Azok a gyerekek kerülnek ide, akik még nem állnak készen arra, hogy oda menjenek, ahová tartanak, akiknek a lelke nem talál nyugalomra, és így egy köztes világban reked: félúton élet és halál között.
Egy autóbaleset után ide kerül Nick és Allie is.
|
|
Jégviráglányok |
|
2013.07.15. 22:56 |
- Írta: Anderson, Laurie Halse
- Fordította: Sóvágó Katalin
- Kiadó: Ciceró Könyvstúdió Kft., 2011
- Oldalszám: 276
"Azért utaztam el a Jégviráglányok földjére, mert számtalan olvasóm számolt be szóban és írásban arról, hogy evészavarokkal küzdenek, vagdossák magukat, és úgy érzik, hogy valahol eltévedtek. Bátorságuk és becsületességük indított el az úton, amelyen rátaláltam Liára, és megértettem, miért ment tönkre. Noha Lia története a képzelet műve, az ihletet ezektől az olvasóktól kaptam, amit ezennel köszönök." (Laurie Halse Anderson)
|
|